Evangélikus Élet - Baciu, 1940 (5. évfolyam, 1-20. szám)

1940-02-04 / 2. szám

(pifíir,,rT^*

A „Keresztyén Igazság tiszteletű szerkesztőd nek Sopron, Felsőlövőtér u. 28.

* 2 lej.

940 február 4.

AutOrlzat de Mlnlaf rul de Interne «ub. No. IA«..Q Anul loae

2 szám.

gjpsnc sEUus

bl

.tmissiiók. társacLtttini.íiuít .ró-tis íjwi£ágr>éíái ^eÜCaj«.

Administratis

Kiadja:

Évi előfizetési dij

55 Lej.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

az Evangélikus Élet

Baráti Munkaközössége.

Postai szétküldéssel 60 „

Baeiuy Jud. Bra$ov.

Szerkeszti: GILLICH FÜLÖP.

— Felelős kiadó: MÁTYÁS BÉLA.

Külföldön

3 Pengő

Kinek szolgálsz?

,Ha valaki első akar lenni, legyen mindenek között utolsó és mindeneknek szolgája.* (Márk. 9( 35)

Kinek szolgálsz ? Ezt a kérdést időszerű felvetni és rajta elgondolkozni az új esztendő kezdetén, mert az életünk ebben az esztendőben is szolgálat lesz. Szolgálat kétféle van ; kényszerű és öiikéntes. Tisztázzuk legelőször is azt, hogy itt nem a kényszerű szolgálatra gondolunk, amelyet felsőbb hatalmasságok parancsára hajt végre az ember, hanem az önkéntes szolgálatra, amelyet az ember szive szerint visz véghez.

Kinek akarsz szolgálni az új esztendőben szived szerint? Fontos kérdés ez, mert eszerint alakul az évi életed magasabb szempont alatti értéke.

Szolgálhatsz önmagadnak, minden erőddel, minden tehetségeddel saját érdeked előbbrejutá- eát keresve. Megteheted, hogy csak saját vágyaid kielégítését keresve, saját dicsőséged magasabb polcra jutásod, hírneved növekedése érdekében fáradozol és önzésed következtében ellenségesni k tekinted minden más ember érdekét, elkerülsz, talán meg is utálsz minden közérdekű Ügyet. Ez esetben méltó lennél arra, hogy ebben nz évben kivágjon az Isten, az é ők sorából, mint haszontalan fát vagy virágot, amely gyümölcsöt nem terem és nem illatozik.

Kinek szolgálsz az új évben? Ez igen fon- f03 kérdés, mert az emberek erre adott feleleted szerint fognak értékelni. Jer szolgálj nekem, hangzik minden oldalról feléd. Nekem nagy terveim, nagyratörö vágyaim vannak Jer, szegődj az én szolgálatomra, légy az én szekértelóm, inert én bár egyedül akarok nagy lenni, míg azt elérem, sok kicsi ember szolgálatára szükségem van. Ha nekem szolgálsz, nagyra becsüllek, legalább látszólag barátommá fogadlak, sőt még szeretlek is. Ha nem emberek érdekét szolgálod jaj lesz neked, lesz részed megvetésben, lenézésben, jegyzőkönyvi megróvásban, bárki is legyen az a más, akinek szolgálsz, még ha Isten is.

Kinek szolgálsz ? Nem mondom, hogy ne szolgálj embereinek, szolgálj mindenkinek de érdek nélkül Isten akarata szerint. Légy alázatos, engedelmes eszköz az Isten kezében, ne félj, ha azért megvetésben is lenne részed, így áldás lesz az életed az új esztendőben. MÁTYÁS BÉLA.

A csend országa.

Egy pár esztendővel ezelőtt járt ebben a csodálatos országban Ko- dolányi János magyar irő. Benyomásairól, tapasztalatairól annakidején rajongással számolt be útirajzában. Mesébe illő dolgokat ir; úgy, hogy aki beszámolóját olvassa, úgy érzi, mintha egészen más világ tárulna szemei elé s benne egészen mások lennének az emberek is; olyanok, akiket csak szeretni lehet. Ez a csodálatos ország és nép, melyet KodoláDyi leírása alapján nekünk csak szeretnünk lehet: a finn.

Miiyen különleges dolgok vannak hát ebben az országban, hogy me- sébeillőnek neveztük azokat? Kodolányi leírása szerint olyan ország ez, melyben semmi sem vesz el, melyben lopásra még csak nem is gondolnak, ügy hogy nyugodtan hagyhatad táskád az utcán, nem viszi el senki; bátran felejtheted lakásod nyitva; ezüst neműid nem vesznek el asztalodról, ha kilépsz a szobádból. Olyan ország ez, melyben „sohasem fordul elő hogy valami elvesszen." Hát nem mesébe illő ország és nép ez ? 1

Dj van más jsllemzője is ennek az országnak és népnek, ami még inkább csodálatba ejthet nrnket. Etb n az országban, minden embert embernek tekintenek és emberként kezelnek — egyformán, származásra, foglalkozásra, állásra való tekintet nélkül. Ennek igazolására Kodolányi egyik tapasz'alatát iktatjuk ide (egyiket a sok kőiül): „Amikor egy Íróval és rgy kiadóvállalat vezérigazgatójával az utóbbi au'óján látogatóba mentünk, nyurga, csendes úriember mutatkozott be Urnák eredtünk, én elöl ü<t&m ez igazgató mellett, a fiatalember hátul az iióva). Egész úton beszélgettü k. A vendéglátóházDál a fiatalember a vezérigazgató m illett ült Visszafelé ő vezette az autót. Amikor bizalmasan megkérdeztem az iró‘, ki az a csendes, szimpátikus úr, felvilágosított, hogy a Eofíör.“ Hát nem csodálatos ország és nép ez?

Egyik legjelltm;öbb tulajdonsága a finneknek a csend szere, te te. Csendes, inkább mosolygó, mint hangosan nevető emberek ők maguk is. Nigyon meg tudják becsülni a csendet. Oszágukat, milyben „szüntelenül érzid n jóságos csend vattás ujjait, a megnyugtató békét“; melyben „a csend vattás ujjaival már megérkt zésedkor megsimogat és dédelget, amíg csak eh nem hagyod utolsó tslpattnyi földjét“, — országukat Kodolányi a Csend országának nevezte.

S most ezt a csendet, melyet úgy szeretnek, elűzte az emberi gonosz uralomvágy; ezt a csendet, mely életelemük, az ember—szülte vadállatok: az ércoroszlánok bömbölése, a gépmadarak rémes burrogása, a fegyverek ropogása, tankok csörtető robaja veri fel és űzi el. S az emberi gonoszság következtetében a Csend országában most minden lehet, csak éppen csend nem....

Annak a népnek a lelkében azonban, mely Istenben bízik, mindenkor, úgy most is csend és béke honolhat, az Istenben bízók csendje és békéje. Már pedig ők, a finnek, teljesen az Istenb n bíznak.

Ezért a derék népért, melyet igazén esek szeretnünk lehet, aDnál is inkább, mivel nekünk kés'.eresen ? o> ónunk (ők is evangélikusok mint mi és ők is ßhhoz a népcsa’ádhoz tartoznak, melyhez mi), őzért a derék népért — tegyünk meg annyit, hogy imádkozzunk érettük »hoz az Istenhez, aki előtt Bemmi sem lehetetlen. RADUCH GYÖRGY-