Evangélikus Élet - Baciu, 1939 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1939-05-21 / 11. szám
2. EVANGÉLIKUS ÉLET 1939 május 21.A pürkereci gyülekezet helyzetképe. i •< A pürkereci egyházközség egyike Hétfalu legrégibb evangélikus egyházközségeinek. Története visszavezethető egészen a reformáció korába. Régi anyaegyház ez, amelynek templomát — volt idő amikor — több község hívei is látogatták. A széltőlvédett völgykatlanban fekvő faluból kiemelkedik a a templomdombon épült, egyszerűségében gyönyörű, nagy, fehér templom. Ez a templom a középpontja és irányitója a pürkereci gyülekezet életének. A legtöbb amit e gyülekezet tagjairól el lehet mondani az, hogy a templomot hűségesen látogatják ? Nem igen van Hétfaluban még egy gyülekezet, amelyben szebb lenne a templomlátogatás, mint Pürkerecen. Feltűnő az, hogy nemcsak az asszonyok és ifjúság, de a férfiak, aránylag szép számban járnak a templomba. Sajnos azonban nagyon sokan vannak azok, akiknek Isten hasztalan adott látó szemeket, úgy élnek mintha nem látnák a dombtetőn álló kedves templomot és hasztalan van halló fülük, nem akarják meghallani a harang szavát, habár ez a legtávolabbi házba is elhallatszik. Ezek azok az emberek, akik megtudnának élni a föld alatt is, mint a vakond, csak ennivalójuk, dohányuk és italuk legyen. A gyülekezet lélekszáma 1261. Múlt évi keresztelések száma 14. Ez már elszomorító tünet. Régen volt idő, amikor a születések száma meghaladta ennek a háromszorosát is. Igaz, hogy akkor nagyon sok volt a csecsemők elhalálozása, azonban ez nem indokolja a mostani kevés születést. Ez már a pusztulás jele. Esketés volt 5, temetés 13, úrvacsorával élt 256, konfirmált 19 egv,énAz elmúlt év legkiemelkedőbb körülménye az volt, hogy az összejöveteli engedélyek hiánya miatt meg volt bénítva a temlo- mon kívüli egyházi élet. Az év vége felé, mikor engedély volt, szépen működött az ifjúsági egylet, melynek összejöveteleit 40—50 fiú és leány látogatta. Ezeknek munkája egy szépen sikerült húsvéti vallásos tárgyú szinelőadásban csúcsosodott ki. A nőegyleti bibliakör is tartott összejöveteleket, rendezett estélyt is, a szintén működő férfi dalárdával és a népes, erős gazdakörrel karöltve. A nőegyletből azonban sokan hiányoztak, különösen a fiatalabb asz- szonyok részéről. A dalárdától is nagyobb lendületet remélünk a jövőben. Egy jól megindult munka is könnyen hanyatlik vissza, azonban egy többször szétzavart csoportot újra összehozni nehéz. A felnőttek példát vehetnek a gyermekektől, akik buzgón látogatták a gyermek istentiszteletet és mohón olvasták a nem rég szervezett népkönyvtár könyveit. Az egyházközség anyagi helyzete fokozatosan javul. A 6 évvel ezelőtt, a felekezeti iskola gyászos megszűnésekor fennállott 180.000 lej adósság már ki van fizetve. 282 kepefizető van, kik közül 50-en évi 550, mások 440, 330, 200 és 90 lej kepét fizetnek. Az egyházadó évi 88.000 lejt tesz ki. Az egyházközségnek más jövedelme kevés van. A legtöbb egyháztag kész szívvel tesz eleget tartozásának. Vannak azonban olyanok is, akik nem akarják tudni, hogy mi az evangélikus magyar kötelesség. A pürkereci gyülekezet tagjainak élete külső és belső bajokkal vesződve, visszahanyatlásban, de Isten kegyelméből újra felemelkedésben folyik. Hisszük, hogy igy csöndben épül fel közöttünk az Isten országa. MÁTYÁS BÉLA. A csordás. Irta: MÓRICZ ZSIGMOND. Jávor Miska crámpásán baktatott a csordája után. Az állatok sorba kifordultak a kapukon s kinek milyen a természete, aszerint oszlott be a csordába. A mester uccai tani- tóék tehene nagyon vig volt, ami nem tetszett Mihálynak ilyen jókor reggel. — Az ördög táncoltasson meg gazdáddal együtt! — kiáltotta utána hetykén és hozzá sózta a nagy botot. A lyány ránevetett a legényre és azt mondta : — Majd megtáncoltatom ón magát, csak a gazdámat piszkolja. A csordáslegény ránézett s nem szólt. A lány vidáman sarkonfordult és beszaladt a kapujukon. Mikor azt becsapta maga után, Miska előkapta a tülöktrombitát s vígan belefojt : — Tutúúú 1 Tut-tú-túúú 1 A haDg szépen rikoltott, de az öreg tanító mégsem örült neki. Megfordult az ágybán s dohogva, álmosan szólt: — ’kasszának fel a nevednspján. Másnap reggel, ahogy a szép szőke tehén megint kikarikázott a tanító nagy, zöld, boltozatos kapuján, Miska azt kérdezte a leánytól: — Honnan is került maga Debrecenbe? — Hogy tudja, hogy nem vagyok idevalósi? — ’Szén van szemem. Értek én a jószághoz. —■ Majd értek én is a... Szabolcsmegyei jány vagyok én. Jávor Miska kapta a tülökjót s vigan trombitált. A tülök szava ép a tanító ablakának vágott s kegyetlenül megrekesztette az üvegtáblákat. — Tu túl Tu-tu-túúúl A tanító, aki tegnap egész nap mérges volt s az egész iskolát megpüfölgette, amiért reggel nem tudott aludni, ijedten ült fel az ágyában. — 0 a pokol fattya 1 Az Isten némitsa meg tülködet. Hogy az ördög tutúija meg a lelkedet, te cudar te I Elmenj az ablakom alól azzal az átkozott tülköddel, mert darabontokkal vittek be a város tömlöcébe. Jávor Miskának még a szava is elállt a méregtől. Hogy őt, a kiszolgált katonát s a debreceni csordást egy rongyos tanító, amilyen hatvanbárom van a nemzetes városban, igy meri leronditani 1 — No megállj, rektor! Ha kevés a tülök- szaru, holnap elhozom a réztrombitát... Legalább a jány is hadd tudja meg, ki vagyok. Mindjárt el is szalajtotta érte a kisbojtárt s egész nap gyakorolta a mezőn. Másnap reggel aztán gangosán lépkedett, a lány már kint állt a szép szőke tehénnel. — Hát hogy vagyunk ? — kérdezte Miska a lyánytól. — Lehetősen! — felelt ez rá másvidéki szóval. — Hanem azér, hogy maga szabolcsmegyei ján, — mondta Jávor Miska, — én meg debreceni csordás vagyok I Igaz-e ? — Aszongyák. — No hát meg es mutatom, ha aszongyák. Kacsintott, nevetett s elővette a felkötött szűre alól a réztrombitát, a melyik szebb volt mint az arany. Azzal az ámuldozó lány sze- meláttára a szájához illesztette s olyan riadó marsot fújt ki rajta, hogy majd megrepedt a lány füle tőle. De kinyílt az ablak is. A tanító ur kinézett. — Jöjjön csak közelebb. Ezt már szeretem! A trombitát. Ez igen kedves hangszerem. Fogja, itt egy pohár szilvórium érte. Miska egy percig sem csodálkozott ezen. Elvette a poharat és lehajtotta a finom szilvapálinkát. — Hanem barátom, — szólt jámboran 6oroa bácsi a tanító, — innen nem jól hallom. Hát álljon oda a sarokra, szembe, akkor hallatszik be jól nekem. Hát fújja el még egyszeri Miska borzasztóan büszke volt. Egy fertályóráig fújta. Másnap reggel újra elhozta a trombitát. Kissé csodálkozott rajta, hogy a tanító nem siet a pálinkával. Mikor jól kiharsogta vele magát, végre nyílt az ablak s az öreg ur verselő szemmel intett neki. — Ez a magáé, ez a pohár pálinka. Ej, be szeretem a trombitaszót,— mondta neki álnokul, látva, hogy már most is sértve őrzi magát a legény, mert későn kapta s mert hitványabbnak érezte az italt. De azért Miska sokszor gondolt rá, hogy nem csuda, ha az a jány nem hsgyta szidni a gazdáját, derék ember azl De harmadik reggel nagy boszuság érte. Hiába trombitálta tele a világot, kétszer-há- romszor is elfujta a riadót, a sorakozót, nem nyílt meg az ablak. Miska utoljára elúnta a kuncsorgatást. — Hát lesz valami, vagy nem ? — mondta s közvetlen az ablak alá állva, beletrombitált, hogy reszketett az üvegtábla. — Ejha! — potyára ? 1 Majd ingyen fuvogatom neked itt a trombitát. Közé vágta a botját a szőke tehénnek s elment a csordával. A jány ott várta másnap reggel s szólt: Mi lesz a trombitával? — Haggyon nekem békét egy szabolcsmegyei ján: aki az ilyen hupciher fösvény álnok rektornak pártjára tud állani! S Jávor Miska ott hagyta a jánt is, a gazdáját is, még egy tülkölésre se méltattta őket, csak a tizedik háznál fojt bele dühösen a suta bika szarvából csinált tülökbe, hogy: — Tu-túúúl Tu-tu-tu-túúú 1
