Evangélikus Élet - Baciu, 1940 (5. évfolyam, 1-20. szám)
1940-08-30 / 16-17. szám
50TUÄN rírmTriiTir-',l5IIIií' * £ f*#, Autorität de Minist«rul d» Intern» «ub, No 14.ABO Anni taae 1940 augusztuäO. 16—17 szám. aefcmissiisL, ÜFscbdlatwii, . » tiuiS&g&áieii &eU£®}%. Administrafia Kiadja: \ Évi előfizetési dij 55 Lej Szerkesztőség és kiadóhivatal: az Evangélikus Élet Bar a f\ Munkaközössége. Postai szétküldéssel 60 „ Baciu, jud. Bs*a$ov. Szerkeszti'. GILLICH FÜLÖP. — FetIJs kiadó: MÁTYÁS BÉLA Külföldön 3 Pengő IVSindenkor* áldjad Őf. Zsolt. 103, 2: .Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről* Milyen különös természetünk is van nekünk, embereknek. A legtöbb esetben azon szoktunk töprengeni, hogy mennyi nehézség, vagy csapás, hogy mennyi szomorúság, vagy fájdalom ér az életben, ahelyett, hogy eszünkben forgatnánk azokat a szépségeket, örömöket, ajándékokat és áldásokat, amelyben akárhogyan is, de mindig részesít az élet. Ahelyett, hogy az élet napsugaras szakaszaira gondolnánk, mindjíziíahizí.- keserűségeken rágódunk. Nagyon jellemző reánk Gregus Ágost „Élet kertje“ c. kis verse: Egy rózsáskertben — életünk ilyen kert — Sétálni láttam tiz szál úriembert. Panasz hangzott kilencnek ajakárul: „Beh kár, hogy a rózsához tüske járulI“ Egyetlen egy volt igy elmélkedő: „Beh jó, hogy tüske közül rózsa nő!" A legtöbb esetben panaszkodunk, zúgolódunk, békétlenkedünk, ahelyett, hogy örvendenénk, hálálkodnánk és köszönetét mondanánk. Mert ha van okunk panaszra és zúgolódásra, van okunk hálálkodásra és dicséret mondásra is az iránt az Isten iránt, aki számunkra mindenkor tud és akar is őrömet, boldogságot fakasztani, nyújtani. Sőt! Hogyha helyesen tudnánk látni, ha mindennek a végére tudnánk tekinteni, akkor arra a boldogító tapasztalatra jutnánk, hogy mindenkor több okunk van a hálálkodásra, mint a ?ugolódásra, sőt ennél is több, hogy csak hálálkodásra van tulajdonképen okunk. Azért is, mert Isten mindig több jóban és adományban részesít, mint amennyit megérdemelnénk, hisz büntetésnél egyebet nem érdemelünk. Azért is, mert Isten mindig kegyelmesebben bánik velünk, mint ainire méltók lennénk, hisz ha úgy bánna akkor minden embert régóta el kellett volna, hogy söpörjön a föld színéről. Ezt még elismerjük, de azt mégsem értjük, hogy miért lenne csak hálára és örvendezésre okunk e földön, amikor annyi a baj, nyomorúság, a bizonytalanság! Igaz annyi a baj, hogy gondolatban egy pillanatban egész lajstromot állíthatunk belőle össze és ennek ellenére is csak hálára van okunk, mert mi tudjuk, hogy még a bajok, a nyomorúságok, csapások és nehézségek is, egyszóval mindenek javunkra vannak ha az Istent szeretjük. Ezért mindenkor áldjuk, szüntelenül csak áldjuk az Urat, RADUCH GYÖRGY. Részt férünk a béke munkájából! Történelmi időt élünk. Films terű gyor asággal peregnek le a történelem legnagyszerűbb i$jj meglepő eseményei. Egy Iélekzetvételre el sem tudnánk mondani, hogy ir?v minden váratlan esemény is történt a legutóbbi húsz esztendő fialt, A ie,^képzettebb politikust, a legnagyszerűbb katonai szakembert is bámulatba ejtLitték a politikai és harci, események, annyira kiszámit hatatlanok ős meglepő r voltak. Feszült ide» rkkel, végsőkig felfokozott érdeklődéssel figyeljük az eseményeket. Lasssn-ife :>an pedig tudatossá válik benüuk az a felismerés, hogy egy eljövendő új kor iaknak állunk bölcsőjénél. Egy új Európa van születőben. Uj Fúróig hw, V■.«/ AI szőliémében, günuc kodásában, társadalmi és gazdasági rendszerében. Hiszen nagyon jói tudjuk: ez a mostani összecsapás nemcsak az anyagiak új elosztásáért folyik, a viiághatalomért, de eszméknek harca is. Ahogyan minden korszakfordulón történni szokott itt is az eszmék embereket állítanak csatasorba. Ma p’dig már nőm kétsége, hogy melyiké lesz a győzelem. Az új eszmék győzelme új világot fog teremteni. Várakozással tekintünk a jövő fölé. Várjuk a békét, várjuk az új Európát, az uj életet. Hiszen bármennyire nagyszerűek is azok az események, amelyeknek tanúi lehetünk: ma Európában is, de annak határán túl, szerte az egész világon mindenki várja a békét, az új életet. Elég volt a szenvedésből. E>ég a vérből. A pusztulásból. Az emberlő ő és értékeketelpusztitó harci dicsőségből. A békét, az új világot, az új életet várjuk. Feszült érdeklődéssel figyeljük a hadi és diplomáciai fejleményeket, aggódással kérdezzük: vajjoi igazi béke lösze? Vájjon ténylegesen meghoza-e majd a jobb, boldogabb és békésebb új világot? Örömmel könyveljük el azt a tényt, hogy a ma győzői nem akarnak bo szúvágydiktálta békét. Nem akarnak visszaélői az erővel, hanem megkeresik annak a lehetőségét, hogy ménéi enyhébb és ménéi kevésbbő megalázó módon alkothassák meg a békét a legyőzőitek számára is. Örülünk az emberi próbálkozásnak, amely komoly felelősségtudattal fog hozzá munkájához. Viszont ki kell mondanunk, hogy legszentebb meggyőződésünk szerint kárbavész minden emberi törekvés, ha nem fordulunk vissza Istenhez. Békekonferenciákon lehet uj térképet készíteni, lehet határokat változtatni, lehet új gazdasági rendszert bevezetni, de mindezekből még nem lesz igazi béke és nem lesz népek igaz boldogsága A béka munkájának sikeréhez az kell, hogy győzők és legyőzött k egyformán odaáUjanak Isten olé és alázattal meghajoljanak előtte, neki adják életüket, szolgálatukat, szivüket. A politikusok sokat tehetnek az új Európáért, da ez az új Európa is csak annyira lesz boldog, amennyire keresztyén lesz. Fontos szerep vár az új világ munkájában a keresztyénségre. Keresztyén egyházakra és keresztyén hívekre. S ezt a szolgálatot bátorsággal és kitartással kell elvégezni. Szent hévvel, egészen úgy, ahogyan ugyancsak korszaki,hotó időben az apostolok és az első keresztyének tették, avagy később a reformátorok és az evangéliumnak bátor hívei. Részt kérünk hát a béke munkájából! Fontos részt. A legdöntőbb szó a k»r23-tyén?ó2é. Uj világot lehet alkotni keresztyőnség nélkül is. Béke és boldogság ellenben csak úgy köszöntenek majd be hozzánk ha a keresztyén sze. retet lesz törvénye ennek az új világnak. Mi p*dig nem az uj, hanem a békés és bo'dog Európára vágyódunk! GILLICH FÜLÖP. *
