Evangélikus Élet - Baciu, 1941 (6. évfolyam, 1-22. szám)
1941-01-18 / 1. szám
2 lej. 1941 január 18. Autorlzat de Mlnlsterul de Interné »ab No. 14.850 Anul 19« VI. ÉVFOLYAM. 1. szám ( i i missziói, táj»so^afmi, &u£iur4fis é*uií4g&éjfitt ^eÜCorjv. w Ifi ll\ á 1 nrwL« 13 s ;?fegjí|j Ö L 4 gS I $ 2Ü ) Administratis Szerkesztőség és kiadóhivatal: Baciu, jud. Brasov. A Romániai zsinalpresbyteri ág. hitv. ev. magyar egyház lapja Kiadja: az Evangélikus Élet Baráti Munkaközössége Szerkeszti; GILLICH FÜLÖP. - Felelős kiadó: MÁTYÁS BÉLA Évi előfizetési dij 80 Lej Külföldön 3 Pengő Külföldi előfizetések cime: Rollik L. Eger, Szt. János u. 12. Isten oltalmában. Máté 2. r. 13—23. v. (ti év — uf mmka Talán az egész bibliában nincs olyan megdöbbentő jelenet, mint a betlehemi gyermekgyilkosság története, mert talán egyetlen egy sem beszél ilyen leplezetlenül arról, hogy ebben a világban, amelyben élünk, milyen nagy hatalma és ereje s mennyi eszköze van a Gonosznak arra, hogy a maga pokoli tervét végrehajtsa. Lám, mikor Isten Fia kiszolgáltatott szegényként szállott a földre, Isten ellensége a királyt tüzelte gyűlöletre ellene. Amíg Isten képviselője kicsiny, magával tehetetlen gyermek volt, addig a Sátán képviselője királyi hatalommal rendelkezett, királyi koronát hordott. És az arány ma is ilyen: a Gonoszságnak ma is királyi hatalma van és seregeknek tud parancsolni, mindannak a világból való kiirtására, ami Isten dicsőségét akarja növelni e világban is! A háborúskodásokra tüzelő felszólítások és a vérontásra indított seregek — öntudatlanul talán — a Sátán gyűlölködésre szító parancsára hallgatnak. A veszélynek egy része, meg a bizonytalanság is, mely felé a világ valamennyi népe sodródik, mind e megdöbbentő erejű sátáni gyűlöletnek a következménye. És nem is csak az a baj, hogy a világban végzi irtó hadjáratát, felforditva a világ nyugalmát, halál veszélynek téve ki az emberek millióit, hanem az, hogy mint kicsi betlehemi kunyhóba,,a mi szivünkbe és hajlékunkba is be-be tör a bűn. És ami még döbbentőbb; amint nem tudunk semmit tenni a háború megszüntetésére, még annyit sem tudunk tenni a bűn betörésének megakadályozására. A lelkünk olyan tehetetlen a bűnnel szemben, mint a betlehemi édesanyák a gyermek gyilkoló vad katonák fegyvereivel szemben. — Megdöbbentő ez a történet, mert arról beszél, hogy nem csak amiatt kel! remegnünk, hogy mihoz- zánk is kiterjed a háború és pusztulásba sodorhat, hanem attól is, hogy az események következtében betör a szivünkbe s végveszélybe sodorja lelkünket. És még sincs okunk aggodalomra, mert Isten hatalma mindennél nagyobb és oltalma minden ellen megőriz e történet kijelentése szerint. S mikor mindenből az látszik: egyre nő a Gonosz hatalma, a gyűlölet ereje és egyre inkább veszélyezteti mind testünk, mind lelkünk megmaradását, milyen jó tudni azt: nincs olyan veszély, amelyik ellen^sten gondviselése meg ne tudna oltalmazni. És milyen jó tudni azt, hogy az Ő oltalma alá menekülhetünk, oltalma alatt élhetünk mi is! S hogy Isten minden veszéllyel szemben megoltalmaz bennünket is, ha az O gyermekei vagyunk. Ahogy nem engedte, hogy az 0 Fia áldozatul essék Herodes tervének, mi reánk is gondja lesz, ha az 0 gyermekei leszünk. Azonban van még egy föltétele annak, hogy mindenedül megmeneküljünk: Isten, mint Józsefnek, nekünk is őzt üzeni: ne maradjunk, de fussunk a bűn világából az Isten országába — sürget az Isten figyelmeztetése. És mi csak úgy menekülünk meg, ha Isten parancsát minden körülmények között, semmit nem késlekedve, azonnal meghalljuk és teljesítsük, — mert úgy jutunk Isién oltalma alá. Béke után sóhajtoz az egész világ. Nincs ember, aki ne érezné szivében a felülről jövő tiltó szót: elég volt! Legfeljebb nem meri kimondani. Mert minden lélek érzi, hogy ez nem Isten akarata. Nem Isten akarata a kórházakra, békés városokra, falvakra, ártatlan asszonyokra, gyermekekre hulló bombák és a nyomukban a halálhörgés. Nem Isten akarata a kiéhez- tetési politika. A magunk lelke is megborzad tőle. És mégis nincs mit tenni: úszni kell az árral, szép címeket kell adni az aljas és embertelen eljárások sorozatának és mi, egyszerű, jelentéktelen emberek ijedten figyeljük a vihar terjedését, erősödését, tombolását. Ilyen hangulatban léptük át az uj év küszöbét és ilyen hangulatban élünk nap-nap után. Igaz, még volna egy megoldás: ha Krisztus parancsait fontosabbnak láináilti ti saját,' még nemzeti érdeiteinknél is, akkor talán még csendesedne a vihar. De hát melyik fél hajlandó ezt magára vállalni ? Senki sem akar béketárgyalásokat kezdeni, mindenki élethalálra akar harcolni és győzni. Csak nehogy olyan legyen ez a győzelem, hogy végül a győztes is holtan ömöljék legyőzött ellenfele mellé! De hagyjuk a „világpolitikát“, nézzünk a magunk portája felé. Mert mi is tehetünk valamit. És ez a valami, egyben a legsürgősebb és legfontosabb, egyedül fontos valami a Jézus hangjának a meghallása: Bízzatok, Én vagyok, ne féljetek! . . . Sok szempontbői fontos ez a hang. Mert 1. hitet és kitartást ad. Krisztus hangja nem pusztában elhangzó szó, hanem Életnek a vize! 2. Megváltó hang. Aki meghallja, ellenáll az ördög kisértéseinek. Erő és bűnből való megváltás, kell ennél szebb uj évi program ? Ha a mi népünk ezt a hangot meghallaná, amely lecsendesitette a háborgó tengert, visszaadta a tanítványok nyugalmát, örömöt fakasztott a rémület helyett szivükben, amely feltámasztotta a halott Lázárt, Jairus leányát, amely megváltoztatta és tanítvánnyá tette Saulust és sok züllött vámszedőt, akkor boldog újévünk lenne a külső vihar dacára is. Mert látván látnánk, hogy népünk mint szabadul ezernyi ősi bűnéből és rossz szokásaitól. Akkor lenne egység, felelősségtudat és kitartás. És akkor a poklok kapui sem vehetnének erőt rajtunk. Viszont Nélküle meghalunk a bűneinkben. Krisztus szava az anyaszentegyház kürtjén keresztül hangzik. Az idő mostoha keze sok mindentől megfosztott minket. Különösen fájdalmas összejöveteleink szünetelése. De vájjon nincs ebben Isten keze? Vájjon nem ezáltal akar rádöbbenteni az egyház fontosságára? Nem azért vesz el mindent és csak az egyházat hagyja meg, mert azt látta, hogy intézményeink közül utolsó gyanánt szerepelt egyházunk a nép életében ? Uj év, uj program: egyháznak is, neked is, kedves testvérem. Figyelj a Krisztus hangjára. Tedd félre eddigi magatartásodat, egyházad iránti közömbösségedet. Ne engedd, hogy a mező fontosabb legyen a számodra, mert népet nem a vagyoni jelét tartja meg első sorban, hanem Krisztus szavai! Tehát terremtsünk igazi egyházi életet. Teremtsünk iratterjesztést, pártfogoljuk lapunkat, mert Krisztus szavát tolmácsolja. Ha hallgatsz a szavára, boldog uj éved lesz. Ha nem, a magad és néped sirját ásod! Isten őrizzen eltol, mert gyilkosság az 1 Kiss Béla.
