Evangélikus Élet - Baciu, 1941 (6. évfolyam, 1-22. szám)
1941-03-01 / 4. szám
1941. március 1 EVANGÉLIKUS ÉLET 3 Az Ágostai Hitvallás tanítása II. Az eredeti bűnről. „Továbbá azt tanítjuk, hogy Ádám bűnesete után minden természetes módon származott ember bűnnel azaz: Istenfélelem és Istenben való bizalom nélkül s bűnös vággyal születik és hogy ez a betegség vagy eredendő bűn valósággal bűn, most is örök halálba és kárhozatba dönti azokat, ■akik a keresztség és Szent Lélek által újjá nem szülelnekKárhoztatjuk a pelagianusokat és más olyanokat, akik az eredendő bűnt nem tartják bűnnek s hogy Krisztus érdemének s jótéteményeinek dicsőségét kisebbítsék, azt vitatják, hogy az ember saját természetes okosságának erői által is megigazulhat Isten előtt"1. ____ E cikk nagyon fontos, mert igen sok evangélikus ember él a pelagianusok hitében, akik tagadták a bűn erejét s azt állították, hogy az ember a saját jó akaratával is legyőzheti a bűneit. 1. Nem! A bűnt jó akarattal nem lehet legyőzni. Bűneimtől ép oly kevéssé szabadulhatok meg a saját akaratom segítségével, mint ahogy nem tudom testem nagyságát megváltoztatni. 2. A bűn nem egy-két gonosz cselekedet, hanem egy bennem élő betegség. Lehet, hogy külsőleg nem csinálok semmi gonoszságot sőt lehet, hogy csupa jó dolgokat csinálok, mégis bűnös vagyok, Mert a bűn az, hogy elszakadtam Istentől, hogy nem látom Őt, hogy nem az Ő akaratát cselekszem. Hány evangélikus ember vallja: azt csinálom, amit akarok! Ez a bűn. Engem Isten teremtett, tehát az Övé vagyok s nem azt kell csinálnom, amit akarok, hanem amit Ő akar! 3. Bűneimtől egyetlen valaki szabadíthat meg: Krisztus a Szent Lélek által. Ö Isten felé vonja a Sátán felé hajló természetemet. De bűnömtől teljesen csak a halálban szabadulok meg. 4. Bűnös állapotom miatt semmi érdemem nem lehet Isten előtt, nem tudom kegyelmét kiérdemelni. Ez az evangélikus hit! KISS BÉLA. hunyt szemmel egyensúlyt vesztenek. Kételyei támadtak, nem idegbajos-e? Mélybe nézzen-e, vagy hunyt szemmel szédüljön alá. Vére erős, sűrő tömegben sugárzott agyára, a melle dobogott, mint a nehéz kocsik alatt döngő fahidak. Arra gondolt, leül, mig szédülése meg nem szűnik. Ám teste sülyedő érzetének első nyilvánulására eszét vesztve remegni kezdett és lábai úgy rezegtek, mint kemény toliakkal vert húrok a megfeszült hangszeren. fogta meg az érzés jéghideg tenyere fájdalmasan és borzasztót hördült: — Itt van a halál! — hátul a nyakát. Godofréd segítsetek! Azután valahogy megint visszanézett: fehér ruhában nem jön-e az orvos a segítségére? Megint Tortosa tündöklő fényét látta extázisbán. De mintha az most nyugtatosan intene: ne félj! Mintha odavinné, magába szívná és Godofréd nem egy hid közepén állna egyedül, hanem kirakatok előtt kódorogna, ragyogó lámpások fénye fürösztené és emberek súrolnák kopott ruháját. Szövetek, szőrmék, meleg kabátok, vagy hideg ékszerek kirakatában, ennivalók a hentesüzletekben, kocsik és dámák vennék körül ... be nyugtató volt e balga gondolat! Mosolygott rajta, későbben pedig nevetett. De a kacagása már szokatlan ércű zengéssel hasadt az éjbe. Eszébe jutott, hogy szemben vele feltűnhet a vonat. Erős, határozott léptekkel, mintha valóban a kirakatok világítanának, sietett át a fekete hídon. Minden lépése hibátlanul a talpfákra nehezült. Büszkén, öntudatosan hagyta el az utolsó gerendát s ha kellett volna, épp oly biztonsággal teszi meg az utat, akár visszafelé. S a vonat csakugyan szembejött s éppen abban a pillanatban ért a hidra, ahogy Godofréd arról lelépett. Godofréd felbámult a kupék ablakára. Ott, az egyik ablakban utazott a doktor. Kalapjával intett feléje, de az orvos nem vette észre. Boszusan nézett a tűnő kocsik után. A vonat áthaladt a hídon. Mögötte szabad lett a sin. A hold újra kisütött és Godofréd a túlsó parton fehérruhás, fölötte sovány urat pillantott meg. Godofréd tudta, hogy az maga a halál. Sebes léptekkel érkezett a hídig. Ott dühösen megtorpanva vicsorította Godofrédra fogát és ujjaival olyanformán csettintett, mint a doktor szokolt ha elpasszolt valamit. Különös mosollyal nézett át szemköztijére és néma derengő fájdalommal szólott ót igy hozzá kötekedve: — Doktor ur, ma még el tetszet késni!... t a béri géz a Asszonyok eovata. Az édesanya felelősége, Azt szokták mondani: a gyermekkor emlékei kitörölhetetlen mélységgel vésődnek bele lelkűnkbe s nagyfon- tosságu kihatással vannak egész életünkre, lelki fejlődésünkre. Ismerünk nagy gondolkodókat, halhatatlan költőket, akiknek egész munkásságát döntően meghatározta gyermekkoruk keserű emléke. A világfájdalomnak és reménytelen szomorúságnak hirdetői lettek csupán azért, mert nem ismerték a gyermekkor boldogságát, örömeit, mert vagy nem volt édesanyuk, vagy ha igen, olyan volt, hogy nem tudott semmi melegséget adni gyermekének. Pedig Isten végtelen szeretetéről is sokkal inkább tud fogalmat alkotni magának az az ember, aki annak a szeretetnek parányi visszfényét már egyszer élvezte szüleinek szeretetében. Ismert előttünk a bibliából Mózesnek története. A királyleány megmenti a vízbe tett gyermeket s Isten különös gondviselése folytán Mózes visszakerül az édesanyjához. A királyleány őt bízza meg a gyermek dajkálásával. S bár később elviszik a királyi udvarba s Mózes ott nő fel az idegen környezetben s idegen nevelők keze alatt, az édesanyai szív tanításai, a tőle nyert lelki benyomások annyira mélyen vésődtek bele leikébe, hogy sem az idegen környezet, sem a másirányu nevelés nem tudják azokat többé kitörölni leikéből. Mózes hű marad népéhez és az egy igaz Istenhez. Gyermekének nevelése sok gondot okoz minden szülőnek, elsősorban pedig az édesanyáknak. Hiszen az édesanyák azok, akik legtöbbet foglalkozhatnak a gyermekekkel. Amig a férfiak gondja a kenyérkereset, az asszonyok hivatása az otthon és a gyermekek gondozása. S ezt nem szabad lebecsülni. Ennek értéke van annyira fontos, mint az előbbié, a kenyérkereseté. Sőt, fontosabb! Éppen ezért meg kell becsülni és komolyan kell venni-S- nem szabad élhanyagolni 1 Pedig—'Llgy-e, Hiannyfr* mulasztás történik ma ezen a téren? Franciaország meglepetésszerűen gyors összeomlása csodálkozást keltett mindenütt. Erre nem számított senki, még az ellenfél sem. A magyará- . zatot megadta reá Petain marsall. Egyebek mellett főként az édesanyákat okolja a francia nép kudarcáért. Nem neveltek erőteljes generációt. Tanítók és lelkészek, kik hivatásszerűen foglalkoznak a gyermekek nevelésével sok szomorú tapasztalatot szereznek. Egy- egy gyermek hetekig nem jár iskolába. Elcsavarogja az iskolát s szülei tudomást sem vesznek róla. Soha nem járnak utánna, hogy mit csinál gyermekük. Nem érdekli őket, hogy mit s hogyan tanul gyermekük. Van olyan gyermek, ki soha nem tudja leckéjét, egyetlen egyszer sem csinálja meg feladatait. Lehetséges lenne-e ez, ha a szülők mindennap megkérdeznék gyermeküktől, hogy mi a leckéje s hogy meg van-e? Vannak gyermekek, kik soha nem jönnek el gyermekistentiszteletre. Nem egy éppen arra hivalkodik, hogy szülői tartották vissza. Egyiket elvitték sétálni, a másikat kivitték a mezőre, slb. Vájjon tudatában van-e olyan szülő annak, hogy gyermekéért majd egyszer felelnie kell Isten iíólőszéke előtt. Hogy nemcsak Isten, de gyermeke is őt fogja majd okolni romlásáért. Miért nem tudta eléggé szeretni, miért nem vigyázott reá s miért nem irányította helyesen. Édesanyák, szóljon hozzátok ez a következő kis történet. Fiatal rablógyilkos felett ítélkezett a bíróság. Az ítélet halálra szólt. Nem kapott kegyelmet, tehát végre kellett hajtani rajta az Ítéletet. Mikor a gyilkos már ott állt az akasztófa alatt meglátta édesanyját, ki a tömeg között állott és keservesen sirt. Engedel- met kért a bírótól, hogy elbúcsúzzon tőle. Megadták. Ő pedig odalépett hozzá és két hatalmas ütést mért arcára. A bírónak ki különös eljárása felett elcsodálkozott ezt felelte: „ő az oka az én szomorú végzetemnek. Lett volna gondos jó anyám ma nem álla- nék itt. De nem törődött velem. Soha nem volt ideje számomra. Nem tartott vissza, amikor gonosz pajtások társaságába kerültem. Bár megbüntetett volna, bár megvert volna, akkor ma nem akasztanának fel. Nem megérdemelte-e azokat az ütéseket? Én nagyobbat szenvedek az ő mulasztása miatt.“ Gondolj testvérem felelőségedre! Gondolj gyermeked és Isten ítéletére 1 Nagyot bizzott reád az Isten: gyermekedet 1 Vedd, óvd, őrizd és neveld! Gillich Fülöp.
