Evangélikus Élet - Baciu, 1940 (5. évfolyam, 1-20. szám)

1940-03-17 / 5. szám

2. EVANGÉLIKUS ÉLET március 17. ISTEN KEGYELMÉBŐL Hosszas vajúdások, fellobbanó nekibuzdulások és leverő két- ketések váltakozó érzései után sikerült volt megalakítani a bukaresti magyar evangélikus egyházközséget. Az ismétlődő meglankadások ellenére folyt tovább a szervezés munkája, mert segítette az építő­ket Isten kegyelme s mert Isten kegyelméből voltak mindig egy­házunknak olyan lelkes hívei Bukarestben, akik életfeladatuknak, fajuk, népük és egyházuk iránti szent kötelességüknek tekintették ezt a szervező munkát. De nem lehetett abbahagyni azért sem, mert az itthoni gyülekezetek vezetői is évről-évre jobban tapasz­talták ennek elkerülhetetlen szükségét. Hiszen nemcsak azt kellett felismerni, hogy leküzdhetetlen nehézséget jelent a rövidebb-hosz- szabb időre Bukarestbe távozók lelkigondózása — s itt igen gyak­ran fiatalokról volt szó, — de a lelkigondozásnak hiánya és a fel­kapott idegén szokások hatása hova-tovább mind erőteljesebben éreztették káros hatásukat az otthoni gyülekezetekben is. Életpa­rancs lett a regáti s elsősorban a bukaresti magyar evangélikus hívek lelkigondozása. Bukaresti testvéreink dicséretére szolgál, hogy a szervezés munkájának kezdeményezése, az első lépések megtétele az ő vitathatatlan érdemük. A munka beindítása különben is oly lelkes és áldo­zatkész hangulat közben történt, hogy már önmagá­ban ez is jelentős eredménynek volt tekinthető. Azóta több mint 5 esztendő telt el. Az első lelkesedés tüze lelohadott s ma ennek a gyülekezetnek az élete is a / lassú, de rendszeres fejlődés útját járja van két sa- j( ját épülete, melyek közül az egyiket a hivek adomá­nyából vásárolta, a másikat két jószivü adományozó ajándékaként nyerte. Jelenleg templomépités tervét érleli. Múlt esztendei életéről a következő számok ta­núskodnak: az egyháztanács tagjainak száma 30. Lelkésze: Sexty Zoltán, egyházsegédkezője: Sipos András lévita lelkész, gondnokai: Dakó Samu és Jó­nás János, pénztárosa : Tamás András. Lélekszáma : 2006. Keresztelés volt: 24, esketés: 16, temetés: 17, konfirmált: 47, úrvacsorával élt: 600, betért: 3, kitért: 2, elemiiskolába járt: 79, középiskolába: 18, főiskolára: 5. A hitoktatás nagy nehézségekkel jár, mert a gyermekek az egész város területén levő állami iskolákba járnak Egyesületei: ifjúsági egylet, nőegylet, bibliakör, dalárda és vasárnapi iskola. Vagyoni helyzete a Bartha Mihálynétól örökölt telek és épület eladása révén tisztázást nyert. Nőegylete a szegénygondozás terén fejtett ki szép tevékenységet. Egy évre kivetett egyházi adó ösz- szege: 107.000 lej. Legmagasabb egyházi adó: 1.200 lej, a leg­kisebb 100 lej. Rendezett az emuit esztendőben: 2 kulturális és 3 vallásos estét. Nyári erdei ünnepségén kb. 4.500 volt a részt­vevők száma. Bevétele: 52.000 lej. A Magyar Népközösséggel karöltve ingyenes orvosi rendelőt állított fel szegénysor;:u betegek számára, ahol minden délelőtt felváltva rendel 11 magyar keresz­tyén orvos. Ezzel bukaresti gyülekezetünk jelentős társadalmi szolgálat elvégzését vállalta magára s részt kért és kapott abban a nagy magyar népközösségi és társadalmi szolgálatból amely jelenleg a Magyar Népközösség égisze alatt folyik s amelynek egyik igen jelentős eredményeként konyvelhétő el az a tény, hogy sikerült kiküszöbölni a felekezeti ver­sengést, amelynek Bukarestben is mindeddig igen sok kárát látta az ott élő magyarság. Az egyházközség életében fontos eseménynek kell tekintenünk, hogy legutolsó közgyűlése Soly- mossy Tibor földbirtokost választotta meg első-, Máthis András mérnököt másodfelügyelőjévé válasz­totta. Ezen vezetőknek, valmint a megújított és régi presbytériumának egyházias szellemű munkája révén az egyházközség fokozodó lelkesedéssel halad to­vább fontos hivatást teljesítő szolgálatával. Változatlan érdeklődéssel figyeljük bukarestj magyar evangélikus gyülekezetünk életét. Hivatásá­nak fontosságát ma még erőteljesebben látjuk és é- rezzük s ezért az érdeklődés mellett feltétlenül szük­séges, hogy támogatásunkat is megadjuk számára. G1LLICH FÜLÖP. Mátyás király és Hétfalu. Mátyás király születésének 500-adik évfor­dulóján Hétfalu népének is illik megemlé­keznie a nagy királyról. Annál inkább, mert Hétfalu örök hálával gondolhat vissza az igazságos királyra, olyan nagy dolgot kö­szönhet neki. Hétfalu ugyanis közel állt a nagy királyhoz, igazságos Mátyás igazságos szive lehajolt az akkor kisemmizett, kivetett csángó néphez és mig élt, a csángó nép boldog örömmel érezte hatalmas pártfogójá­nak szünet nélkül megnyilvánuló szeretetét. Méltó, hogy megemlékezzünk erről a dolog­ról bővebben. Forgassuk vissza a történelem kerekét. Álljunk meg épen abban az időben, amikor Hunyady János erdélyi vajdának fia szüle­tett az egyik kolozsvári óvári házacskában, az Ur 1440. esztendejében. Szomorú idők­ben látott napvilágot a kis Mátyás. Egész Európa a török hadjárat borzalmaitól rette­gett de különösen nagy volt a félelem Ma­gyarországon és a tőrök pusztításnak legin­kább kitett Erdélyországban. Épen akkor jött a hir, hogy a török szultán roppant hadaival ismét támad és Brassó, Szászsebes dúlásai- nak áldozata. A nagy kétségbeesésben csak egy ember nem esett kétségbe, Hunyady kormányzó, a félelmetes törökverő. Az 1442- évben úgy szétveri a törököt, hogy hírmon­dó is alig marad az óriási ármádiából és a római pápa világszerte elrendeli a déli harang- szót a nándorfejérvári diadal emlékére. És amikor a bosszúért lihegő szultán ismét tá­mad és épen a barcasági szorosokat választ­ja felvonulási szinteréül, Hunyady olyan cso­dát csinál, hogy arról beszél ország világ, ha­daival megmássza a Bucsecs úttalan szikla­tömegeit, a török tábor kellős közepébe ereszkedik le, úgy, hogy az hanyathomlok rohan, amerre szeme lát. Ilyen háborús zürzazar közt vergődik akkoriban Hétfalu maroknyi népe. Fiai ka­tonák, öregjei fuvarosok és munkások. A törcsvári vár építésére és fenntartására van­nak rendelve, életveszedelmek között teljesí­tik kötelességeiket. A katonák vitézül har colnak, a többiek viszik az árut a hadse­regnek, Brassónak, a fejedelmeknek, a török­nek, ahogy a sors hozza, — vagy pedig fát, élelmet, követ, meszet a várnak. Sohasem tudják, ki a gazdájuk, kinek engedelmes kedjenek: ha magyar jön, az parancsol, ha a szász jön, az követel, ha román fejedelmek jönnek, azok az urak, — ha törökök, nekik hordják a sarcot. Nincs nép amelynek töb­bet kellene szenvedni, mint a lenézett, csak munkára használt, megvetett jobbágy hétfa­lusi csángónak. De bármily nehezen is, eltelnek hogy még nehezebbek jöjjenek, és a csángó egé­szen megszokja az örökös rettegést, hábo­rút bújdosást és ágyudörgést. Meg, mert ha ezerszer rommá is lövik tanyáját az ellensé­ges ágyúgolyók, meg van egy vigasztalása: még szabad nép és gondoskodhat magáró' Ugyan Nagy Lajos király az 1377 esztendő­ben odccsatolta falvaikat Törcs várához és a várparancsnoknak tartoznak engedelmesség­gel, de ez nem volt nagy baj. A parancsno­kok rendesen magyar emberek voltak s igen becsülték a szorgalmas, becsületes csángó kát, akikhez mindig inkább fordulhattak, mint a parancsnak kelletlenül engedelmes­kedő szász népekhez. Csak akkor szomoro­dott el mélyen és vigasztalhatatlanul a csán­gó nép, amikor tudomására jutott, hogy sza­badságának nemsokára ütött az órája. Vesssünk egy pillantást Hétfalu térké­pére s azonnal megérthetjük, hogy miért! Csángó országnak sok az erdeje. Ellenben a szász atyafiaké kevés. S a szász atyafiak kez­dettől fogva sóvár szemekkel kacsingatnak a csángó havasok aljában suhogó sötét erdő­rengetegek felé. Szép hasznot lehetne húzni azokból. Kár a csángónak. Mind a mai napig vitatják a tudósok, hogy kik voltak előbb itt: a csángók vagy a szászok ? Milyen felesleges vita. Aki ismeri szász atyánkfiáit, vajmi nehezen hinné el, hogy amikor Endre király odaajándékozta nekik a Barcaság gyönyörű földjét, azok nagylelkűen letelepedtek volna a szegényebb, mocsaras vidéken s a sok erdőt udvariasan hagyták volna, hogy valami jövevény ma­gyarok birtokba vegyék! Kezdettől fogva fájt nekik a sok erdő s vajdától, fejedelem­től királyig alkudoztak minden évben, hogy adná nekik a csángók földjét. Mert az igaz­ság az, hogy a csángók régen itt voltak, amikor Salza Hermann feketekeresztes né­met lovagja megjelentek a Barca földjén sa birtokukban levő hatalmas erdőket megtar­tották minden erőszakoskodás s hizelgés dacára is, amig a pénz nem bizonyult hatha­tósabb eszköznek minden igazságnál. A derék szászok már Mátyás trónra kerülése alkalmával igyekszenek megpuhitani a fiatal királyt. Jó alkalom kerül erre, amikor

Next

/
Thumbnails
Contents