Evangélikus Élet - Baciu, 1940 (5. évfolyam, 1-20. szám)
1940-02-18 / 3. szám
4. E*VTA NGÉLIKUS ÉLET 1940 február 18 Lotta Mozgalom. Az új idők új szele új kötelességeket és új felelősségeket rak a nőkre is. Azaz, dehogy új kötelességeket! csak a régi, a mindenkori természetes asszonyi kötelességeket, de új, korszerűbb formában. A finn nő már a szabadságukat előkészítő küzdelemből is kivette a részét, amikor pedig a vörösök elleni harcokban az ország határain belül kellett eldönteniük a nemzeti lét kérdését, egy kettőre csatasorba állították ők is a falvak és városok asszonyait és leányait, hogy ahol lehet, pótolják a férfimunkát. Ezek a kis női csapatok nem oszlottak fel a harci zajnak elcsitulásával, hanem a férfiak állandó, önkéntes nemzetőrsége mellett először mint külön osztag működtek, majd önálló egyesületté alakultak. így született meg a Lotta Svärd mozgalom. A finn „Lotta” mozgalom nevét Runeberg költő balladaciklusának egyik hősnőjéről, Svärd zászlós ifjú feleségéről kapta, aki elkísérte férjét a hadba, de ott maradt a táborban azután is, hogy a férfi elesett és lett, mint egyszerű markotányosnő, sok-sok honfitársának jótevő őrangyala. 1928-ban ismerkedtem meg a Lotta-mozgalommal, amikor egy hétig vendégük voltam tunsulai táborukban és előadásokat tartottam nyári tanfolyamukon. Akkor már ötvenezer nő, szegény és gazdag, fiatal és öreg viselte a Lőtték szürke egyenruháját és vállalt válogatás nélkül minden munkát, hogy a férfivel egyenlő polgárjogokat élvezve a honvédelemből is vele egyenlően vegye ki részét, lehetőleg az építő és életet mentő részt: sebesültek ápolását, honvédek élelmezését, fölszerelését, az irodai, postai és telefonszolgálatot Békés időkten persze csak a nagy hadgyakorlatokon volt erre alkalma, de annál nagyobb szerepe jutott a nemzeti érzés szitásáb a ■ f-Jcéníes-^ ffemsa4ő,aúg «nyagi támogatásában; Lották varrták ä „Leventék” ruháit és hátizsákjait, járvány idején kórházat rögtönöztek. Általában az a főcéljuk, hogy háborúban és békében egyaránt szabad és független hazájuk tartós békéjét szolgálják a védelemre való állandó készenléttel. Az utolsó 10 évben a mozgalom egyre izmosodott. A tagok száma megsokszorozódott, pedig a Lotta-szolgálat nem kötelező munkaszolgálat, s igy aztán az egyesület gazdasági szerepe és ereje hatalmasan megnövekedett. A Lottáknak egyre több a boltja és kávézója a legtávolibb és legeihagyatottabb helyeken autóbusznak mentén, megállóknál barátságosan integet a szomjas utas felé a Lotta-bódé frissítőivel, forró italaival: a fővárosban már szállodát is nyitottak, főkép vidékitagtársaik számára és nincs az a munkaterület, amelyen meg ne próbálkoznának, ha embertársaiknak szolgálhatnak vele és egyesületük számára vele újabb jövedelmet teremthetnek. — Mert ebben a tekintetben is egészen modern, a ma öntudatos asszonyára valló Lotta Svärd egyesület, hogy nem gyűjtéssel és nem úgynevezett „ fejős”-sei, nem táncesték vagy teák rendezésével szerzi meg azokat az összegeket, a- melyekre szüksége van, hanem munkával. Szabad idejéből minden Lotta annyit áldoz a mozgalomnak, amennyit visszonyai csak megengednek és ott szolgál, ahol munkaerejét legelőnyösebben értékesíthetik. A elmúlt nyáron nagyon sok szellemi pályán működő finn nő lemondott a szabadságáról és a nyaralásról, fölvette szürke honvéd ruháját, maga elé kötötte szamaritánus fehér kötényét és a keleti határra ment, ahol a férfiak a sáncokat ásták, az erődítéseket építették. Máskor ilyenkor tájt minden Lotta öltögetett már valamit; teáskannafogóul kis baba-Lottákat gyártott, Lotta-jelvényes teri- tőcskéket szőtt és kifogyhatatlan volt a Lották nagy karácsonyi vásárára készülő ötletekkel . . . TAUSZIG MÁRIA vnac^jaz ivavujétiíut ít&minziái, tdztadalwii ít> l/ultwiá£ib Lehiíap Szerkesztőség és kiadóhivatal; BACIU JUD. B R A $ O V. Megrendelhető, előfizetés eszközölhető Minden lelkészi hivatalunk utján Külföldi előfizetések ebne. Rollk Lajos, Eoer, Szent János ucco 12 ■ . A lap elfogadása előfizetést jelent Zűrzavaros idők. Úgy Szent László, mint Kálmán uralkodása áldásos volt az országra és népre egyaránt. Mintkeltőjüket férfias bátorság, komolyság és meggondoltság vezette országos ügyeikben. Az utánuk következő uralkodók II. Béla trónraléptéig, majdnem mind kiskorban, gyermekfővel kerülnek a trónra, s gyermekkézzel fogják és forgatják az ország kormányrúdját. Meggondolatlanságukkal és erőtlenségükkel sokszor veszélyek felé sodorják az egész országot, már—már a függetlenség is veszélyben forog. Kálmán 1116-ban meghalva trónját egyetlen fiára a tizenötéves II. Istvánra hagyta. Vele egy nyugtala» és zavaros korszak vesszi kezdetét. II. István 1116—1131. uralkodott. Kalandosvérü meggondolatlan ifjú volt, aki ha kellett, ha nem, harcolt, háborúskodott a szomszéd ország népeivel. Alig fejezte be az egyiket, máris újat kezdett. Uralkodása kezdetén a dalmát városért harcolt, majd a cseh herceggel került összeütközésbe. Utána Ausztriába tört be, s nem sokkal később már orosz földön hadakozott, mígnem a magyar urak hazatérésié kényszeritették. Majd ismét Dalmácia ellen indult s később a lengyelek ellen viselt hadat. Maradandó eredményt egyik háborúja sem hozott. Ezek miatt a kalandos hadakozások, na meg kicsapongó élete miatt egyre jobban szerették volna helyette a trónon Kálmán öccsét, a megvakitott Álmos herceget látni. Tudomást szerzett a tervről, a király az összeesküvést le-leplezte s aki elmenekülni nem tudott, azt szigorúan megbüntette. Halálra kerestette Álmos herceget is, s mivel a herceg a görög császár udvarában kapott menedékhelyett, háborút indított a görög király, Mánuel ellen is. — Közben Álmos meghalt s maga a király is halálos beteg lett. S akkor gyötörni kezdte a trónöröklés gondja, mivel neki nem volt örököse s az egyetlen árpádházi hercegről, Álmos fiáról, a szintén megvakitott Béláról, amikor őt is halálra kerestette, azt mondták, hogy meghalt. Amikor azonban megtudta, hogy unokatestvére, az utolsó árpádházi férfisarj még él, reá hagyta a trónt, sőt a megvakitott Béla herceget meg is házasította, megkérvén számára Uros rác zsupán Ilona nevű leányának a kezét. Amikor Béla herceg II. vagy vak Béla (1131 — 1141) néven tronrakerűlt az első dolga az volt, hogy bosszút álljon azokon a főurakon, akikről azt gyanította, hogy részesek az ő megvakitta- tásában. A koronázás után Aradra összehívott gyűlésen Ilona királynő hatvannyolc főurat mészároltatott le. Ez a tett ellenszenvet szült sokak szivében, ami azért is félelmetes volt, mert éppen ebben az időben lépett fel trónkövetelő igénnyel Borics herceg — Kálmán király Oroszországban született törvényesnek el nem ismert fia — s fegyverrel tört az országba. Béla azonban leverte úgy, hogy Borics az ő életében többet nem próbálkozott. Bélának ezenkívül sikerült megvetnie lábát a Szávától délre s a Boszna és Ráma folyók völgyében, úgy bogy fiát Lászlót „Bosznia hercegévé* nevezte ki, é maga pedig felvette a “Ráma királya“ címet. Béla harminckét éves korában hunyt el s trónját tizenegyéves fia II. Géza (1141 —1162) örökölte. Helyette, mig Géza megérett az uralkodásra, nagybátya, Belos herceg kormányzott, ki Horvát- és Dalmátország bánja, majd később nádorispán is volt. A trónváltozást Borics ismét arra használta, hogy trónigényét érvényesítse, de bár az osztrák őrgróf is támogatta, kísérletezése nem járt sikerrel s ezért ezután Mánuel bizánci császár pártfogását kérte, aki ezt szívesen meg is tette, mivel Magyarországgal amúgy is állandóan tervei voltak. Azt akarta ugyanis Mánuel görög császár — áki egyébként Szent László unokája volt, — hogy Magyarországra is kiterjessze hatalmát, s Magyarországot hűbéresévé téve, megnövekedett hatalmával helyreállítsa a hajdani nagy birodalmat. Tíz nagyobb támadást vezetett az ország ellen, de Gézának sikerült az országot megvédnie. II. Géza is, mint a legtöbb Arpádházi király, fiatalon halt meg harminckét éves volt, mikor fiára a tizennégy éves III. Istvánra maradt az ország kormányzása. Alatta Mánuel ismét alkalmasnak látta az időt arra, hogy beavatkozzék az ország ügyeibe s ezért az udvarába menekült Lászlót segítette a trónra. RADUCH GY.
