Evangélikus Élet - Baciu, 1939 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1939-04-23 / 9. szám
A „Keresztyén Igazság“ Nagytiszteletü szerkesztőségének Sopron, Felsőlövőtér ur 28. 'Betmissiiói., tái»sodatmi,,lufiur4tis «iviiijryöeli ^eU£o>]%. Administratis Szerkesztőség és kiadóhivatal: Oillich Fülöp. főszerkesztő. Szerkesztőbizottsági Járosi Andor teológiai m. tanár. elnök Mátyás Béla. felelős kiadó. Évi előfizetési dij 55 Lej. Postaiszétküldéssel 60 „ Baciu, jud. Bra$ov. Kiss Béla. Kiss Béláné. B. Oyerkó Anna. Baduch György. Külföldön 3 Pengő Isten nevét hiába ne vegyed ... »Mindenek előtte pedig ne esküdjetek, atyámfiai, se a* égre, se a földre, se semmi más esküvéssel. Hanem legyen a ti igenetek igen, és a nem nem,,.* Jakab 5,12. Az eskü Isten nevének említése egy emberi állítás megerősítésére. A zsidóknál szokásban volt fogadalmaknál Isten nevére hivatkozni. Mikor később túlságosan elharapozódott ez a szokás, a próféták heves harcot indítottak Isten nevének minduntalan való használata ellen. Isten haragjával fenyegették meg a népet. E miatt aztán sokan, hogy kikerüljék Isten nevének említését, elegendőnek minősítették azt is, ha valaki az égre, meg a földre esküszik. Ez természetesen csak játék volt a szavakkal, mert itt is Istenre gondoltak, ég és föld teremtöjére. Ez ellen a szokás ellen tiltakozik az apostol. Szavaiból kitűnik, hogy ezt azzal véli kikerülhetni, ha minden keresztyén ember nyilt és egyenes beszédű, hogy szavainak már önmagukért is meglegyen a szavahihetőségük. Gondoljuk el azonban: mit mondana az apostol a mi magyar népünknek, amelyik nemcsak hogy könnyen veszi az Isten nevére való hivatkozást mondanivalóinak bizonyságaként, de annyi sokszor ejti ki tiszteletlenül, káromkodva az Isten hevét? Tudjuk, hogy minden népek között a mi népünknek ítélik meg a káromkodások terén az első dijat. Nagyon szomorú kitüntetés ez. Olyan, amelyiktől igyekeznünk kell megszabadulni. Nem tudjuk honnan ered népünknek ez a rossz szokása, bűne. Hogy eddig el nem hagyta, annak oka részben az is lehetett, hogy nem akadtak keményen ostorozó prófétái, kik megszabadították volna ettől. Tény azonban az, hogy a magyar nép körében lakó és vele szomszédos népeknél igen gyakran találkozunk azzal az érdekességgel, hogy magyar káromkodó szavakat használnak a nélkü1, hogy ismernék azoknak értelmét. Olyanokról van itt szó, kik egy szót sem tudnak ezen felül magyarul. Mindez pedig nem igen szolgál, ami különben annyira értékes magyar népünknek előnyére. Erre a népszerűségre nem igen lehetünk büszkék. Magyar kötelessége kellene legyen mindnyájunknak, megszabadítani nyelvünket ezektől a szavaktól. A magyar nép ellenségei nagyító-üveggel figyelik és kutatják minden hibánkat. Azonban ennél is inkább kötelességünkké teszi nyelvünknek az ocsmány és káromló szavaktól való megtisztítását az, hogy Istent gyalázzuk meg vele. Mi pedig az Ö népe kell legyünk! Molnár Beeső, Az evangélikusság a mérlegen. E cim alatt négy, számunkra is nagyon tanulságos, komoly, őszinte előadás hangzott el a magyarországi evangélikus főiskolai hallgatók [konferenciáján. Az előadások átolvasásakor szükségét éreztem annak, hogy bár nehány nagy vonásban ismertessem és a mi viszonyainkhoz alkalmazzam ezeket az előadásokat. Az első előadás: Kik vagyunk? cim alatt rámutat arra, hogy az evangélikusság az egyetemes keresztyénség legértékesebb része, mert legkövetkezetesebben ragaszkodik az evangéliumához. Ez részünkre súlyos kötelezettség csak akkor vagyunk evangélikusok, ha halálos komolyan vesszük az Igét és az evangélium ászta tanítását. A második részben arra mutat rá, hogy helyzetileg az evangéUl .sság a legkisebb, legszétszórtabb, legpusztulóbb egyház magyar területen és ezért sokkal komolyabban kell végeznie a munkáját, mint bármelyik más egyház! Milyen égetők ezek a kérdések a mi egyházunkban is. Hány felé vagyunk szétszóródva és milyen közömbösen nézzük ezt a szétszórtságot. Közömbösen nézzük szórványainkat, közömbösen magyar testvéreink sorsát. A legtöbb lelkész nem gondol arra, hogy csak a puszta egyház- községi hírek beküldése is mennyire közelebb hozná gyülekezeteinket egymáshozl A második előadás arra mutat rá, hogy az evangélikus hit milyen nélkülözhetetlen szolgálatot tett a magyarságnak az Ige megalkuvás nélküli s anyanyelven való hirdetése által. A magyar nyelvű Igehirdetés a magyar kultúra hatalmas fellendülését is eredményezte. Ez a feladat azonban ma is fennáll: az evangélikus Igehirdetés evangéliumi felelősséget és szolgálatot kell ébresszen a lelkekben és melegágya kell legyen a magyar kulturális fejlődésnek is. A harmadik előadás az előbbi kérdés folytatásaként kimutatja, hogy ezt a célt csak evangéliumi mozgalmak által lehet elérni. Ma túl kell jutnunk az egyháziasság keretein és minden magyar evangélikus lélek a Szentlélek tüze indításából fakadó szolgálatban eggyé kell legyen. E cikkből megint sok felhívás szól hozzánk is. Lapunk hasábjain szüntelenül kiáltjuk, hogy egyházunknak ki kell zökkennie az eddigi keretekből, amelyek az egyházakat valósággal adminisztrációs ipartestületté tették. Egyháztanácsainknak ma elsősorban nem anyagi ügyekkel, egyházi adó-perekkel és póttagválasztásokkal kell foglalkoztok, hanem az evangélizáció beindításával. Mikor indul meg már nálunk is egy egyetemes lélekmentő, Szentlélek tüzétöl hevített evangélizáció ? „Evangéliumi mozgalom csak ott támad, ahol akadnak emberek, akik együtt dolgoznak, összefognak, akik a közös ügy tárgyilagos szolgálatában minden különbség és ellentét ellenére összefognak“. Ameddig ez a felülemelkedő intelligencia meg nem valósul egyházunkban, addig szánalmas nyomorúsággal lézengő egyház leszünk, amely tehetetlen szemlélője annak, hogy a Sátán hogyan szedi áldozatait a rábízott juhokból! ... Az utolsó előadás arra figyelmeztet, hogy ebben a munkában az ifjúságé a jövő. „Az öreg úgy nézi az életet, mint ami lassan befejeződik. A férfi,', mint ami készen van. De az ifjúság úgy nézi az élétet, mint ami készül*. Teljes erővel, hittel és öntudatos kritikával fog feladatai megvalósításának és mint az Ige ifjúsága: szolgálata, munkabírása, valóságérzete által eredményt is tud elérni. Valóságérzete abban van, hogy „számol a bűnös emberekkel. Magát is, az előtte járókat is a bűn szempontjából ítéli meg és érti meg. Nem kerget délibábokat, hanem számol azzal, hogy egész emberi életünk a bűn hatalmába vetett ember élete“. Csak ez a látás józan látás és csak emellett a látás mellett lehet uj biztos jövőt építeni. KISS BÉLA.
