Evangélikus Élet - Baciu, 1941 (6. évfolyam, 1-22. szám)
1941-12-01 / 19-20. szám
2 EVANGÉLIKUS ÉLET 1941 december 1 Lelkészbeiktatás. Meleg, bensőséges ünnepe volt az aradi evangélikus egyháznak november hó 5-én, Akkor iktatták be hivatalába az egyházközség új vezető-lelkészét, Argay György szuperintendenst. Emelte ennek a megható ünnepnek szépségét s egyben pedig jelentőségét is, hogy egybeesett azzal egyházkerületi közgyűlésünk s igy résztvettek azon egyházkerületünk teljes, vezetősége, valamint sokan mások úgy a lelkészikar, mint pedig világiak részéről is. ♦ A beiktatás a délelőtt tiz órakor megtartott ünnepi isten- tisztelet keretében történt. Szép gyülekezeti ének után Biró László hosszufalu-fürészmezei lelkész végzett bevezető oltári szolgálatot, imájában Isten áldását kérve az aradi gyülekezetre» valamint annak új lelkipásztorára. Az oltári szolgálatot szép- ének szám követte. B. Kulcsár Juliska operaénekesnő és Dóczy Ida gyönyörű énekszáma emelte fel a sziveket Istenhez. Fischer Ernő orgonaművész pedig Bach variációkat adott elő nagy művészettel. A beiktatást Nikodémusz Károly tb. főesperes, brassói lelkész, egyházkerületi főjegyző végezte, Sipos András és Ponyiczky László esperesek segédletével. Szép szavakban mutatott reá a lelkészi szolgálat jelentőségére. Gyertyához hasonlít a lelkipásztor — mondotta. Isten dicsőségére s másoknak világosságául kell elégnie. Eskütétel után Sipos András esperes rövid beszédben arrra kérte az új lelkészi állásba beiktatott lelkészt, hogy legyen mindenkoron tudatában annak, hogy az igazság, a szeretet és a jóság szolgája kell legyen egy a bűnt szerető világban. Ponyiczky László az arad-bánsági egyházmegye esperese — úgy mond — ő egy kis családnak szeretetét tolmácsolja, az arad-bánsági egyházmegye híveinek meleg üdvözletét. Újabb ének után Argay György szuperintendens, az aradi gyülekezetnek újonnan beiktatott vezető-lelkésze lépett a szószékre s tartotta meg hatalmas beköszöntő beszédjét. Kifejtette, hogy ez a mai nap Isten akaratából lett. Isten rendelkezett igy s most is az Ő sza* vára kell hallgatnunk. Üzenete van az Istennek a gyülekezethez és a lelkipásztorhoz. A gyülekezetnek, mint egyházunk középpontjában álló egyházközségének, az a hivatása, hogy példaadó legyen. A lelkészé pedig, hogy alázatos szolgálatban csak Isten dicsőségét keresse. Az elhangzott beszédnek, mintegy megerősítését képezte az aradi katolikus dalárda hatalmas erejű éneke, akik Kovács Gyula karnagy vezetésével Beethoven: Isten dicsősége cimű gyönyörű himnuszát adták elő. Ezt követte Frint Lajos, egyházunk volt szuperintendense s az aradi gyülekezet épitő lelkésze, szépművű márvány emléktáblájának leleplezése. Istentisztelet után az üdvözlésekre került sor. Ezek sorrendjét Purgly László egyházkerületi felügyelő nyitotta meg. Kifejtette, hogy az elhúnyt lelkipásztornak és szuperintendensnek, aki halálában is csak egyházának sorsáért aggódott, az volt a kívánsága, hogy Argay György legyen utódja. Ma ez valóság lett. Ö a maga részéről is úgy látja, hogy egyházunk vezetése ezzel a legjobb kezekbe került. Az arad- bánsági egyházmegye üdvözletét Ponyiczky László esperes, az aradi gyülekezetét Palágyi Jenő dr. másodfelügyelő tolmácsolta. A brassói egyházmegye gyülekezeteinek, lelkészeinek, tanítóinak őszinte szerencse kivánatait Sipos András esperes adta elő. Nagy Imréné, az aradi evangélikus nőegylet elnöknőjének megható üdvözlő szavai után a református egyház, a királyhágó melléki református egyházkerület, az aradi róm. kát. egyház, az unitárius, a görög kelelti román, a görög keleti szerb egyházak, s a katolikus dalárda részéről hangzottak el üdvözlések. Schem- mel V. lelkész a temesvári, Pichler M. lelkész pedig az orsovai gyülekezet üdvözletét tolmácsolta. Argay György v.-lelkész válasza után az Erős vár a mi Istenünk éneklésével ért véget az ünnepség. — Legyen Isten áldása az aradi gyülekezeten és annak új lelkipásztorán! Gillich Fülöp t Reményik Sándor KEGYELEM Először sírsz, Azután átkozódsz, Aztán imádkozol. Aztán megfeszíted Körömszakadtig maradék-erőd. Akarsz, egetostromló akarattal — S a lehetetlenség konok falán Zúzod véresre koponyád. Azután elalélsz. S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz. Utoljára is tompa kábulattal, Szótalanul, gondolaltalanul Mondod magadnak: mindegy mindhiába: A bűn, a betegség, a nyomorúság, A mindennapi szörnyű szürkeség Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés! S akkor — magától — megnyílik az ég, Mely nem tárult ki átokra, imára, Erő, akarat, kétségbeesés, Bűnbánat — hasztalanul ostromolták. Akkor megnyílik magától az ég, S egy pici csillag sétál szembe véled, S olyan közel jön, szépen mosolyogva, Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull. Akkor — magától — szűnik a vihar, Akkor — magától — minden elcsitul, Akkor — magától — éled a remény. Álomfáidnak minden aranyágán Csak úgy magától friss gyümölcs terem. Ez a magától: ez a Kegyelem. VISSZA Én nem tudom: hova. En nem tudom: mire. Csak vágyom, vágyom — Talán egykor élt életem, Talán sosem élt életem után. Vágyom, vágyom — Én nem tudom e vágy Előre néz, vagy vissza: A reménység, vagy az emlékezet Felbuzgó talajvizét issza. Vágyom, vágyom — Én azt hiszem, hogy vissza. így vágyhatik a kinyílt és csalódott Virág bimbókorába — így vágyhatik a meglett és megrendült Férfi gyermekkorába — így a kipattant rügy a fába vissza — így a fa gyökerébe — így nemzet ha talán valaha volt, Talán sohasem volt ősi dicsőségbe így vissza, vissza Egyetlenegy nagy fehér békességbe Az össze-vissza tarka sokaság — Istenbe vissza, Vissza, vissza A teremtett és megromlott világ. MA NEKED HOLNAP NEKEM Pók szőtte szürke szálait az erdőn, Fonalait kelő nap aranyozta. Kisebb körök, nagyobb körök, Csodálatos körök . . . Körök közepén ült a pók maga. Mestere volt, királya volt, Istene volt a maga világának. S oly lenge-könnyű volt mégis vára, Hozzá képest a tölgylevél hullása: Mintha tömör bronzlapok hullanának. És jöttem én: Az űrbe lökött kóbor üstökös Az őszi erdőn által. Szegény mester, szegény kicsi király, Ma találkozott velem —, a halállal. Nem is rohanva, csak csendesen jöttem. Ősz és nyugalom sugárzott mögöttem. Ámde színektől mámoros szemem Az egész fényes erdőre tapadt. Széttéptem a lenge kis palotát Egy pillanat alatt. Én nem éreztem mást, mint arcomon Leheletkönnyű kellemetlenséget, A mikrokozmosz Talán egy naprendszerrel lett szegényebb. Evangélikus Élet Naptára Egyházunknak naptára ez évben is megjelenik. — Ne vegyünk tehát más naptárt, hanem várjuk meg türelemmel egyházunk naptárának megjelenését. — Hitünk igazságairól, életünkről, reménységeinkről ad beszámolót.
