Evangélikus Élet - Baciu, 1940 (5. évfolyam, 1-20. szám)
1940-06-02 / 10-11. szám
1940. junius 2. Evangélikus Élet Gyermekvilág-a 3. Dal az édesanyáról. irta : Lampérth Géza. 'Hol a hideg szív, amely meg ne telnék Szelíd érzések csendes melegével — Kiben nem támad egy-egy kedves emlék: Ha édesanyát lát a gyermekével? Ki nem gondol a tavaszi napokra, A gyermek-üdvre, mit leírni nincs szó: Mikor pihent a ringató karokba, Mint ringó ágon feslö zsenge bimbó. S a meleg, védő, áldó szeretetre, Mely első félénk lépteit kisérte, Mely ébren s alva őrködött telette — S az imára, mely érte szállt az égbe? S a kis Jézusra, ki a szent estével Leszállód hozzá szelíden az égből? ... Ha édesanyát lát kis gyermekével: Kinek nem csordul édes könny szeméből? Ha beszédünkben számok: mennyiségek fordulnak elő, akkor azokat számnevekkel fejezzük ki. Pl. Három árva sir magában. Tizenkét kőmi- ves összetanakodék. Első ka- kasszókor jönnék nézésedre. Sok lúd, disznót győz. Ezekben a mondatokban: a három, tizenkettő, első és a sok szók számnevek. Amint látjuk a számnevek sem mind egyformák, hanem többfélék. Öt csoportba osztjuk a számneveket : u. m. alap- vagy íöszámnevek, sor- v»gy rendszámnevek, szorzó- osztó- és határozatlan számnevekre. Alap- vagy töszámnevek: az egy, kettő, tiz, húsz, száz, ezer millió stb, Sor- vagy rendszámnevek: első. második, harmadik, tizedik, századik stb. Szorzószámnevek : egyszer, ötször, húzszor, ötvenszer stb. Osztószámnevek : egyenként, páronként, tizenként, húszanként stb. Határozatlan számnevek: sok, kevés, nehány, több stb. Keressétek ki olvasmányaitokból a számneveket és osztályozzátok őket. * * ♦ csatatéren vagy fogságba estek. Fogságba esett a •két vezér: Lehel és Bulcsú. Fogságba estek, ahelyett, hogy a csatában estek volna el, pedig ugyancsak keresték a halált. Szégyen és harag tüze lángolt Lehel és Bulcsú arcán, mikor a győzedelmes német császár elé vezették, hogy hallják ítéletüket. Ott ült a császár sátora előtt, körötte a főemberek. Összeráncolta a homlokát, sokáig nézte szótlanul a két vezért, aztán rájuk ráförmedett, mint valami gonosztevőkre : — Ti vagytok a magyarok vezérei ? — Mi, — felelt büszkén felemelt fejjel Lehel. — Hát miért űzitek, sanyargatjátok a keresztyéneket ? — Mert Istennek ostorai vagyunk. Azért küldött, — mondotta Lehel erős hittel — hogy ostorozzunk titeket! t — Halál reátok! — kiáltott a német császár. Hé, katonák, fogjátok s vesztőhelyre vigyétek ! Hallod-e, császár, németek császárja, nem kérek kegyelmet. Megérdemlem a halált, mert elvesztettem a csatát. Csak egyet kérek tőled. Beszélj! — Adasd vissza kedves kürtömet, hogy még egyszer belefujhassak. A császár intett s előhozták Lehel kürtjét. — Nesze, fújj kedves kürtödbe. Hej, édes Istenem! Aki hallotta ezt a kürt. szót, megreszketett a szive, könnybe borult a szeme, olyan búsan, bánatosan búgott. Összeverődtek a német vitézek s könnyes szemmel, lehajtott fővel hallgatták a szomorú nótát. Hanem, amikor a szomorú nótának vége volt — mi történt! Kétszer-háromszor megforga- tá Lehel a kürtöt,^hogy csakúgy surrogott-burro- gott a levegő s úgy vágta a német császár fejéhez, hogy szörnyet halt menten. — Most már vihettek a vesztőhelyre, — mennydörgőit Lehel — szolgám lesz a császárotok a másvilágon. Benedek Elek apó.
