Evangélikus Élet - Baciu, 1941 (6. évfolyam, 1-22. szám)
1941-12-25 / 21-22. szám
1941 december 25. EVANGÉLIKUS ÉLET 5 vegyen s a gyülekezet életéért és ügyviteléért mindenki felelősséget érezzen. Csak igy lehet nagyobbszabásu dolgok megvalósításához fogni s csak igy lehet teljes sikerre számítani. Képzeljük el, hogyan lehetne például iskolát vagy kulturházat építeni, ha azért nem vállalja az egyháztanács és közgyűlés a felelősséget s abból nem veszi ki mindenki a részét, aki a gyülekezethez tartozik.“ Az építkezésekről szólva bejelenti, hogy nagyobbszabásu építkezés nem volt. Az egyházak csak a kikerülhetetlen javítási munkálatokat végeztették el. így Bácsfalu a földrengés által erősen megrongálódott templomát javíttatta, ugyanezt tette Türkös is. Krizba, Apáca és Hosszufalu-alszeg a papilakon végeztetett javításokat. Mindemellett nem hiányzott az áldozat- készség. „. .. az adakozásnak és a nemes érzületnek egy-két igen szép megnyilvánulásával is találkozunk.. . “ Első helyen említi a jelentés a bukarestieket. Itt a nőegylet 50.000, az ifjúsági egylet pedig 10.000 lejjel járult hozzá, hogy a gyülekezet régebbi adósságát rendezhesse. Egy temetőnek vásárolt telek értékesítésével kapcsolatban a vásárló hívek és presbiterek közül többen egy-egy 6000 lej adományt ajánlottak fel az egyháznak, Dakó Samuné pedig 10.000 lejes alapítványt tett, hogy annak kamataiból szegényebbsorsu konfirmándusok évenként bibliát és énekeskönyvet kapjanak. Egy özvegy asszony: Jakab Kata 30.000 lejes követelését hagyta a bukaresti egyháznak. Hasonló szép és példás áldozatkészség nyilvánult meg Brassóban is, ahol egy egyházszerető nő a templomnak kifestési költségét, 30.000 lejt, vállalta el. Az egyházi tisztikarban történt változások terén megemlékezik a jelentés a nyugalomba vonult lelkészekről: Szórády Lajos tatrangi és Bohus Pál apácai lelkész tb. főesperesekről, valamint a helyét elhagyott Sexty Zoltán bukaresti lelkészről. Az előbbiek érdemeit kellő méltánylásban részesíti s aztán beszámol a megüresedett állások betöltéséről. „A megüresedett lelkészi állások betöltésére megtörténtek az intézkedések s elmondhatjuk, szinte hihetetlen gyorsasággal ment végbe a lelkészcsere. Magyarázata ennek abban rejlik, hogy a gyülekezetek Krizba kivételével, meghívás utján töltötték be a lelkészi állásokat. Tatrang Mezei István, Bukarest Rapp Károly és Apáca Krajcsovitz Tibor s. lelkészt hívta meg. Krizba viszont kétszeri pályázati hirdetés után úgy döntött, hogy megvárja Máthé János bibliaiskolát végzett kisegítő-lelkész tanulmányainak befejezését s azután az ő személyével fogja betölteni a lelkészi állást. A lelkészválasztásról szólva, szükségesnek tartom kiemelni azt az örvendetes tényt, hogy a meghívások teljes egyhangúsággal történtek igy pártoskodások és egyenetlenségek nem támadtak. A leváltás, illetve lelkész-csere simán teljes egyhangúsággal történtek s igy pártoskodások és egyenetlenségek nem támadtak. A leváltás, illetve lelkészcsere simán és gyorsan ment végbe. A beiktatok igazi örömünnepek voltak s azokon a hivek nagy számban jelentek meg... ezek voltak a derű és mosoly napjai, melyek mindnyájunknak, kik résztvettünk, felfrissülést, élénkséget és lelki megerősödést hozták. . .“ Megemlíti a jelentés, Máthé János, valamint Bálint Mihály és Simon András tanítók felavatását. „Történt ez azért, hogy nevezettek szükség szerint lelkészi szolgálatot végezhessenek olyan helyeken, ahová a mai rendkívüli időben nem jut akadémiát végzett lelkipásztor. . .“ Ugyancsak beszámol az elmúlt esztendei közgyűlés által tervbevett orgonista-képző tanfolyamok megtartásáról. Ezekre annál is inkább szükségünk var,, mert több gyülekezetben hiány állott elő. A lelkészi és tanítói utánpótlás kérdéséről szólva ezeket mondja: „Bizonyos aggodalommal töltött el mindnyájunkat az a kérdés, hogy lesznek-e, akik lelkészi és tanitói pályára mennek. Most örömmel jelenthetem, hogy már vannak is. Egyházmegyénkből két ifjú: Bálint Mihály és Tóthpál Béla iratkozott be a nagyenyedi teológia első évfolyamára. A szebeni tanítóképzőben pedig több leánynövendék készül a tanitói pályára, úgy hogy pár év múlva, Isten segítségével lesznek uj lelkészeink és tanítónőink. Tanítójelöltünk, sajnos, ezidőszerint nincs. Pedig ezekre ugyancsak nagy szükségünk lenne. Már csak azért is, hogy egyházaink ne maradjanak egyházsegéd- kezők és kántorok nélkül. . .“ Egyházi intézményeinkről szóló beszámolójában megemlíti a jelentés az Evangélikus Elet sajtószolgálatát, a Gyámintézetet, a Hétfalusi Temetkezési Egyletet és a Segélyző-Intéze- tet. Ezek számára kéri híveink és egyházi vezetőink támogatását. Jelentősebb mozzanatok cim alatt megemlíti az egyházkerületi elnökségnek egyizben, a szuperintendens-helyettesnek pedig két ízben tett látogatását. Beszél a szuperintendes választásról s ismerteti annak eredményét úgy egyházmegyénkben, mint pedig az egész egyházkerületben, amelynek alapján az egyházkerület szuperintendense Argay György esperes lett. „A jó Isten adja, hogy egyházkormányzása legyen az egész egyházkerület javára és előmenetelére !. . .“ Szól a jelentés aztán arról, hogy a jelen körülmények között nehézségbe ütközött a lelkészi értekezletek megtartása. „Egyébként belekapcsolódtunk a magunk módján és lehetősége szerint abba az összes anyagi és erkölcsi erőket egyesitő munkába, melyet a haza elvár minden polgárától és minden intézményétől.“ A lelkészek havi fizetésüket ajánlották fel helyreállítási kölcsönre s a hivek között is ilyen irányú propagandát fejtettek ki. „A szószékről sokszor hívjuk fel a figyelmet az időszerű ügyekre s mindent elkövetünk, hogy híveink tisztán lássanak a mai helyzetben, helyesen ítéljenek és fegyelmezetten viselkedjenek. “ Szomorú tünetként említi meg a jelentés az elköltözés folytán szenvedett lélekszámapadást. „Csak szét kell nézni vasárnaponként a templom-karzaton s a szivünk összeszorul, hogy mi lett a mi ifjúságunkból. A fiuk hiányzanak. Sokan elmentek s még egyre mennek. A jelen pillanatban talán nem látjuk, mit jelent ez, de eljő az idő, amikor döbbenetes lesz ennek a következménye, mert jaj annak a népnek, amelynek nincs ifjúsága. S minket ez a veszély fenyeget.. .“ Egyéb népmozgalmi adataink az előző évi keretek között mozognak. Egyházmegyénk halottairól megemlékezve, névszerint is felemlíti Horváth Gyula apácai egyházsegédkező, valamint özv. Horváth Lászlóné lelkészözvegy elhunytét. Ugyancsak megemlíti Reményik Sándornak elhalálozását is. „Bár nem közöttünk élt és nem egyházmegyénkhez tartozott, de mégis egészen a mienknek éreztük és tudtuk az erdélyi magyarság koszorús költőjét: Reményik Sándort, akit a múlt hónapban szólított el hosszú szenvedés után az Ur. Nem pap volt, de Isten igéjét alig ismerte jobban valaki, mint ő és alig volt valaki, aki nálánál ékesebb tolmácsolója lett volna annak. Úgy olvastuk verses könyveit, mint a Bibliát. Tisztultunk, épültünk, erősödtünk és gazdagodtunk azokból és megtanultunk állni a viharban és a gátszakadásban rendületlenül, megfogózkodni a fagyökérben, a sziklában, a rögben, a fűszálban. . . ahogy lehet.. . A templom és iskola mindig drága volt nekünk, de azóta, hogy ő is szivünkbe irta: még többnek, még nagyobbnak érezzük s nem hagyjuk még életünk árán sem: a templot és az iskolát... Tudom, ha ezt tesszük: ez lesz a legszebb emlék, amit neki állítunk. így hódoljunk a nagy evangélikus költő-fejedelemnekI“ Részletes beszámolót nyújt ezek után a jelentés az esperes hivatalos intézkedéseiről, valamint útjairól. Majd pedig ismerteti az énekeskör.yv kiadásával kapcsolatos helyzetet. Ugyancsak megemlékezik az esperesi jelentés Széchenyi István gróf születésének 150-ik évfordulójáról is, s vele kapcsolatban ezeket mondja: „Áldoznunk kell nekünk is, nem hangos szóval és nem fényes ünnepséggel, hanem szent fogadalommal: dolgozni fogunk népünk anyagi és erkölcsi megszépítéséért, hitéért, kultúrájáért, nemzeti jellegének sértetlen megmaradásáért, hogy ez a nép bárhol éljen, az emberiség díszére váljon. Egy nép értékét nem a számbeli nagysága, hanem faji kiválósága, műveltsége és alkotóereje dönti el. A kicsiny finn nép alig 3-4 millió lélekből áll, de hire és dicsősége a világ első népei közé emeli. Mi is ilyen értékek felé vigyük népünket. S ha ezt tudatosan, hűséggel és szeretettel tesszük: szép falvak, virágzó gazdaságok, gondosan kezelt iskolák és templomok fogják hirdetni emlékét.“ Előterjesztett javaslataiból kiemeljük a következőket : 1. Vegye ezen jelentésemet jóváhagyó tudomásul. 2. Mondjon köszönetét az egyházmegye minden rangú és rendű munkásának. . . 3. Bizalommal köszöntse az egyházmegye uj munkásait. 4. Fejezze ki elismerését a nőegyleteknek buzgóságukért. 5. Mondjon köszönetét az egyház nagylelkű adakozóinak. 6. Elfogadja az Evangélikus Énekeskönyv kiadásából származott jövedelem olyan szétosztását, hogy 20.000 lej adassák a jubileumi alapnak iskolaépitési célra, 10.000 lej fordittassék a Csángó-Muzeumra, 10.000 lej Zajzoni Rab István válogatott költeményeinek kiadására és 10.000 népkönyvtárak létesítésére. 7. Elismerését nyilvánítja jólvégzett munkájukért Bohus Pál és Szórády Lajos tb. főesperes-Ielkészeknek nyugalomba- vonulásuk alkalmából. 8. A rendkívüli időre való tekintettel továbbra is fenntartja az Elnöki-Tanácsok intézményét. 9. A népnevelés érdekében népkönyvtárak létesítését rendeli el.
