Evangélikus Élet - Baciu, 1940 (5. évfolyam, 1-20. szám)

1940-02-04 / 2. szám

2. EVANGÉLIKUS ÉLET 19. 4Q^feb már 4. BESZÁMOLÓ Az Ur Jézüs Krisztus szent igéjén felépült lutheri egyetemes Anyaszentegyházunk, minden megnyilatkozásában: Útmutató Egyház. Az Evangéliummal, mint egyetlen, bizonyos útmutató­val akarja ráállitani híveit azokra az utakra, amelyeken bemehet­nek az Isten országába s életüket a legszebb méltóságra, az Isten fiuságra emelhetik. Evégből templomaiban, iskoláiban, tanácskozó termeiben, intézményeiben szüntelenül szemünk elé állítja azokat a járható és járhatatlan utakat, amelyek bennünket az Isten orszá­gához közelebb vihetnek, vagy attól eltávolithatnak. Minden írott betűjével, minden hangos vagy halk szavával figyelmeztet a széles utakra, amelyen sokan járnak, de a melyek a veszedelemre visz­nek és hiv a keskeny ösvényekre, amelyek az életre vezetnek. Nem áltat, de nyíltan megmondja, mig a célhoz érhetünk sok fá­rasztó, meredek hágót kell megmásznunk, sok sikamlós lejtőn kell leereszkednünk, sok szédületes mélység felett kell elmennünk. Út­mutatása szól a Püspököknek, a Felügyelőknek, a Prezsbitereknek, a Véneknek és az ifjú Timotheusoknak és mindenkinek, akinek az Evangelium nem „üres beszéd“, hanem „Istennek ereje“ a tanács­talanságban, világosság a sötétségben. Útmuta­tása szól egyeseknek és gyülekezeteknek, csa­ládoknak és közösségeknek, de szól különösen a bűnösöknek, mert tudja, hogy az Ő útmuta­tása nélkül még a legjobbak is milyen könnyen letóvedhetnek az egyenes útról. Igen Evangé­likus Egyházunk: Útmutató Egyház. A Zajzoni Evangélikus Egyház is az. At­tól az időtől kezdve, hogy mai templomát 1799-ben felépítette, és attól az időtől fogva, hogy 1818 ban a pürkereci egyháztól elvált s magát anyásitotta, számtalan nemzedéknek mu­tatta meg ez az Egyház is a vigasztalásnak, á a boldogságnak, az üdvösségnek útját. Más kér­dés, hogy a hívek ezeken az utakon jártak-e? vagy más ösvényeket választottak? Anélkül, hogy ítéletet akarnék mondani — ami nem az én do’gom állítha­tom, hogy ennek az egyháznak a tagjai sem voltak jobbak de nem voltak rosszabbak sem, mint bármely más egyház tagjai. Bizonyá­ra voltak és vannak, akik hallgattak az Egyház szavára és hittel jártak a krisztusi utakon és voltak és vannak kemény színiek, makacs lelküek, akiket soha senki nem tudott letériteni az önsze­retet és a maga haszna utairól. Az Ur majd megítél mindnyá­junkat. Anélkül tehát, hogy ítéletet mondanánk, lássuk pár nagy vo­nással az egymás megismerése szempontjából a múlt év képét egy­házunkban. A gyülekezet lélek száma: 1281. Született: 15 gyer­mek. Konfirmált: 15 ifjú. Házasságot kötött: 3 pár. Meghalt: 13 testvérünk, Úrvacsorával élt: 209 egyháztag. A születések száma sajnos éviől-évre apadó tendenciájú, ami mélyen elszomorító je­lenség. Örvendetes jelensége egyházunknak, hogy ebben az eszten- tendőben 100 000 Leiért. Kulturház telket vásárolhattunk, 6 000 Leiért téglát szerezhetünk az építéshez, s még temetőnket is uj kerítéssel és kapuval láthattuk el mintegy 30 000 L. értékben. Miudezek beszerzéséhez a hívek sok ingyenes munkáján és áldozatkészségén kí­vül a Nőegylet és Ifjúsági Egyesület számottevő adománya segített hozzá. Egyházunknak vezetősége tudatában van annak, hogy még sok elvégezni való vár reá, de bízik, hogy Isten aki aratni valót ad, az aratóknak is ad erőt az aratásra. Az egyház jelenlegi vezetői: Dávid Károly leik. Taizs Já­nos felügyelő, Pajor Árpád segédkező, Vajda Márton gondnok, Kajcsarácz János goccmán, a harangozója pedig Lukács István. Zajzon, 1940 I. 24. DÁVID KÁROLY. Olvassa és terjessze n Evangélikus Életet A csángó nép történetéből. (Folytatás) Ennek az alig ezer lelket számlá'ó sereg­nek kellett a megélhetés és a csapások gond jaival megbirkóznia. Mindkét feladat keserves volt. Mégis hallatlan erővel fogott élete biz­tosításához a csángó nép. Kapóra jött min- dennekelőtt Brassó városának a falépitkezése A csángók seregestől tódultak a városba és alighanem ott tanulták meg az első kömives kedést. A belváros körül emelt falak és bás­tyák építői között sok csángó nevet találunk Már az ásási munkálatoknál is szorgoskod­nak, a fuvarozást pedig szinte kizárólag ők végzik. Követ, meszet, homokat hordanak, hidakhoz fát, téglát. vasBnyagot. A brassói tanácsurak őket küldözgetik a moldvai vaj­dához, szultánhoz, erdélyi fejedelemhez egy­aránt. Az otthon maradottak földet mivei­nek, ami elsősorban bozót és gyökérirtásból áll, némelyek vadászattal, halászattal keresik kenyerüket. De minden után adót kell fizet- niők és a városnak van gondja arra, hogy az adók emelkedjenek, az adónemek szapo­rodjanak. Mindezek a teherek elviselhetőbbek lettek volna, ha a háborúk sora nem szakad a csángó nép nyakára. A XVI.-század a had­járatok százada, noha a' Barcaság minden­kor első hadszíntér volt. Alig történik meg HétfaTu önállóságának sz elvesztése, a cs n- gók már is arra ébredtek, hogy háborúba kell menniük. A mohácsi vész után bekövet­kező trónviszály, amelyben Ferdinánd és Zá­polya János dulakodtak a trónért, a Barca ságbani s szomorúan érez ette hatását. Ferói nánd német, János inkább magyar erőkre támaszkodott, amiből következik, hogy az er­délyi magyarság Zápolya oldalán foglal ál­lást. A hétfalusiak nem tagadták meg szé­kely eredetüket és amikor hírét vették, hogy a székelyek Zápolya oldalán fognak fegyvert mozgalmat indítottak Zápolya érdekében, de a brassói szász, tehát Ferdinánd-párti ható­ságok kísérletüket meghiúsították és az ő ha­daikhoz rendelték be. Közben Ferdinánd ál- hirekkel és igéretésekkel a székelyeket is rá­vette, hogy János ellen is forduljanak és Tőrök Bálint vezért leküldte a beszervezé­sükre. János ugyanakkor Péter moldvai ro­mán vajdával alkudozott és miután felkínálta neki Csicsót, Bálványost, Küküllőt, Beszter­cét és Radnát, Péter összegyűjtötte seregeit és a törcsvári, meg a tömösi szorosan ke­resztül a Barcaságban termett. Az akkor Brassó seregében harcoló hétfalusiak iránti boszuból egy sereg Hátfalút lepte meg és azt elpusztította. Az éle'ben maradottak az er­dőbe menekültek. Pedig a hétfalviak az el­járást nem érdemelték meg, mert szivükkel Zápolya oldalán voltak és amikor Péter 1529 jun. 22.-én Földvárnál megtámadta Tőrök Bálint seregét, a székelyek a hétfalusiakkal együtt átpártoltak Péterhez, úgy hogy Tőrök Bálintnak a saját serege ellen kellett har­colnia és kénytelen volt rövid ütközet után elmeneküloi. Péter azonban bosszúhadjára­tát rendelt a Barcaság ellen és azt lángba- boritotta. A makacsul ellenálló Brassó miatt Péter később még kétszer beütött a szászok megbüntetésére, de Brassóval nem boldogult A hótfalusiak azonban minden alkalommal keservesen ráfizettek, mert a vajda dühe őket érte elöször-ártatlanu). Emiatt a hétfa­lusiak annyira feliDgerlödtek, hogy amikor 1530 ban a szultán parancsára Mózés havas­alföldi vajda is beütött a Barcaságbt a hét- falusi és székely várőrök Dénes várnagy ve­zetése alatt olyan hősiessen védték Törcs vá­rát, hogy a vajda sikertelenül vonult el alóla. A hadjáratnak az lett a következménye, hogy a brassóiak is megharagudtak a csán­gókra az elpártolás miatt és haragjukat egész sereg teherrel éreztették meg, amit a csán­gókra vetettek. Pedig Zípolya megkegyelme­zett nekik, sőt Hétfalut is meghagyta a ke­zükön. Ilyenformán msgint a szegény csán­gók húzták a rövidet minden tekintetben. Sokáig tartott mig a falvakat ismét felépít­hették emberfeletti munkával. De Illés vajda 1550-ben, a török 1553 ban a tatár 1558-ban ismétlőn beüt a Barcaság- ba és ezeknek a kalandoknak valamennyi, szer a csángóság adta meg az árát. S hogy a nyomorúság teljes legyen, természeti csa­pások áradata zudul a falvakra. Már a Zápolya-féle harcok alkalmával olyan rettentő áradás ömlik le a hegyekről, hogy a kemény brassói várfalakat is ledönti, el­képzelhető, hogy micsoda károkat okozott akkor Hétfaluban. És mintha a föld is meg­unta volna már a hátán történő sok sok vér­ontást és bűnt, egymásután éreztette rázkó­dásait. (folytatjuk.) A jókönyv melegszívű jóbarát. Olvassuk tehát az: EVANGÉLIKUS ÉLET-et! Támogassuk az Evangélikus Élet iratterjesztését! Szerezzünk új barátokat mindkettőnek

Next

/
Thumbnails
Contents