Evangélikus Élet - Baciu, 1940 (5. évfolyam, 1-20. szám)
1940-04-14 / 7. szám
1940. április 14. Evangélkus Élet Gyermekvilág-a 3. Husvétkor. Pósa Lajos. Rózsa, rósza, rózsavíz Mintha égből hullna . . . Merre járok mindenfelé ■Szagos lesz az ucca. Gyertek elő kislányok • » •Ibolyavilágok ! Virágeső hulladozzon, Harmatozzon rátok. Mosolyogjon a szemetek Orcátok viruljon, Piros tojás, himes tojás A zssbembe hulljon. A múlt alkalommal a milye ségszóról — melléknévről tanultun Tanultunk a melléknév fokozásáról és aki a felhagyott leckét, gondosan elvégezte az nem fogja elfelejteni azt a fontos be’yesirási szabályt, hogy a fokozott mellékoeveket két bvel írjuk. Most lássuk, hogyan keletkeznek a melléknevek? Vissza kell gondolnotok arra, amit a fő rév és igeképzésről tanultunk, mert a melléknevek keletkezése is hasooló módon történik. Keletkezésére: szerkezetére nézze a melléknév is háromféle u. m. alap— képzett— és összetett melléknév. Pl. szürke, szürkés, szürkészöld; vágj: piros, pirosló, barnáspiros. Tehát: szürke, piros — alapmelléknevek és szürkészöld, barnáspiros összetett melléknevek. Képzett mellékneveket más szóból is képezhetünk, nemcsak alapmelléknevekből, csak ismernünk kell a melléknévképzőket. Ezek a következők: s (só s), i (város-i), beli (falubeli), szerű (nagy-szerű), féle (két-féle), ó (vár-ó), ő (kér ő), tálán (alap tálán), télén (érték-télén), atlan (vár-atlan), etlen (kér-etlen) ékony (fáz ékony), ékeny (hisz-ókeny) stb. Felsorolok most még egynéhány összetett melléknevet: szürkés—kék, kékes—fekete, srany—hajú, daru—szőrű, csengő—bongó, hó—fehér, szén—fekete, holló—hajó, tenger— kék. stb. Vigyázzunk az elválasztásnál. Keressétek ki olvasmányaitokból az összetett mellékneveket! Tanuljunk Rögtön meg is suhintgatta a korbácsot, mert korbács is volt a kezében. — Én csak igy, — mondja Mátyás, — te tán másképen lógatod? Erre a szemtelen válaszra máris nyaka közé húzott a poroszló. — Takarodsz mindgyárt a többiek után bíró uram udvarára ! — Miért osztán? Megint egyet elcsördit a poroszló: — Fát vágni, tekergő! És mert Mátyás még most se mozdult, harmadszor is odasózott neki: — Co fel, te! Előre! Ennyi már elég volt Mátyásnak, felkelt kocogott a bíró kapuja felé, a poroszló rázta a korbácsot a háta megett. De azért megállott Mátyás az ámbitus előtt, odaszólott a bírónak : — Mit kapok, bíró uram, a favágásért? — Mit ? Hat napot, hetediket ráadásnak I — és olyat nevetett a biró uram a maga elmés feleletén, hogy a maga hssa is elkezdett reszketni belé. Mátyás erre már ugrott egyet, iszkolt befelé az udvarra, mert sújtani akart megint a csípős korbács. Neki is adtak egy fejszét, vághatta egész nap a fát, senki se kérdte, nem fájdult é meg a háta, senki se kérte, hogy heveredjen le már egy kicsit. Estére a favágó szegények takaros kupacokba rakták a' felaprózott hasábokat. Mátyás bekormozta a^mutatóujját, három darab fára felirta a Hunyadi Mátyás nevet. Esti sötéttel aztán úgy, a. hogy jött, szépen kiosont Kolozsvár városából. Harmadik nap reggel pedig bevonult a győzedelmes király a sereggel Kolozsvárra. A főutcán lovagolt elő Mátyás nagy parádéval, pergő dobbal sikoltó síppal, zúgó kürtökkel. Háta megett léptettek a vezérek, mind skófiumban, bársonyban, ezüstben, aranyban. Ott állott meg a főutca közepén, biró uram portája előtt a gyönyörű társaság. Persze az egész boldog lakosság ott tolongott a főutcán, a kémények, meg & fák, teli vol-
