Evangélikus Élet - Baciu, 1940 (5. évfolyam, 1-20. szám)
1940-06-02 / 10-11. szám
evangélikus élet junius 2. % Ö. *atQ*ä&M Beszámoló. Dr. Szász Pál, az Erdélyi Magyar Gazdasági Egylet elnökének az egyesület közgyűlésén tartott beszédéből. — Mielőtt napirendre térnénk, — kezdi beszédét as EMGE elnöke — engedjék meg, hogy röviden vissztpiliantsak az elmúlt év eseményeire és rámutassak azokra a fontosabb szempontokra, amelyek a mi életünket közvetlenül érintik. Az Egyesület elmúlt évi működésével kapcsolatban az Elnök utalt azokra a nehézségekre, amelyekkel mind az Egyesület Vezetőségének, mind a magyar gazdaközönségnek meg keltett küzdenie. Ez az év — mondotta — a próbatétel esztendsjefvolt, de ennek a próbatételnek még csak elején járunk. Ezekben a nehéz időkben bizonyosodik be milyen mértékben sikerül Egyesületünknek társadalmunkban a közösségi érzést kifejleszteni s a jövő munkájának eredményessége is attól függ, milyen erősek vágyunk egymás támogatásában, öntudatosságban és fegyelemben. Feladatunk két irányban jelentkezett: az államhatalommal szemben és saját társadalmunkkal szemben. A kormányzattal igyekeztünk megértetni azt, hogy épen ezekben az időkben, amikor a mezőgazdasági termelés zavartalanságának biztosítása a kormányzatnak egyik legfőbb célja, a közérdek azt kívánja, hogy mindazok a szervezetek, amelyek ebben a munkában komoly szerepet tudnak vállalni, zavartalanul folytathassák működésüket. Felhívtuk az illetékesek figyelmét azokra az intézkedésekre, amelyek gazdáink munkájának eredményességéi akadályozzák s jelenthetem, hogy mindazokban a gazdasági kérdésekben, amelyek bennünket érdekelnek, ma már valamennyi illetékes helyen kikérik véleményünket. A továbbiak során közölte dr. Szász Pál az egybegyült gazdákkal, hogy a céhtörvény tárgyalása során az az álláspont jutott érvényre, hogy a gazdák nem szervezendők be a céhekbe, hanem meghagyják számukra eddigi jól bevált szervezeteiket. Az elnök ezután ismertette a közgyűléssel az Egyesületnek múlt évi akcióit, a nemesitett vetőmagakciót, tenyészállatakciót, majd rátért arra a jelentős kezdeményezésre amelyet az EMGE a múlt nyáron a felekezeti tanítók gazdasági tanfolyamának megrendezésével magára vállalt. — Sajnos — mondotta — rajtunk kívülálló akadályok miatt a tanfolyamot későn tudtuk elkezdeni s igy az csak rövid ideig tartott. Jelentősége azonban így is igen nagy volt s komoly eredményei máris jelentkeznek. Hetven tanító vett részt ezen a tanfolyamon. A munka tanfolyam befejeztével nem szűnt meg, mert az EMGE a tanítók gazdasági kiképzésére két vándortanárt állított be, akik sorra járják a tanfolyam hallgatóit, mindenütt egy-egy hetet töltenek, tanácsokkal, segítséggel látják el a tanítókat. A gazdasági népnevelés másik fejezetét a téli kéthetes gazdasági tanfolyamok alkotják. Sajnos külső, nehézségek akadályoztak abban, hogy annyi tanfolyamot tartsunk, mint a műit évben. Mégis ebben az évben 26 tanfolyamot tartottunk. Ezek erdmőnye Istennek hála — már most megállapítható. Bár a tanfolyamok célja kizárólag gazdasági oktatás, természetes, hogy azok új közösségi szellemet is alakítsanak ki, kölőnösen a gazdakörök működésére van átalakító hatásuk. Természetes, hogy a nehéz idők még fokozottabb feladatokat róttak ránk a szervezés terén. Kétségtelen, hogy az EMGE szervezete nagyobb, átfogóbb, mint amit a számok mutatnak. Köztudatunk ma az erdélyi magyar gazdatársadalom valódi képviseletének tekinti Egyesületünket, jelentőségét, hivatását ma már mindenki elismeri. De azért mégsem lehetünk a szervesés terén elért eredményekkel megelégedve. Elsősorban azt kívánjuk, hogy gazdáink lehetőleg teljes számban szereztessenek be &z EMGE be* Azonban ez sem elég. Arra van szükségünk, hogy a papíron szereplő tagok együttérző és aktiv tagokká váljanak. A tagoknak részt kell vállalniok a munkában. (Folyatjuk). Beszéljünk róla. Nemrégiben egyik hívem a következő kérdéssel fordult hozzám: Tiszteletes ur, hogy lehet, hogy nálunk minden faluban mások az egyházi szokások?“ Gmdolkozni kezdtem a dolgon s nevetnem kellett, amikor rájöttem, hogy valóbin a hátfalúban csaknem minden hétfőlsképen történik. Maguk az éuek k is mások az egyes falvak templomaiban: itt ezt a dallamot használják, ott meg azt, itt ilyen a tempó, ott meg olyan. Szinte nem is tudunk énekelni egymás templomaiban. Azután: itt ilyen az istentisztelet, ott meg olyan. Egyik helyen a lelkész az oltár előtt mondja az Ur imáját, a másikon a szószéken. Egyik helyen van liturgia, a másiknál azt sem tudják, mi az. Még feltűnőbb a többi egyházi szertartásnál fennálló külömb- ség. Az egyik helyen a keresztelés igy töriénik, a másikon amúgy, a temetés itt ilyeD, a szomszéd gyülekezetben más. Egyik helyen nincs búcsúztató (és ez a helyes), a másikon nemcsak van, de hosszabb, mint a prédikáció, sőt van hely, ahol versben mondják. Egy k helyen énekelnek az úton is, a másikon nem; itt érzelmes prédikációt mond a lelkész, a másik gyülekezetben azt hallja a hallgató, hogy az érzelgősségnek nincs keresnivalója a temetési beszédben s igy tovább. A temetőben is más a szokás faluk szerint, úgy, hogy a más falusiak readesen úgy érzik magukat, mintha nem ugyanazon, hanem más hit gyermekei közé kerültek volna. A reformátusok kemény harc árán aránylag egységet teremtettek ezen a téren, miért nem tudnánk mi is? Véleményem szerint igen fontos volna, ha ilyen kérdések is napirendre kerülnének gyűléseink alkalmával, mert a jelenleg fennálló össszevisszaság már igen sok hívünket döbbentette meg jógosan! * * 4 * És ha már itt tartunk, ejtsünk néhány szót istentiszteleti formánkról is. Nyugodtan előrebocsátbatjuk: a mi istentiszteleti rendünk minden, csak nem evangélikus. Amikor finn barátaink, majd egy dán lelkésztestvérünk járt itt s érdeklődött istentiszteleti formánkról s elmondtam; elképedve kiáltottak fel: ez nem evangélikus istentisztelet. Valóban, itt sincs meg közműk az egység, kiszakadtunk az igazi evangélikus talajból. A világon mindenütt liturgiával tartják az evangélikusok az istentiszteleteiket, csak mi nemi Legutóbb a brassói szász lelkész kollegákkal esett erről a körülményről s közöttük is rendkivüi nagy volt a csodálkozás. Az igazi evangélikus istentiszteleti formát ki kell már egyszer dolgozni és levezetni minden gyülekezetisn. Épen ideje a drága, ősi örökségekhez való visszatérésére! * * * Elgondolkozom költségvetéseink összeállítása felett. Mennyi mindenre kell pénz egy egyház fenntartásánál! Da épen a legfontosabb tétel következetesen hiányzik minden költségvetésből: az egyházi iratterjesztésre fordítandó összeg rovata! Nálunk az iratterjesztés még mindig tizedrangu problémai Vájjon a mi híveink nem szorulnak rá iratterjesztésre ? A napokban egy aránylag drága, 20 Leies könyvre hívtam fel híveink figyelmét a szószékről. Nem is gondoltam volna, haton vettek a szegényebb néposztáiy sorából. De hát amikor vannak helyek, ahol óva intik a gyülekezetüket lapunk és naptárunk olvasásától? KISS BÉLA. § t? a w cp é l i fi vi Síé-1 •macfijaz «.vcwiaétih'iib tetm-Utasioi, távtxxAal'vni ít> t-w-tt-u-iáti» fvetifo/p Szerkesztőség és kiadóhivatal; BACIU JUD. B R A ? O V. Megrendelhető, előfizetés eszközölhető Minden lelkészi hivatalunk utján Külföldi előfizetések cime. Rollk Lajos, Eoer, Szent Jémos ucca 12 A lap elfogadása előfizetést Jelent. CENZÚRÁT. Inucris Tribünéiül Bra?ov mb Nr. 1083/1938 Tip. .ANTAL“ Bra§ov, Calea Victoriei 36. Telefon 25-08,
