Evangélikus Élet - Baciu, 1940 (5. évfolyam, 1-20. szám)
1940-03-31 / 6. szám
2. EVANGÉLIKUS ÉET 1940 mcius 31. EGY ÉVI MUNKÁNK. Isten kegyelméből az elmúlt évben is dolgozhattunk valameny- nyirfl, habár számtalan külső és belső nehézséggel kellett is megbirkóznunk. Szükségesnek tartom, hogy nehány sorban vázoljuk munkánkat, hogy ne gondolják híveink hogy egyházunk tétlenül áll nehéz napjaik között, lássák meg, hogy az egyház igyekszik az Igét hinteni alkalmas és alkalmatlan időben. Milyen eredménnyel? Csak az Isten tudhatja! 1. Gyermekeink gondozása. Gyermekeinket leginkább felekezeti iskolánkon keresztül gondozhattuk. 140 gyermekünk nevelődhetett és tanulhatott anyanyelvén. Mekkora kincs ez az iskola! Nem tudjuk Istennek megköszönni, amiért megtartotta számunkra. Az ellenőrző látogatások dicsérő jegyzőkönyvei mutatják, hogy tantestületünk milyen odaadással végzi a gyermekek nevelésének fárasztó munkáját. . Lelki nevelésük a hittanórán kívül a gyermekistentiszteleteken történt. Ezeken a lutheri liturgiát is énekeltük, hogy gyermekeink megismerjék az igazi evangélikus istentiszteletet. Felsőbb osztályába járó gyermekeink nehéz helyzetén a hittan órák és vasárnapi iskola bibliaolvasásai, feladatok kidolgozása, könyvek olvasása némileg igyekszik az a- nyanyelvü tanítás hiányait pótolni. 10 vasárnapi iskolai összejövetelt tartottunk. 2. Ifjúságunk gondozása. Rendkívül nehéz helyzetben van ifjúságunk. A városokkal való érintkezés miatt intenziven foglalkoznunk kell velük, ameny- nyire csak lehetséges. 14 részint komoly, részint szórakoztató ösz- sbejövetelt tarthat unk. Nagy segítségünkre szolgált vetítőgépünk és könyvtárunk, amelyet 20 kötettel gyarapitottunk. Leányszövetségünk kü öj 18 összejövetelt tartott az elmúlt év folyamán Énekeket tanultunk, bibliaórákat tartottunk, előadásokat hallgattunk. Két szinelőadás is szerepelt műsoron. 3. Felnőtték gondozása. A rendes istentiszteleteken kívül 20 bibliaórát tartottunk, ötöt presbitereink házánál. Templomi ünnepet rendeztünk reformáció ünnepén, karácsonykor, halottak napján (egyházi év utolsó vasárnapján), továbbá egy evangelizáló estét. Nagyon sok munkára van szükség, mig híveink megértik az Ige hallgatásának jelentőségét. Az ige rajtuk segít, tehát időt kell szakítani a hallgatásra. A templomi istentisztelet látogatottabb kellene legyen, úgyszintén odahaza is többet kellene foglalkoznunk a bibliával. Egyházi adó 125931 Lei folyt be. Hálásak vagyunk híveinknek a nyújtott támogatásért, de minél nagyobb tehervállalásra kell kérnünk őket, hogy minél többet tudjunk tenni mi is azőérdekükben. Adomány 19820 Lei érkezett be. Mivel a nép érdekében dolgozunk, fogadják híveink munkánkat szeretettel. KISS B. Erdélyi földön. irta: Szemlér Ferenc. Megállani 1... Arhodoszi kolosszus állott meg igy, ahogy én mo&t megállók, erdélyi földön, kemény és sértő rögökÖD, de állok és a fejem felhőkig ér! Megingathatatlanu1, hihetetlen erővel, odatapadva, örökre 1 A kezemet kinyújtottam és messzi földeket tapintok vele, fülemen át zeng a rádiók zenéje s roppant városok szagát lélegzetem, de itt állok a földön, erdélyi földön, új erdélyi kolosszus! És a felhők viharzanak fejem körül, emberek jönnek szép szóval és mézes kenyérrel,hívnak, szeretnek s kemőnyszavakkal fenyegetnek. Én is szeretem őket és megvetem a mézes szavunkat és nem félek a rút beszédtől, s ha kérdik, mondom: én itt e földön magyar vagyok, magyar vagyok, magyar! Igaz történet. Évekkel ezelőtt történt. Egy ügynök vasárnap reggel beállított egy fűrésztelephez, hogy elárusítsa portékáját. A tulajdonos felesége azonban elutasította azt mondván, hogy a vasárnap az Urnák napja, ha tehát árusítani akar jöjjön valamelyik hétköznapon. Az ügy nők roppant elcsodálkozott a dolgon különösen, amikor észrevette, hogy semmiféle rábeszélés és kérlelés nem segít. Az asszony állhatatosan megmaradt véleménye mellett, hogy t. i. ők vasárnap semmitéle üzletet nem kötnek. Csodálkozott az ügynök, mert eddig nem igen volt alkalma eféle tapasztalatok szerzésére. Kérdésére, hogy mit jelentsen ez, az asszony a következőket mondotta el: Látja, kérem, most körülbelül húsz esztendeje történt, amikor férjem és én fiatal házasok voltunk és az első fiacskánk két éves volt. Az uram azelőtt komoly, kegyes ember volt s mi minden vasárnap együtt mentünk a templomba. Később azonban istentelen emberek addig beszéltek neki a hit ellen, amig elérték céljukat s amikor én a temp’omba mentem, ő itthon maradt és dolgozott vasárnaponként is a fűrészmalomban. Bár én nem egyszer próbáltam neki megmagyarázni, hogy az bűn s hogy Isten meg fogja vonni tőlünk áldását, nem akart hallgatni se reám. Ekkor történt, hogy egy vasárnap ismét egyedül kellett a templomba indulnom, mert az uramnak nagyobb megrendelése volt 8 a deszkákat pontos időben kellett szállitani. Nagyon kértem, állítsa le a malmot és jöjjön velem, de ő nem volt erre hajlandó, hanem úgy vélte, hogy jó lesz, ha én imádkozom ő érte, ő pedig dolgozni fog értem, s a gyermekekért. Annyit még mondtam neki hogy jól vigyázzon a fiúcskára s aztán nehéz szívvel elmentem. A templom felé vivő úton egy másik malom mellett haladtam el, amely nem mesz- sze esett tőlünk. Ez a malom állt és az ö- reg molnár ott ült az ajtó előtt. Amint hozzá értem, megszólított s résztvevőén kérdezte, hogy miért vagyok olyan szomorú? Elmondtam neki, hogy áll a dolog. Ö vigasztalt s arra buzdított, hogy csak könyörögjek buzgón a férjemért, Isti n majd megfogja találni a módját, hogy férjem szivét megváltoztassa. így mentem én a templomba. A templomban azonban egyszerre elszoritotta szivemet a gond és félelem. Fiamra gondoltam s nem bírtam egy pillanatig nyugodni: nagy aggódalommal és sietve mentem haza Amint a malomhoz érek hát mit látok! Óh egek Ura! A malom járt, a fényes éles fűrész dolgozott és a fatörzsön, melyet felvagdalt rajta ült az én kis fiam, mint valami falovon egészen közel már a fűrészhez és örült, ujjongott a recsegésnek és a fűrész villanásának s mar a kezecskéjét is nyújtogatta a fűrész felé, emely a következő pillanatban szét fogja hasítani. Láttam, hogy nincs már rá idő lerántani a gyereket onnan s a rémület belemerevedett tagjaimba. Ekkor a fűrész hirtelen megállt és az egész malom oly csöndesen állt, mintha valami hatalmas kéz ragadta volna meg. Gyermekem meg volt mentve. Mi történt ? A férjem nem tudott semmiről semmit, ő hátul dolgozott valamit a fészerben. Hanem az öreg molnár jött fel hozzánk, mert magában ezt gondolta: Néked meg kellene egyszer mutatnod a te fiatal szomszédodnak, hogy mi a helyes a vasárnapi napon s jött, egy szót sem szólt senkinek, hanem odalépett a malomgáthoz és elzárta azt. így állt meg a malom, éppen amikor a fűrész az én gyermekemet elkapta volna.
