Evangélikus Élet - Baciu, 1941 (6. évfolyam, 1-22. szám)
1941-12-01 / 19-20. szám
1941 december 1. Evangélikus élet 3 Kivonatosan ismertetjük az alábbiakban A r g a y György szuperintendens urnák évi jelentését, hogy egyházunk közönségének szélesebb rétege is tudomást vehessen az abban tárgyalt fontos kérdéseinkről. * „Utolsó kerületi közgyűlésünket 1938 novemberében tartottuk ugyancsak itt, Aradon. Teljes három év telt el azóta. Három eseményekben gazdag esztendő, mely a világ képét erősen megváltoztatta. Amig három év előtt a világesemények pergését távolról szemléltük, egy idő óta most már mi is a sodrukba kerültünk s a világtörténések közvetlen szereplői és résztvevői lettünk. A két évvel ezelőtt megindult gigantikus harc mindinkább a világosságnak a küzdelmét mutatja a sötétséggel szemben. Ebbe a harcba bekapcsolódott minden nemzet, mely a maga múltját és kultúráját félti. Belekapcsolódott a mi népünk és a mi országunk is. Szorongó szívvel figyeljük a hadak útját, mert hisz ebben a harcban valamennyien érdekelve vagyunk. Annyi sok minden függ a sikeres kimenetelétől. Nemcsak országunk békessége és nyugalma, hanem mindazoknak, megtartása, amit értéknek tekintünk és megszentelt drága örökség gyanánt őrzünk: a műveltségűnk, társadalmi berendezkedésünk, lelkiismeretünk szabadsága, egyházaink és templomaink megmaradása — a mi egész lelki világunk megmentése fordul meg rajta. Megkönnyebbülve lélegeztünk tehát fel, amikor a világot fenyegető örök veszedelemmel, a bolsevizmussal szemben megindult a várvavárt leszámolás. Két évtized óta tartotta rémületben lelkünket, mert nem tudtuk, hogy melyik percben zúdítja ránk a maga apokaliptikus rémségeit. Vártuk az Isten feleletét mindazokkal a szörnyűségekkel szemben, amelyek annyi sok ártatlan embernek oltották ki életét. Vártuk az Isten igazságszolgáltatását, amely hitünk szerint el kell jöjjön a maga idejében. Eljött! Megmozdult az Isten igazságot osztó keze.. Elkezdődött a végső harc a sötétség fejedelmei és a gonoszság lelkei ellen. Senkinek sem lehet közömbös ez a küzdelem;, kinek drága az cf>hona, a családja, a hite s egyházaink megszentelt hagyományai, melyek számunkra mindig menedék és; az elfogyhatatlan erő forrásai voltak. Nem is jó reágondolni, hogy/ mi várna reánk, ha az Antikrisztus valóra válthatta volna minden tervét, amit felőlünk szőtt. Ebben a küzdelemben többé nem látunk tisztán politikai és világnézeti harcot, hanem a hivő világ frontját az istentelenséggel szemben. És amig katonáink fegyverrel a kezükben védelmezik Isten ügyét, mi itthon alázatos könyörgésekkel kisérjük erőfeszítéseiket és kérjük Istent, hogy a sok könny és véráldozat ne legyen hiábavaló hanem a mai szomorú, békétlen idők sötét rémségei után hozzanak egy szebb, boldogabb és békésebb jövendőt erre a sokat szenvedett világra /“. . . Megemlíti ezután a jelentés, hogy éppen ezek miatt a>. történelmi idők és események miatt volt lehetetlen előbb öszs- szegyülnünk. Majd örömét fejezi ki, hogy most végre mégis.si*- került létrehozni ezt a fontos, egyházunk érdekeit szolgáló testvéri találkozót. „Vágytunk valamennyien a testvéri közösség;* vigasztalást, öntudatot és bátorságot adó ereje után.. . A rrrí nagy szétszórtságunk és emésztő árvaságunk mellett,, ez. ma egyenesen életszükséglet számunkra. Szeretném, ha ezt mindenki eleven erővel érezné és minden jelenlévő ai maga részéről is hozzájárulna ahhoz, hogy ez a mostani találkozásunk ne legyen csupán egy száraz, hivatalos, adminisztrációs gyűlés, hanem az evangélikus hivő nép szeretettől áthatott testvéri munkaközössége és igy az evangélikus erő, öntudat, egység és összetartás ünnepélyes és felemelő bizonyságtételei... Ilyen lelki felkészültségre van szükségünk, hogy nagyobb kár és megrázkódtatás nélkül elhordozhassuk mindazt, amit a mostani válságos idő, a mi különleges helyzetünk, vesz- teségben, áldozathozatalban és megpróbáltatásban reánk mért. A megváltozott viszonyok megváltozott lelkiséget is követel- nek tőlünk, hogy becsületesen megfelelhessünk azoknak a feladatoknak, amiket Isten bízott reánk. A múlt számadását egy- szersmindenkorra le kell zárjuk mindennel együtt; ami abban,, mint teher vagy követelés szerepelt. Egy uj lapot nyitunk meg ezzel a mai nappal egyházunk történetében. Legyen ez a mai közgyűlésünk a messzelátszó határkő, mely egy uj időszak kezdetét jelenti. „A régiek elmúltak, ime újjá lett minden!“ Legyen valóban minden újjá: egyházunk iránti hűségűnk, a buzgóság, odaadás és lelkiimeretesség, mellyel szolgálatunkat végezzük és újjá az egymáshoz való szeretetünk is.. .“ a Következő részében a jelentésnek szuperintendens ur legmélységesebb kegyelet és hódolat hangján emlékszik meg egyházunknak elhunyt lelki vezetőjéről, Érint Lajos szuperintendensről. Elmondja, hogy ki volt ő nekünk a legválságosabb időben s mit vesztettünk el benne. „Kapoccsá tette őt az Isten közöttünk, ki a nagy összeomlás után szertehullott közösséget újból szorosan összefűzte és életképessé tette. Abszolút tekintély volt mindenki előtt s ezért jelentett számunkra erőt és egységet. . Egyházkerületünk szeretete és gyülekezetének hálás elismerése szép síremléket állított az elköltözöttnek, amelyet november 2-án avattunk fel. További veszteségeinket felsorolva, megemlékezik a jelentés az elcsatolt területek gyülekezeteiről és lelkész jiről s azok közül elsősorban említi fel Materny Imre esperest és Járosi Andor teológiai m. tanárt. Az utóbbinak különleges érdeme, hogy „... számunkra uj lelkiséggel telitett, kötelességtudó, lelkiismeretes, a maga nagy felelősségét elevenen érző, a szolgálatban önfeláldozó és buzgó lelki- pásztor nemzedéket nevelt, kik eddig is egyházépitő munkánk nagy részét önzetlenül magukra vették és akiktől ezután is nagy eredményeket és sok hasznos szolgálatot várunk. Soraink erősen megritkultak. Sokan kidőltek, többen megfáradtak s a lelépő öregeket egymásután sorban mindenütt a fiatalok váltják fel. Megnyugodva tesszük a terhet az ő fiatal vállaikra és jó bizalommal adjuk át nekik a kormányt, mert hitünk és meggyőződésünk, hogy az jó kezekben van letéve... Meleg szeretettel áldoz a jelentés Reményik Sándornak, az elhunyt evangélikus költő emlékének is. „... Egy meleglel- kü barátot veszítettünk el benne — mondja. — Valakit, aki szive minden dobbanásával a miénk, evangélikusoké volt. Nemcsak a mi legmélyebben szántó költőnket veszítettük el benne, kinek minden szava, minden verssora az örökkévalóság üzenete volt, hanem elvesztettük a mi egyházunk lelkes rrtisszionáriusát és rettenthetetlen hitvallóját, aki nem szégyelte a Krisztus evangéliumát, hanem azt ezernyi-ezer gyönyörűen zengő sorban hirdette és prédikálta, ellenállhatatlanul, felejthetetlenül, hívőknek és hitetleneknek egyaránt. . .“ Felsorolva további veszteségeinket az elismerés és hála hangján említi egyházunknak az utóbbi három esztendő alatt az örökéletre költözött halottjait: Kneffel Lajos az aradi gyülekezet másodfelügyelője, Pajor Mihály ny. igazgató-tanitó, a zajzoni gyülekezet egyházsegéd kezője., Fullajtár Ferenc a nagyszentmiklósi gyülekezet felügyelője, Nauer György ny. táblabiró, egyházkerületi törvényszéki bíró, a bánsági egyházmegye felügyelője. Veszteség listánkra kelL írnunk azokat is, akik meneküléssze- rüen hagyták itt őrta ilyüket, valamint azokat, akik megfáradva, nyugállományba vonultak. Az előbbiek között van: Kessler Fde, a nagyszentmikló si gyülekezet lelkésze, Sexty Zoltán bukaresti lelkész, Sipos Anidrás tanitó-lelkész, a bukaresti egyház segédkezője, Jónás László a brassói egyházmegye s. lelkésze, Csórik András iga cgató-tanitó Hosszufaluból, Magdó Ilona tanítónő Csernátfaluból. Isten kegyelméből sikerült mindenütt pó. tolni a hiányt, uj munkaerőkkel. A nagyszentmiklósi gyülekezet Ponyiczky Lászlót választotta meg lelkészéül, a bukaresti Rapp Károlyt* a krizbai gyülekezethez helyettesként Máté János került. Uj tanítók Hosszufaluban Sípos Dóra, Csernátfaluban Benedek Irén* Fűrész mezőn Biró Ilona és Simon Ilona. A tat- rangi gyüleke.zet egyhangú választással Mezei Istvánt hívta meg, az apácai gyülekezet ugyancsak igy Krajcsovitz Tibort. Simon András tanitó-lelkész Szakadátra, Kogler Károly tanitó-lelkész Simonyifalvára kapott beosztást. Örvendetes tényként emeli ki a jelentés, hogy ezek a lelkészválasztások, szép csendben történtek, mind en zavaró 1 körülmény elkerülésével. Nyugalombavo- nult egyházi munkások: Franz Fde, orsovai lelkész, Szórády Lajos tairangi lelkész, Bohm Pál apácai és Sexty Kálmán krizbai k;íkészek. Hálává.! örökíti meg a jelentés ezek emlékét is. További részében' a szuperintendens választásról számol be. Megemlíti, hogy az egyházkerületi elnökség a jelen helzetre való tekintettek valami nt költség kímélés céljából, mellőzte a rendkívüli egyházkerület i közgyűlésnek összehívását, amelynek a választást kellett volna* elrendelnie. Az elnökség a választás elrendelése előtt a kérdé si .megtárgyalta mindkét egyházmegye lelkészi karával s igy ren «feite ezt el. Nagyon szomorú, hogy később mégis 'kifogások 1 vangzottak el ez ellen. A választás április végén zajlott le. 1 ‘jredménye ismeretes. Tanulságát levontuk. „Egy tanulságot bevontunk ebből a választásból és ez az, hogy a jövőben a felt täte dvezetők nagyobb eréllyel veszik Isten mérlegén.
