Evangélikus Élet - Baciu, 1940 (5. évfolyam, 1-20. szám)

1940-12-25 / 20. szám

i

vir.

f%f?4 I

V. ÉVFOLYAM.

* 'T»«r *sn>

2 lej.

1940 december 25.

AntTliit ét Mlulattrul d. Inttrn. »ub No. 14.850 AnuIMM/ J

23. 8zim;

uanoett

ÍJeímissiiéi, tái>sadafmi,ííu£lu?4tis «jvií4gi>éíái keU£»j%. |

Administrate

Kiadja:

Évi előfizetési dij 55 Le

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

az Evangélikus Elet Baráti Munkaközössége.

Postai szétküldéssel 60 „

Baciu, jud. Brasov.

Szerkeszti: GILLICH FÜLÖP. - Felelős kiadó: MÁTYÁS BÉLA

Külföldön 3 Pengő

Szivünk

és a

gyermek

„Mert egy gyermek születik nekünk, fin adatik nekünk és az uralom az ő vállán lészer Js hívják nevét csodálatosnak, tanácsosnak, " erős Istennek, örökkévalóság atyjának békesség fejedelmének. Ézsaiás ó, 6.

Ez a Gyermek csupán ^egyei akar-; be—•- tölteni a szivünket. Ha tehát a szív hüben kitárul, Jézust gyönyörűségesnek találja. Azután felemelkedik a szív az Atyába, ki kegyelméből Fiát nekünk adta. Megmagyarázhatatlan és elképzelhetetlen, hogy fér bele akkora kincs parányi szivünkbe. Meg-meg- ujuló csodajel ez, melyből a szív boldog vigasztalást és rettenthetetlen békességei merít minden érthető nyomorúságban. Mi baja is eshetnék ? Ahol Jézus megszáll, — ott meg is marad. A szív és a Gyermek nem szakadnak el.

De az igaz, hogy a szív a Gyermeket csak úgy fogadhatja be, a gyönyörűséget csak úgy ízlelheti meg, ha előbb kiráz magából minden örömet, ami nem Krisztus. A Gyér - mek nem hajlandó osztozni — egyedül akar a szív lakója lenni. Szélnek kell eresztenünk mindent, ami szemünkben jónak látszik : gyönyört, javak ingerét, dicsőséget, önön életünket, úgynevezett kegyességet, bölcsességet s minden vélt erényt. Mikor mindezt kiszolgáltattuk, akkor jön a Gyermek s magával hozza mindazt, ami ó-Ádámunkat megöldökli.

Üres szivet kell a gyermek elé tárni. Erre pedig csak az képes, aki nyomorúságban és keserves megpróbáltatásban jár, de nem saját feje után, hanem csendességgel viseli baját. Soh’se lesz néked édes a Krisztus, ha előbb magadnak meg nem keseredel. Aki nem igy érez, nem részesedik.

Áldott Dávidnak városa,

Melynek alacsony jászola Rejtegeti Isten Fiát,

Ki néktek üdvösséget ád.

LUTHER MÁRTON „Jer örvendjünk keresztyének“ cimü könyvéből.

Karácsonyi üzenet.

„Ne féljetek, mert imé hirdetek néktek nagy örömöt, mely az egész népnek öröme lészen: mert születet t néktek ma a Megtartó, ki az Ur Krisztus, a Dávid városában“ (Lukács ev. 2:10-11)

Ünneplő Testvéreim! Szomorú karácsony ez a mostani. Olyan karácsony ez a mostani, amelyben a karácsonyi angyali üzenet örömhangja szinte értelmetlen. Minden ember lelkét szorongatja a dermesztő bizonytalanság: mit hoz a holnap? A következő óra? Rémképeket látunk, a halál szelét érezzük orcánkon és a karácsonyfák, az ünnepi istentiszteletek valami kínos mesterkéltséggel igyekszenek erősitgetni: örvendezzetek, ma karácsony van!

___Rércj .en is voltak gondjaink, bajaink. Akkor is elégedetlenek voltunk De akkor valahogy a karácsony bizonyult hatalmasabbnak; há több időre nem is, de az ünnep egy két napjára mégis karácsonyi csend és ünnepi hangulat borult a földre. Ma?? Kinek van kedve karácsonyt ünnepelni, kinek van kedve örvendezni ? — kérdik szótlanul is az ajkak.

Isten azt,üzeni ezen a szomorú, véres karácsonyon, hogy nem ő akarta igy! Ő egészen másnak tervezte életünket. Minden napunkat karácsonyi örömnek tervezte és gondolta, Elküldte az Ő Egyszülött Fiát is, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen bűneiben, hanem örök élete legyen!

De komolyan vettük, komolyan vette ez a világ Isten megváltó akaratát? Szennyes ruhánkat kimostuk, hetenként legalább egyszer tiszta ruhát vettünk, roskadozó házunkat kijavítottuk, beteges testünkat gyógyit- gattuk, csak épen a legfontosabbat: lelkünket felejtettük el a bűntől megmosni a Bárány vérében, elfelejtettük megtisztítani, kitatarozni, kijavítani. Nem is láttuk a bűnünket. Tagadtuk, rejtegettük, lehazudtuk. Áltattuk magunkat: nincs bűnünk, miért bolránkoztatnak a papok únos untalan ezzel a szóval?

Egyházi jelentéseink nagyon szép „előtörésről“ szoktak beszámoln évről-évre. A magam részéről önáltatásnak tartom őket. Mert az igazság a, szomorú és keserű igazság az, hogy Krisztus hivó szavára: „jöjjetek Énhozzám“. egyre kevesebben figyelnek. A világban is, gyülekezeteinkben is. Hiveinknek általában véve egy tized része jár templomba. Ez is, amikor ideje van! A lélek megmosása elhanyagolható probléma lett a számunkra.

Aki fél a fürdéstől, megfullad a szennyben. Tagadott, de valójában meglevő bűnünk pedig terjedt és ide vezetett! Ehhez a szomorú, sötét karácsonyhoz. Mert akinek nem kell a Krisztus, azt átöleli a Sátán I Akinek nem kell Krisztus országa: a béke és szeretet, annak megadatik az ellenkezője: a halál és gyűlölet. Tessék, itt van, világ örülj neki!

Ó, ha ez a meglátás, ez a letagadhatatlan igazság már egyszer magunkhoz térítene. Ha meglátnánk, hogy Krisztuson kívül nincs élet, csak halál és ezért szeretetünk minden hevével Krisztust ölelnénk át, olyan forró, kétségbeesett szeretettel, mint ahogy a gyermek öleli magához édesanyját és ha mi is csak Krisztus közelében éreznénk jól magun kát, mint a gyermek az anyja ölében, akkor igen, lenne más karácsony is. Fehér, vidám, szeretetben úszó karácsony.

Még nem késő! Ma, ha halljátok az Ur szavát, ne keményítsétek meg a ti sziveteket. Még jóra fordulhat minden. Csak halljátok meg ezt és ne felejtsétek soha: Megtartó született . . . Ha Hozzá siettek, ha szivébe zárja ez a megátkozott, önnön bűneivel megbüntetett világ a Békesség Fejedelmét, akkor lesz nagy öröm, karácsonyi öröm, az egész népnek nagy öröme és valósággá lesz a „ne féljetek Ige, mert Krisztus uralkodik a szivekben, az Ő országában pedig nem a kard uralkodik, hanem a szeretet; nem a pusztítás, hanem a segíteni akarás.

Énekeld, szegény nép, megkínzott nép:

„Jöjj be, ó mért állasz ott künn Isten áldott embere ? (114. ének).

Kiss Béla.

■jj, , -***■