Evangélikus Élet - Baciu, 1940 (5. évfolyam, 1-20. szám)
1940-07-30 / 14-15. szám
A Keresztyén Igazság W :^tiszteletű szerkesztősegenek Jp, „'F Sopron, Felsólovoter u, 28., 2 lej. Autorlxa^ 'de Mlnlüterul d« Intern« eub, No 14^»Q Antel 10 julius 30. ■ * ' 14—15 szám.. Administratis Kiadja: Évi előfizetési dij 55 Lej Szerkesztőség és kiadóhivatal: az Evangélikus Élet Baráti Munkaközössége. Postai szétküldéssel 60 „ Baciu, jud. 3r*a$ov. Szerkeszti: GILLICH FÜLÖP. — Felelős kiadó: MÁTYÁS BÉLA Külföldön 3 Pengő + Frint Lajos ev. szuperintendens Purgly László egyházkerületi felügyelő úrnak a temetésen elmondott gyászbeszéde. i Tisztelt gyászoló közönség I Evangélikus testvéreim ! Mint a természet nyári pompáján végig süvítő fagyos őszi szél, olyan dermesztő és megdöbbentő hatást váltott ki a romániai evangélikus egyházközségeink kebelében, liiveink ezreinek lelkében *•* l^ujtó g;4fzhir, m<»!y hé» s:-:-cr2<- tett ősz főpásztorunk nemes szivének utolsó dobbanását jelentette. Mélyen megrendülve a fájdalom és a pótolhatatlan veszteség szomorúságával sereglettünk az ország minden részéből a gyászos ravatal köré amely a mi romániai zsinatpresbiteri evangélikus egyházunkat megszervező és felépítő első püspökének áldott emlékű földi hamvait őrzi. Rövidre szabott búcsúszavaim keretében sem a helyet, sem az időt nem tartom megfelelőnek arra, hí gy e hatvanöt esztendős szorgos lelkészi működés és a tizenhárom éves küzdelmes főpásztori tevékenységnek eredményekben gazdag érdemeit és jelentőségét felsoroljam és méltassam. Egyházunk közeljövő fontos eseményei vannak hivatva — megfelelő módon és formák között — gondoskodni arról, hogy az egész hosszú életét egyházának szentelt, nékünk áldozott, soha nem lankadó, buzgó tevékenységet s ezt a soha kellőleg nem értékelhető egyházalla- pitó szuperintendensi működést hervadhatatlan csokorba fonva, egyház- történetünk annaleseiben arany betűkkel megörökítse. De azt el kell mondanom, hogy Frint Lajos neve, fenkölt személye, magasztos működése örök követendő példa. Szent élete, párját ritkító önzetlen hivatásfelfogása, érdemes lelkészkarunknak mindenben és mindenkor ragyogó mintaképe volt és az kell maradjon az utódok előtt is időtlen időig. Igen szeretett szuperintendensünk ! Te továbbra is egyházunk szent atyja maradsz, akinek a Mindenható, mint hűséges szolgájának, éppen azt a rendíthetetlen hithüségét, igaz istenfélelmét és párját ritkító egyház szerétét jutalmazta a kiváltságos, magas életkorral, hiszen a mi szent aggastyánunkat, — aki a katona hősiességével a végső pillanatig fennen lobogtatja a reá bizott zászlót, — aki a hosszú évtizedeken át soha sem lankadó kitartással fárad, dolgozik és a szó szoros értelmében küzd és hadakozik egyházáért, — ezt a. hűséges szolgát életének kilencvenedik évében csaknem teljes szellemi frissességben, közvetlen a munka mezejéről szólította magához v. _u-. . Lelke csupa önzetlen jóság, szive csupa szeretet, gondolkodása maga a páratlan igazságosság és bölcsessség, kinek ellenfele talán, de ellensége sohasem volt. Faji, nemzetiségi, vallásfelekezeti és társadalmi különbség nélkül mindenki csak becsülte, tisztelte és szerette, mint igaz embert, mint példát, utat mutató lelki atyát. Egyházunk büszkesége, a közélet kimagasló nagy értéke száll vele sírba, mert Frint Lajos a legfőbb bíró előtt is úgy áll, mint, aki díszes földi hivatását mindenkor hűen töltötte be és minden erejével legjobb meggyőződése és tudása szerint szolgálta egyházát, magyar faját, a közéletet, a hazát. Amikor most, mint világi elnöktársa csaknem negyven évi zavartalan, a legbensőségesebb szeretetteljes együttműködés után búcsúzom Tőled, aradi egyházközséged s a romániai magyar evangélikus egyház egyeteme nevében hőn szeretetett leikészünk, szuperintendensünk, akkor elsősorban köszönöm néked hosszú életed önfeláldozó nagy munkáját, köszönöm atyai jóságodat, elnézésedet emberi gyarlóságainkkal szemben, köszönöm azt a meleg atyai szeretetet, melyet személyem és mindannyiunkkal szemben mindenkor éreztettél 1 Siratunk és gyászolunk I Mindenkor nagyra becsültünk, tiszteltünk és szerettünk ! Te immár az örökkévalóság fényességén át nézed az életet és látod ezt a fájdalmat és mély gyászt sziveinkben. Áldott emlékű nagy halottunk, méltóságos és főtisztelendő püspökünk I Mindannyiunk szeretett lelki atya! Isten veled 1 I («.«k-sN..
