Evangélikus Élet - Baciu, 1941 (6. évfolyam, 1-22. szám)
1941-10-15 / 17. szám
1941 október 15 evangélikus élet 3 A b un bánatról. „A bünbánatra nézve azt tanítjuk, hogy a keresztség után eltévelye- dettek bármikor elnyerhetik a bünuocsánatot, ha megtérnek és hogy az egyház az ilyen bünbánatra férőknek a feloldozást megadni tartozik. A bünbánat pedig tulajdonképen e két részből áü : a töredelem vagyis a szívnek a bűntudatból eredő rettegése, a másik az evangéliumból, vagy a feláldozásból eredő hit. Ezt azután a jó cselekedeteknek kell követniük t melyek a bünbánat gyümölcsei. Szinte feleslegesnek látszik az Ágostai Hitvallás eme cikkének közlése. A bünbánat nem játszik komoly szerepet a mai ember életében, sőt keresztyén emberek is kétségbe vonják a bűn létezését. Mi szükség akkor bünbánatra 7 A jó öreg Tho- luck prédikátor mondogatta: ha ma árulná Tetzel a bűnbocsátó cédulákat, aligha csinálna jó üzletet, mert ma az embereknek nincs bűntudatuk. És valahogy igy van 1 Abból a tényből, hogy az emberek elvesztették szemük elől az Istent és Isten valósága kérdésessé vált a számukra, következik, hogy nem érzik a bűn súlyát sem. Aki sokat van bűzös levegőben, megszokja és nem érzi utálatos szagát! Ennek aztán az a következménye, hogy nem is akar megszabadulni bűneiből. És ennek eredménye: a mostani pokoli, aljas, becstelen és minden bűnnel teljes egyéni és társadalmi élet. De még nincs késő I Még most is megnyerhetjük a bűn- bocsánatot. Vizsgáld meg magad, ember, az Ige tükrében, mert egyedül az ad rólad tiszta képet, lásd meg szörnyű nyomorúságodat. Akkor lehetetlen, hogy ne remegjen szived bűneid súlya alatt és ha eljutsz ide, akkor már megszabadultál mostani átkos közömbösségedtől, akkor megtalálod a Krisztusban adott váltság örömét is és megkezdődik életedben az újjászületés gyümölcseinek áldott termelése. Ezért van szükséged igaz bünbocsánatra I E nélkül nincsenek jó cselekedeteid. Nincs igazi becsületességed, kitartásod, felelősséged, testvérszereteted, közért való önfeláldozó munkád, Krisztus nélkül semmit sem cselekedhetsz. Ha cselekedsz, az ideiglenes, szeszélyektől függő, önző. Ezekkel nem lehet megváltani a világot! Kiss Béla. Az jutott eszébe, hogy az ő kis szürke madárkáit is megfestené a ragyogó napsugárral, mely a víznek, a házfalaknak, igen, mindennek itt köröskörül, olyan gyönyörű szint kölcsönöz. Mikor Jézus a kicsiny agyagmadarakat megkente vele, a szin ott maradt a madárkákon és gyémántos fénnyel borította őket fejüktől egészen a farkukig. Judás, — ki időről-időre lopva átpillantott Jézushoz, hogy lássa, vájjon amaz több és szebb madarakat készit-e, mint ő — felsikitott a gyönyörűségtől, mikor észrevette, hogy Jézus az ő agyagkakukjait megfesti a napsugárral, melyet az ucca tócsájából szedett fel. És ekkor Judás is belemártotta kicsiny kezét a csillogó vízbe és nem azon iparkodott, hogy a napsugarat megszerezze. De a napsugár nem engedte magát megfogni. — Várj Judás, — kiáltotta Jézus — majd én odajövök és megfestem a te madaraidat is. — Nem, — mondta Judás. Nem kell, nem akarom. Felkelt, összehúzta szemöldökét és összeszoritotta ajkait. Aztán széles lábával rátaposott a madarakra, egyikre a másik után. Mikor már minden kis madarát megsemmisítette, odament Jézushoz, aki éppen madarait dédelgette, melyek úgy fénylettek, mint a drágakövek. Egy darabig némán nézte ezeket a csillogó jószágokat, aztán felemelte lábát és széttaposott egyet közülük, — Judás! — kiáltotta Jézus. — Mit csinálsz? Hát nem tudod, hogy ezek élnek és énekelni is tudnak? De Judás csak nevetett és még egy madarat széttaposott. Jézus körülnézett, hogy segítséget keressen. Judás nagy volt és erős. Édesanyját kereste tekintetével. Az ugyan nem volt nagyon messze, de amig eléri őt, Judás széjjel tudja taposni valamennyi madárkáját- Kis kezecskéivel tapsolt egyet, hogy életre keltse őket s igy kiáltott: — Repüljetek 1 Repüljetek 1 Ekkor a három kis madár meglibegtette szárnyait és remegő szárnycsattogással felrepült a háztető peremére, ahol aztán biztonságban voltak. Mária, aki az egész idő alatt figyelte a gyerekek játékát, odajött s felemelte Judást. — Te szegény gyermek ! — mondta neki. Nem is tudod, hogy olyan dologgal próbálkoztál, mi senkinek sem sikerülhet. Soha többé ne jusson eszedbe az ilyesmi, hacsak nem akarsz a világ legszerencsétlenebb embere lenni! Mert hót, hogy járhatna közülünk az, aki megpróbálkozna Vele versenyezni, Vele, aki a napsugárral fest és a holt anyagba bele tudja lehelni az ■életet ? Asszonyok rovata Isten malmában. A búzát malomba viszük, hogy a forgó malomkövek között megőröljék s kenyéradó liszt váljék belőle. így őrlődik meg az Isten kegyelmének malmában a lélek keménysége, kérge is, hogy az előbbinél értékesebb kincsévé váljék az Istennek. Isten összetöri büszkeségünket, hiúságunkat, önbizalmunkat s összetörtén akkor leszünk nagyok, amikor egészen az Övéivé lettünk. Olvassátok csak el figyelemmel Máté evangéliumának 15. fejezetében a 21—28-ig való versekben a kanaanita asszony történetét. Tanulságos példája az annak, hogy miként dolgozza meg Isten azt a lelket, amelyet meg akar menteni. Oda jött ez az asszony Jézus elébe és kérleli: „Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! Az én leányom az ördögtől gonoszul gyötörtetik!“ Az ige nem mondja meg, hogy közelebbről ki volt ez az asszony. Nem említi nevét, hivatását, vagy hogy ki volt férje, családja. Vannak ellenben körülmények, melyekből mégis némileg következtetni tudunk ezekre is. Tudjuk például azt, hogy Sidon és Tirus lakói az akkori világnak legismertebb és legvakmerőbb s egyben leggazdagabb kereskedői voltak. Ezekből pedig arra következtethetünk, hogy ennek az asszonynak a férje is ilyen kereskedő lehetett. Tehát gazdag volt- Művelt volt. Az utóbbit igazolja a közte és Jézus között lefolyt párbeszéd is. Ha pedig igy volt, akkor bizonyosra vehetjük azt is, hogy ez az asszony, ki egyben édesanya is volt, előzetesen már megpróbált mindent gyermekének megmentésére. Felkereste az orvosokat, bizonyára a javasasszonyokat is, hogy gyógyítsák meg beteg leányját. S mikor mindez nem használt semmit, ő is azt tette, amit ma is sok ember tesz: utoljára Jézushoz fordult. Amikor minden kötél szakad, akkor kerül sor az Istenre. Figyeljük csak meg jól ezt a találkozást. „Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam!“ — kiáltja az asszony. Hízelgéssel szól tehát. Bizonyára tudta azt, hogy Jézus a megígért Megváltónak mondja magát, akinek Dávid király nemzetségéből kell származnia. S ugyancsak tudomása lehetett afelől is, hogy a zsidó nép vezetői nem akarják őt annak elismerni. Azt gondolta tehát, hogy Jézusnak jólesik majd ez a hízelgés, hogy ő a gazdag nő megadja neki vitatott címét. Lehet, hogy még arra is gondolt, hogy a szegény emberektől körülvett Jézusnak ez imponálni fog s annál biztosabb, hogy meghallgatja. S ime mi történik? Kevés példát találunk reá a bibliában, amikor Jézus valakit úgy megalázott volna, mint ezt a kanaanita asszonyt. Ma már tudjuk, hogy egyenesen az ő érdekében cselekedett igy. Meg akarta menteni lelkét s azért volt szükséges, hogy előbb összetörje büszkeségét, hiúságát, önbizalmát, melyek ennek útját állták. Jézus tehát hidegen tovább megy, mintha meg sem hallotta volna az asszony kiáltását. Az meg, bár éreznie kellett az ebben rejlő megalázást, tovább követi. A tanítványok megszánják. Talán féltették Jézus tekintélyét is, amelynek nem fog előnyére lenni ebben a tartományban, ha keményen visszautasítja és megbántja ezt a jómódú asszonyt. De Jézus szava csak újabb sértés: „Nem küldettem csak Izrael házának elveszett juhaihoz /“ Osto.csapásként sújthatott le ez is az asszony lelkére. De milyen érdekes: ménéi visszautasitóbb Jézus magatartása, az asszonynak hatalmába vetett bizalma annál nagyobb lesz. S bizonyára már nemcsak gyermekének kedvéért, hanem valami ösztönös érzésből is cselekszik, amikor elfelejtkezve minden emberi büszkeségéről térdre borul előtte és úgy könyörög neki: „Uram légy segítségül nekem!“ S most jön a legnagyobb sértés : „Nem jó a fiáknak kenyerét elvenni és az ebeknek vetni.u Földig sújtja ez a kemény szó. De az asszony már megérezte a nagy titkot: Jézus előtt semmivé válik minden, amivel embereknek tetszeni vagy imponálni tudunk. Itt bűnösök vagyunk. Talán egy pillanatra igy is megáll szívverése és aztán össze- roskad egészen: „Úgy van, Uram, de hiszen az ebek is esznek a morzsalékokból, amik az ő uroknak asztaláról alá- hullanak.u A kemény magból liszt lett, kenyér lett és kovász. Megérted-e testvérem, ennek az asszonynak a történetéből, hogy nem szabad neked sem panaszkodnod, mikor keményen tör össze az Isten. Ne higyjed olyankor azt, hogy elhagyod: ellenkezőleg, éppen akkor dolgozik a legerőteljesebben a te megtéréseden, hogy aztán te is kovásza légy a te házad- népének 1 Gillich Fülöp. • •
