Evangélikus Élet - Baciu, 1941 (6. évfolyam, 1-22. szám)
1941-10-15 / 17. szám
Autorlzat de Ministerul de Interne sub No. 14.850 Anul 1936 j t 1941, október 15. £e?miss3i&, lutiurátia *»«íSá»fl7>fcí4i fWU£«ft. r Administrajia Szerkesztőség és kiadóhivatal: Baciu, jud. Brasov. A Romániai zsinatpresbyteri ág. hitv. ev. magyar egyház lapja Kiadja: az Evangélikus Élet Baráti Munkaközössége Szerkeszti: GILLICH FÜLÖP. — Felelős kiadó: MÁTYÁS BÉLA Évi előfizetési dij 80 Lei Külföldön 3 Pengő Külföldi előfizetések elme: Rolik L. Eger, Szt. János u. 12. A mindenható Isten. Ez az Isten akarata! „Én a mindenható Isten vagyok, járj én előttem és légy tökéletes I I. Mózes 17, 1, Isten mindenható. Hatalmát sokszor kézzelfoghatóan érezzük. Minden esztendőben felpuhítja meleg nyári esővel a kemény rögöket s életet fakaszt az elszórt magvakból. Napsugarát világoltatja a jók és gonoszak felett. A hitetlen ember tagadja Isten hatalmát. Természetre és más egyebekre hivatkozik. A hivő ember viszont boldog bizalommal gondol a mindenható Istenre. Öröm és boldogság neki tudni azt, hogy. van Isten és hogy ez az fsten minden, ható és hogy életé, boldogulása teljes mértékben ennek a mindenható Istennek a kezében van. Sajnos, az emberi bűn igen gyakran csábit bennünket arra, hogy megtagadjuk az Istent. Nem akarunk engedelmeskedni neki. Tehát tagadjuk hatalmát. Nem benne, hanem a magunk ügyességében bizakodunk. Elfelejtjük, hogy nem történhetik meg e világban semmi az Ő akarata nélkül. Lelkipásztor beszélte el a következő élményét. Kellemes nyári tengeri kirándulása alkalmával történt, hogy a szórakozó társaság beszétgetései során vallási kérdésekre terelődött a beszélgetés. „Ugyan kérem, — vetette oda a hajó kapitánya — ki gondol mindig Isten akaratára?" — „Kérdezzük csak meg ezt a fiatal, életerős matrózt, vájjon ő miként vélekedik ezek felől a dolgokról ? Én azt hi -zem, hogy inkább saját ügyességében bízik, mintsem Isten sec tő hatalmában.“ A kapitány ezzel magához is intette a fiatal matrózt és megkérde ne, nogy vájjon mi jelenti számára a legnagyobb boldogságot. „Fiatal leányok", — felelte kacagva a matróz. Telt az idő. Az utasok a reggelt napkeltének gyönyörű szépségét csodálták, amikor egyszerre a hajó aljából fájdalmas nyöszörgés és segélykiáltások hangzottak fel. Az odasiető utasok legnagyobb meglepetésükre az előbb említett matrózt találták ott, borzalmas kínok között fetrengve. Hibás lépés következtében leesett és hátgerincét törte. Rémilő fájdalmak között halállal vívódott. A lelkész vigaszta- lóan simított végig a haldokló f „n. Vigasztalta, majd pedig lecsukta megtört szemét. Mikor elvégezte hivatását, odalépett a kapitányhoz s azt mondta neki: „Kapitány ur, emlékszik-e még előbbi beszélgetésünkre? Hiszi-e immár, hogy Isten hatalma nagyobb, mint az emberi ügyesség ?“ Igen. Isten mindenható ur. Önmagában borzasztó valami lenne ez, amikor at»a gondolunk, hogy kit nap-nap után megbántunk, az r e Isten mindenható. Szeretete miatt még sem féléién iel, hanem boldogsággal valljuk: Hiszem a mindenháié Isién hatalmát! Molnár Rezső. Váratlanul megjött, amit titkon mindenki várva-várt: a német-orosz háború. Ütött a bolsevizmussal való leszámolás órája. Az Északi-jeges- tengertől a Fekete-tengerig, sokezer kilométeres arcvonalon folyik az óriási csata. A németek mellett finnek és olaszok, románok, magyarok, spanyolok, dánok, svédek, stb. vívják a harcot. A nagy időkben hidegre tette régi sérelmét és jobb időre hagyta el nem intézett leszámolását a magyar, szlovák és román nép s a legkülönbözőbb nemzetekből támadt önkéntesek seregével együtt beállott egymás mellé a hősi arcvonalba. A világ- történelmi nagyságú háború mezején a legkülönbözőbb nemzetiségű katonák vére folyik össze Kelet és Nyugat nagy küzdelmében. Szeretik ezt a harcot keresztes hadjáratnak nevezni. Az bizonyos, hc^y h. keresztes hadiárat alatt a kereszténység ellensége ellen ináikdt nemzetközi háborút értünk, akkor teljes joggal lehet ezt a háborút keresztes hadjáratnak nevezni. A clermonti gyűlés, — amely a régi keresztes hadjáratot elhatározta, nem kiálthatta elragadottságában nagyobb igazsággal, mint ma mi e hadjáratra: „Hoc Deus vult!“,ez az Isten akarata I Senkisem vonhatja ugyanis kétségbe azt, hogy a bolsevizmus Isten ellensége. Ismerek egy pár képet, melyei bolseviki lapok és könyvek hoztak erről a kérdésről. „A vörös gárdista abécéjé“-ben van egy kép, melynek cime: Abol. sevizmus célja. Izmos, munkásember tart a kezében a képen egy hatalmas fáklyát. A földgömb alá tartja. Óriási lángnyelvei belekapnak az egyes földrészekbe s lobogó lánggal égve száguld pályáján tova, a meggyulladt földgömb. Körötte sötét éjszakában, e fénytől elhalványodva, bolyonganak a többi csillagok. Ez a bolsevizmus célja: felgyújtani az egész világot! A másik képben a földről — füstölgő gyárkémények tövéből — létrát támaszt az ég felhőinek egy munkás. Kemény kezében hatalmas kalapács. Az ég felhői mögött öreg zsidó papok képében a megriadt Szent- háromság. Aláírás: A földi istenekkel végeztünk, most az égieken a sor. A harmadik kép cime: Krisztus kereszthordozásának az útja. A képen óriási kereszt végén, mint valami kocsi bakján, ül a pöffeszkedő tőke, cilinderrel a fején. Két kezéből a gyeplők sokasága indul jobbra és balra, mindegyikbe szegény munkások vannak befogva, akik lerongyolva, inuk- szakadva cipelik őt és a hatalmas keresztet. Előttük Krisztus glóriával a fején, keresztnélkül kényelmesen sétál. Íme: a kereszt királya, mással hordoztatja a keresztet. A negyedik kép az úrvacsora szereztetését ábrázolja. A jólismert hires kép kigúnyolása ez. A terített asztalon borosüvegek, körötte duhaj és részeg emberek. Az egyik apostol már a földön fetreng, kezében a borosüveggel, tört edények és borosüvegek között. Két apostol a mámortól eltorzított arccal verekedik az asztal mellett s közben ott ül Jézus. Ezek a képek nem szorulnak magyarázatra. A bolsevizmus nem istentelen, hanem istenellenes. Vesztét akarja az Istennek. Aki vesztét akarja Istennek, Isten annak is megmentését akarja de aki a megmentését nem akarja, annak azután vesztét akarja az Isten is. Senki sem mondhaúa, hogy Isten nem volt elég türelmes a bolsevizmus iránt. Most már betelt a mérték. Aligha volt még háború e világon, melyre ennyi joggal el lehetett mondani; „Hoc Deus vultÉ, ez Isten akaratai (Rt szlet Túróczy Zoltán magyar evangélikus püspök évi jelentéséből.)
