Evangélikus Élet - Baciu, 1941 (6. évfolyam, 1-22. szám)
1941-07-15 / 12. szám
1941 julius 15. EVANGÉLIKUS ÉLET 3 IV. A keresztségről. A keresztségre vonatkozólag azt tanítjuk, hogy az szükséges az üdvösségre s hogy a keresztség által nyerjük ajándékul az isteni kegyelmet és hogy a gyermekeket meg kell keresztelni, amelyek a keresztség által felajánltatván Istennek: általa kegyelembe fogadtatnak. Kárhoztatjuk a keresztségismétlőket, akik a gyermek- keresztelést elvetik, azt állitván, hogy a gyermekek keresztség nélkül is üdvözölhetnek. E cikk egyházi életünk egyik legfontosabb mozzanatáról: a keresztségről szól. Mi a keresztelés? A közfelfogás szerint egy olyan aktus, ceremónia, mely arra való, hogy a gyermeknek nevet adjanak. A ceremóniához keresztszülők,, komák is kivántatnak, akiknek azonban kevés sejtelmük van arról, hogy mit is keresnek ők tulajdonképen a keresztelésnél. Általában a keresztelést egy szép ősi szokásnak tartják a hívek, amelynek jelentőségét azonban nem látják. A hitvallás azonban első helyen leszögezi, hogy „az szükséges az üdvösségre“. Tehát életbevágóan fontos valami és nem egy feleslegesnek minősíthető szép szokás. A keresztség annyira fontos, hogy nélküle nem üdvözülhet senki, nem juthat be Isten országába. Nem lehet részese az egyetlen igaz és szép életnek. Miért? „Mert a keresztség által nyerjük ajándékul az isteni kegyelmet“. Á keresztség Isten aktusa. Ő végzi azt. A pap, a viz és minden csak eszközök. A gyermek is. A keresztségben arról van szó, hogy a viz által és az Ige által Isten Magáénak pecsételi a gyermeket. Többé az senkie, a szülőké sem. A szülők visszakapják a gyermeket azért, hogy Isten számára előkészítsék, Neki neveljék. A szülőknek és keresztszülőknek most az a feladata, hogy a gyermeket Istennek neveljék. Imádkozzanak érte, vezessék Jézushoz, tanítsák Isten Igéjére. Tehát a keresztelés egész életre kiható szertartás, fogadalom, felajánlás. Ahol a szülők nem ceremóniának veszik a keresztséget, hanem a gyermeket valóban igaz keresztségben részesítik, ott a gyermek nem kerül a bűn útjára. Ott nem lesz családi tragédia. Ott a gyermek nem fogja szüleit öreg korukra kihányni a házból, mert érezni fogja, hogy az istennel való vezetéssel mindent megadlak neki szülei, keresztszülei. KISS BÉLA. társai előtt a következőképen nyilatkozott: „A legjobb dolog a világon az ellenséget magad előtt hajtani, a vagyonát elrabolni, az ellenség lovain ülni és innen nézni miként sírnak asszonyai, gyermekei és rokonai.“ Egy hírneves történész pedig azt állítja róla: „Lelkében nem volt magasztos gondolat soha, hanem csak a rablás és élvezetek utáni olthatatlan szomjúság. Harcaiban nem a hódítási vágy vezette.. Nem akart országokat foglalni, egyedüli célja a pusztítás, a rablás és a vér volt. S ahogyan ő gondolkozott, aképpen érzett egész népe.“ 72 éves korában halt meg, éppen akkor, amikor ismét ,uj háborúra készült. Alattvalói nagy pompával temették el. A temetési menet alkalmával, akikkel szembe találkoztak azokat megölték, állítólag a halott nagyobb dicsőségére. Dzsingisz kán hazájából indult az idők véres veszedelmének előkészítője, a kommunizmus atyja: Lenin is, akinek örökét a nálánál is kegyetlenebb, vérengzőbb Sztatin vette át. Sztálin az acélember, akinek természete sok rokonvonást árul el az egykori Dzsingisz kánnal. Nevéhez vér, rablás és szenny tapad. Lángba akarta borítani az egész világot. Állítólag azért, hogy mindenhová eljuttassa a bolsevizmus világboldogitó uralmát. Jól tudjuk, hogy mit jelent ez az uralom, Megmutatták Oroszországban, ahol 12 millió embernek került életébe, köztük 42.000 pap és szerzetes. Megtapasztalta annak áldásait a Kun Béla-féle vörös rémuralom alatt Magyarország. Nem régen pedig Spanyolország szenvedte meg, ahol ugyancsak egy millió halálos áldozatot követelt. Elgondolni is szörnyű, hogy mi lett volna Európából, ha sikerül Sztálinnak és társainak terve. Ha furfangosan kiagyalt tervét sikerült volna a végső győzelemig juttatni. Talán a tatárjárás rémségei is eltörpülnének azok mellett, amelyek akkor mentek volna végbe Európa felett. A kultúra és civilizáció pedig, ha nem pusztult is volna el teljesen, de legalább is messze visszavetette volna fejlődésében. Hiszen a hadjárat folyamán is, már eddig is, igen sok titkos tervnek akadtak nyomára s nap-nap után értesülünk újabb és újabb vérengző borzalmakról. Tömeggyilkosságokról mire eddig nem volt példa a világtörténelemben. Jó, hogy a világ idejében felébredt s r e vilő uj veszedelmet! Mól j. Az édesanya ^ Az édesanya a természetben az élet forrása, rügyből virágot fakasztó szeretet melegének örök hordozója és élesztője. Múltjában az ősanya ösztönös lelkületével, jelenében a kor erényeivel és hibáival, jövőjében nemzedékek létét formáló titokzatos erőkkel és sejtelmekkel, — színezi és gazdagítja a népi lelkületet, irányítja és befolyásolja népek történetének alakulását. A teremtő ismeretlen titkai sugározódnak lelkén át millió és millió gyermek leikébe. Ott érződik lelke a családban, a fajban, ott rejtőzik népének dalaiban, apró örömeiben és bánatában. A népi lelkűiét évszázadok folyamán kialakult formájának az édesanya öröme és bánata adott szint és hangulatot, sőt nem egyszer fajok és nemzetek élete is aképpen alakult, hogy mennyire tudott fontosságra emelkedni azoknál az édesanya szerepe. A társadalom, valamint a nép életében a család fontosságát és értékét az édesanya hivatása szabja meg. A családi élet fontossága nem a szülőknek törvényszerű együttélésében rejlik, hanem az édesanyai hivatás tökéletes és hiánytalan betöltésében. Amikor tehát az édesanyával kapcsolatban a családról beszélünk, mindig s önkénytelenül is, azokra a gyermekekre gondolunk elsősorban, akikre az édesanya szeretete és gondja ügyel fel. A hajdani családokra emlékezve pedig nem egy vagy két gyermekre gondolunk, hanem egész sereg kacagó gyermeket képzelünk magunk elé. A családnak igazi értelmet tehát az édesanya élettani és társadalmi hivatása ad. Ez a hivatás pedig nem más, mint a természet törvéríyeinek a gondviselés akarata szerinti gyakorlása és tiszteletben tartása. Édesanyai szív nélkül elárvul a család és olyan lesz mint az a virág, amely állandóan nélkülözi a napfényt. Már pedig egy faj, egy nép életének formálásában, jövőjének kialakulásánál csak az olyan család bir értékkel, melyben az édesanya a teremtés parancsaival, az Isten akaratával nem szegül szembe. A gyermekáldás elfogadása, nemcsak a családra jelent áldást, de áldás az annak a népnek is amelyhez a család tartozik. A családi élet tisztasága és egészsége elsősorban az édesanya egészséges gondolkozásától és valláserkölcsi tisztaságától függ. S itt szólnak bele a családi élet fejlődésébe és az édesanyai lelkűiét formálásába a kor gazdasági és társadalmi tényezői, a különböző divatos világnézetek, jelszavak. Az annyiszor hangoztatott felvilágosodottság ebben a kérdésben nem egyéb, mintegy tulciviüzált világpolgári felfogás tele szabadossággal és az erkölcsi életcélok megtagadásával. Sajnos, ezeken a bajokon a valláserkölcsi felfogás tekintélye sem tud segíteni. A modern idő szellemének sajátos nőkultusza a nő életét nem az édesanya szerepében látja, hanem a bárok és szalonok hangulatában, mozik sokszor lélekrontó kábulatában, meg az irodák és gyárak rossz levegőjében összerombolja a nőben az édesanyát. Ennek a korszellemnek annál erősebb és mételyezőbb a hatása, minnél feljebb megyünk a társadalmi osztályok ranglétráján. Különösen a középosztályban, a vezető értelmiségi rétegeknél szintelenedett el a nő igazi édesanyai arculata. Pedig a gyermekeit nevelő édesanyára nemcsak a kunyhókban, de a palotákban is szükség van. A kacagó gyermek seregtől ugyanolyan hangos kellene legyen a városok utcája, mint a falvaké. Korunknak megújhodásra készülő s uj gazdasági és tár- dalmi rendet előkészítő világa bizonyára kellő éltelemmel fogja felismerni az édesanya szerepét s meg is fogja teremteni mindazokat a feltételeket, amelyek a nőt édesanyai hivatásának betöltésében elősegítik. Amikor a társadalom- és orvostudománynak sikerül köztudatba átvinni az étettani törvények betartásának fontosságát, s sikerül majd felvilágosítani népünket arról, hogy ezeknek a törvényeknek megszegése mennyi kárral jár nemcsak az egyén szervezetére, hanem az egész közösségre is, akkor majd a valláserkölcsi felfogás érvényesítése is kö- nyebbé válik, mert a család, gyermek és nővédelem egyben nemzeti feladatot is fog jelenteni. Amikor a közélet vezetői és irányitói saját példájukkal igazolják a helyesebb és tisztultabb életszemléletet, akkor kö- nyebb lesz az annyi kárt jelentő egyke megoldása. P/ PP BÉLA ér.
