Evangélikus Élet - Baciu, 1940 (5. évfolyam, 1-20. szám)

1940-07-30 / 14-15. szám

1940 julius 30. E V*A N GJÉ LIKUS ÉLET 5. I Asszonyok rovata I L==„J A finn otthon művészete. Az otíhon az asszony birodalma. Az asszony a finnéinél nehezen ér rá a szomszédolásra, mikor a legközelebbi szomszédtól esetleg kilométerek választ­ják el. Annál több ráérése van a lakás és a környezet szépítésére, csinosítására. Ebből az otthon védelmére szoruló családtagok, nagy­szülők, apróbb-nagyobb gyermekek, növendékleányok egyformán ki­veszik a részüket. Így lehetne megfejteni a titkot, hogy miért ju­tott Európában épen az északi népeknél olyan migas fejlettségi fokra a háziszövés művészete? S miért van, hogy ezek között is épen a finnek és svédek vezetnek? Angliában már hatalmas gyár­iparrá fejlődött a kezdetleges házi szövőüzem, a világbirodalom a- rányaihoz és igényeihez alkalmazkodva. A kicsiny lélekszámú, nagy területen szétszórt és hosszasan befagyott beltengerei által bezárt finn nép megmaradt rokkája és szövőszéke mellett. Különleges éghajlati viszonyai különleges szövetanyagok előállítására késztették, minőket a világpiac forgalmából csak magas árakon tudna besze­rezni, ehhez azonban nincs megfelelő tőkéje. így alakult ki egy e- gészen különleges értékű finn népi szövőmüvészet, melynek ma csak Svédországban találhatni párját. A finn otthonnak két általánosan kedvelt bútordarabja van: a szövőszék és a hintaszék. A szövőszéken a ház asszonya dolgo­zik, a hintaszékkel kedves vendé­gét kínálja meg vagy gyermekei hintálják magukat benne... Egyetlen nap alatt elkészül egy ruhára való szövet a férjnek, a nagylányának vagy két-három ap­róbb gyermeknek. Uj függöny ke­rülhet az avult helyébe az ablak­ra, új szőnyeg az elnyűttek helyett a padlór*. Egy téli szövőmunká­val az egész családot újra lehet ruházni s az egész otthont új a- nyagokkal feldíszíteni. Tavaszra, mire odakinn megújul a természet, megújítja testi ruházatát és ottho­na berendezését a finn család él­tető napja, az asszony is. Természetes, hogy nem minden télen történik ez igy, de megtörténhetik. És a család apraja-nagy- ja résztvehet ebben az együttes otthonőpitő munkában. Nagyanyó és a nagyobbacska lányok fonnak, a kisebbek motolláinak, csőrölnek, eltekerik a fonalat. Felvetés, felhúzás, befogás, már az anya szak­májába tartozik, de ez sem megy a családtagok segítsége télkü'. A férjnek is, ha otthonülésre kényszerűi az időjárás, épen elég dolgot ad a szövés-fonáshoz szükséges sokféle szerszám kijavítása, karbantartása. A finn szőttes leggyakoribb anyaga a gyapjú. Az éghajlat pa­rs ncsolja igy. Délibb vidékeken a selyemszőrű merinoi juhfaj- tákat tenyésztik, északabbra már a kevésbbé igényes, apró terme­tű, göndörszőrü, szarvnélküli finn juhocjkákat. Ezeknek valamivel durvább a gyapja, de vastagabb felsőruhák és tartós szőnyegek készítésére kiválóan alkalmas. Felhasználják ilyen célra a tehén- és kecskeszőrt is. A finn szövőművészet mintában és színekben rendkívül vál­tozatos. A varrottas, mely Erdély sok néprajzi szigetén olyan ked­velt téli kézimunka, náluk inkább csak Karjalában divatozik, azo­kon a részeken, melyek most orosz kézre kerültek. A rubaszöttes színei és csíkozása is itt mutat legtöbb hasonlóságot a mi székely rokolyáinkkal. A legjellegzetesebb finn szőttesek azonban három főcsoportba oszlanak: ryijiyk, raanuk és täkä äkcsoportjába. Ezek­ben éli ki alkotókedvét a finn népi képzelet. Nyilván ez a forma­nyelv felel meg kifejező készségüknek. A finn asszony persze nem éri be a három ősi finn szövettí­pussal. A házhoz szükségés minden szöttesanyagot maga kívánja előállítani kicsiny szövőszékén, mely akár kézben is hordoz­ható. Pásstoríüs XXVI. Éoj. 5. Szentimrei J. Közeledés a pusztuláshoz. (Fo’ytatás.) A királyné öccsének, Bertoldaak kalocsai érsekké való kine­vezése pedig nemcsak az országban, hanem még a határokon túl is közbotrányt váltott ki. Az ezek által véglegesen elkeseredett nemesek összeesküvést szőttek az idegenek ellen és ennek az ösz- szeesküvésnek áldozata lett a gögös, uralomratörő és esztelen té­kozló királyné, Gertrúd is, akit többekkel együtt meggyilkoltak. A királyné meggyilkolása az alatt történt, mig a király a galíciai had­járattal volt elfoglalva. S mikor a halál hírére hazatér az összees­küvők egy részét meg sem bünteti talán azért, mert belátta, hogy méltán háborodott fel a nemzet, vagy talán azért, mert túlságosan gyenge volt. Az ország helyzete azonban ezután sem javult. A király, hogy rengeteg kiadására pénzt teremtsen elő, pénz-rontás utján próbálta vagyonának értékét növelni. Ezen felül rendkívüli adókat hozott be s a nemességet késztetni akarta arra, hogy saját költségén kato­náskodjon, illetőleg állítsa ki a katonákat, akiket azután külföldi hadjárataira is magával vihessen. Még az összeesküvés idején meg­koronáztatta idősebb de még gyermek fiát, Bélát. Majd második házassága révén családi összeköttetések által akarta megnövelni ha­talmát. 1217-ben belekapcsolódott az ötödik keresztes hadjáratba, de bár semmiféle komolyabb e- redményt nem ért el, felvette a Jeruzsálem! király címet. A meddő háborúk s Endre té­kozló politikája az országban erő­teljes belső megmozdulásra ve­zettek, ami alkotmányos mozga­lommá erősödött. A kisemmizés miatt, országsorsa miatt aggó­dó főurak és nemesek Béla ifjú király mellé szegődtek, ki időköz­ben Erdély kormányzója lett s aki ez anyaországhoz kapcsolta Szörényt és Kúnországot is mi­által hatalma és tekintélye Endre öreg királlyal szemben igen meg­nő vekedett. A megmozdulás eredménye az lett, hogy Endre király örökérvényű szerződésben, törvényben, az 1272-ben kiadott arany­bullában körvonalazta úgy a királyi hatalom kötelezettségeit és jo­gait, mint a nemességét. Az aranybulla megállapítja, hogy a ne­messég csak abban az esetbsn köteles katonát állítani a király szá­mára, ha az ellenség az országra támad, külföldi hadjáratok alkal­mával a királynak kell a katonaságot fizetni és eltartani. Az arany­bulla a túlkapások és visszaélések megakadályoztatása céljából jo­got ad a nemességnek, illetőleg a nemzetnek arra, hogy a királ­lyal szemben is ellenálljon és fegyvert fogjon, ha a király alkot­mányellenesen, törvénytelenül uralkodna. Az aranybulla egyik pontja értelmében a pénzbeszedést többet nem intézhették zsidók és izmaeliták. Hasonló módon biztosító levelet ad a II. Géza ki­rály által Erdélybe telepített szászoknak is, akik a biztositó levelet ad a II. Géza király által Erdélybe telepített szászoknak is, akik a biztosító levél értelmében csak a kirá'yól függnek s így nagy füg­getlenségnek és önállóságnak és kiváltságoknak örvendhettek. Endre király hívta be Erdélybe és telepitette le a Barcaságon a né­met lovagrendet. A lovagrendtől azt várta, hogy a szerb és bolgár egyházakat visszatérítse a római egyházba, a bogumil eretnekeket kipusztitsa és a havasalföldi tartományt magyar uralom alá vonja. Mivel azonbm a lovagrend ezeknek a feladatoknak teljesítése he­lyett önállósítani akarta magát, Eadre kiverte őket Erdélyből s még a havasokon túl emelt váraikat és telepeiket is elfoglalta. Élete utolsó jelentős tette harmadik házassága volt. Hatvan­éves korábin ugyanis feleségül vette az anconai örgróf leányát, ami által, mint második házassága által is nyugati rokoni kapcsolato­ké akar felvenni s így országát a nyugaü szövetségesek szerzése által akarta biztosítani. 1235 ben halt meg. RADUCH GYÖRGY.

Next

/
Thumbnails
Contents