Evangélikus Élet - Baciu, 1940 (5. évfolyam, 1-20. szám)
1940-04-28 / 8. szám
iäJ >u torl«ata de jMInlatTuI da Intern» «ub. No.>14Jbo Am lEUPOSTAl Setmissjióú, tai-sadatmi, Isufturátis í»wiC4gi>éíeU ft.eÜ£»7v. Administrate» Kiadja: I Évi előfizetési dij 55 Lej Szerkesztőség és kiadóhivatal: az Evangélikus Élet Baráti Munkaközössége. Postai szétküldéssel 60 „ Baciu, jud. Bra$ov. Szerkeszti: GILLICH FÜLQP. — Felelős kiadó'. MÁTYÁS BÉLA Külföldön 3 Pengő A meggyógyított ember bizonyságtétele. Márk evangéliuma 7, 31—38. Süket—némát hoztak Jézushoz és arra kérték Öt, hogy gyógyítsa meg. Jézus ujjaival megérintette a süket ember fülét és azt mondotta: effata — nyílj meg. A körülállők pedig csodálkozva látják, hogy az erre beszélni kezd s hirdetni Isten dicsőségét. Maga Jézus sem tudja elhallgattatni : örömteli szive kényszeríti, hogy Istennek dicsőséget adjon. Ennek az Igének elolvasása után bizonyára a legtöbb embernek az az első kérdése: miért nem gyógyít meg Jézus minden beteget és minden betegséget? Miért nem gyógyítja meg gyermekemet? Miért nem gyógyította meg szüléimét testvéremet, hitvestársamat, hogy ne haltak volna meg? Hiszen Ö megtehette volna. Hatalmas ereje van hozzá. Hát akkor miért nem? Talán nem szeret engem? Vagy nem szerelte őket? Ugye mennyi kérdés s ezek mind ott égnek minden embernek a lelkében. Mit válaszoljunk ezekre? Krisztusra tekintük ki életét áldozta értünk s azt feleljük: Nézd, Isten végtelen szeretettel szeret téged, engem, mindnyájunkat. Jobban szeret mintahogyan bárki ember tudna szeretni, vagy amint mi tudnánk szeretni önmagunkat. Néha kétkedünk ebben a szeretetben, de ez csak azért van, mert mi nem tudjuk, hogy hasznos nekünk s Istent ki azt adja meg nekünk amire lelkűnknek van szüksége, emiatt félreértjük. Azért nem talál igen sokszor össze a mi kívánságunk Isten akaratával, mert amig mi az életet mindig, vagy legalább legtöbbször csupán ennek a földi életnek szemszögéből nézzük, Isten mindig az örök élet szeme felé való irányítás szerint cselekszik. Szenvedést küld reánk, életünket, vagy hozzánk- tartozőinak életét, hamarább veszi el, mint ahogyan mi azt szeretnénk, mert Ö úgy látja, hogy az örökélet szempontjából, ez az alkalmasabb pillanat. Kinek lelkét megérintette Isten kezének a- kár kemény ereje, az beszélni kényszerül, annak bizonyságot kell tenni még ha életét teszi is kockára ez által. Kérjed Istentől gyógyulásodat s bizonyságtevő leszel akaratod ellenére is. GILLICH FÜLÖP. Evangélikus egyház! Amikor az evangélikus egyház megalakult, Isten rendelése folytán alakult meg. Ez nem amolyan »papos beszéd“, amellyel minden dolgot Istenre szoktunk visszavezetni, ha jó, ha rossz, —hanem valóban Isten akarata hozta létre egyházunkat. Az evangélikus hit tiltakozik az ellen a beállítás ellen, hogy az evangélikus egyház Luthernek, tehát egy embernek köszönheti a létezését. Nem! Luther C3ak eszköz volt Uten kezében, mint amilyen eszköz az eke a gazda kezében. És mint ahogy a jól szántott földért nem az ekét msgát, hanem a gazdát szoktuk dicsérni, azonkópen mi is tudjuk, hogy evangélikus egyházunk létezéséért Istent illeti az elismerés és dicsőség. Ezt tanította Luther is. Ml'üfí* Ssr.TJ.rW kV» a- m* a Istlíú tit, fevaugöílnub effyuúíHÁf Áasúli, mert az akkori, kathclikus egyház minden vallásossága dacára háttérbe szorította az evangéliumot, Krisztust. Gondoljunk pl. arra a katholikus tanításra, hogy az ember kiórdemelhetiaz üdvösségét, holott Jézus világosan leszögezte: „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek !“ Gondoljunk arra, hogy Mária és a szentek közbenjárása úgyszólván megfosztja Krisztust a közbenjárói tisztségétől. Isten ezért hozta létre az evangélikus egyházat, hogy legyen egy egyház, ahol az Ö tiszta evangéliuma hirdettetik, ahol a Szentirás tanítása a mérték. Ebből következik, hogy Isten ma is akarja az evangélikus egyházat, hogy ma is hirdesse és mutassa az Ő akarata szerinti életet. Da nincs okunk emiatt büszkélkedésre. ítélet ez ránk nézve, mert azt jelenti, hogy az evangélikus egyházat csak addig és csak akkor akarja Isten, ha belőle valóban az evangélium sugárzik: a Biblia hamisitat- thn tanítása. És az evangélikus ember csak addig és csak akkor értékes, ha nevének megfelelően nem a természetes esze, ösztöne, egyénisége, felfo. gása, hanem az evangélium szerint élő, azzal nem törődő ember átpártolt az Isten ellenségei táborába. Az áruló büntetése pedig-halál! Tegyük a kezünket szivünkre: evangélikusok vagyunk tényleg? Evangélikus a mi egyházunk abban az értelemben, hogy a Szent írás hamisítatlan igazságát hirdeti? És evangélikus a mi magatartásunk, gondolkozásunk, felfogásunk, életünk? Igehirdetésünkben gyakran halljuk azt az evangéliumellenes hangot, hogy »legyünk jók“, „cselekedjük a jót", s legyünk vallásosak, adakozók, imádkozók és akkor jutalmul Isten megsegit minket. Ez azonban a cselekedetekből való megigazulás és az érdemszerzés tana. Az evangélium tanítása ezzel szemben az, hogy képtelenek vagyunk jót cselekedni és ezért hasztalan erőlködünk, az üdvöt ingyen, Krisztus érdeméért adja az Ur Isten! Az előbbi tévelygésből származik evangélikus igehirdetéseink egy másik rákfenéje: amikor azt hisszük, hogy a prédikáció célja a tanítás! Ide tartozik egyházi életünk azon nyomorúsága, hogy a külső dolgokat különösen az anyagi természetű dolgokat (gazdasági problémák) az Igehirdetés elé helyezzük. Megfeledkezünk arról, hogy az egyháznak elsősorban az Igét kell hirdetnie, az evangéliumot, mert Isten az evangélium hirdetéséért akarja az egyházat. Evangélikusnak lenni nem érdem, hanem kötelesség, mely azt kiváDja tőlünk, hogy azt csináljuk amit Isten akar! Evangélikus embernek az evangélium legyen az első ! KISS BÉLA. jmA
