Evangélikus Élet - Baciu, 1939 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1939-03-26 / 7. szám
2. EVANOÉLIKUS ÉLET 1939 március 26. HALLJÁTOK AZ IGÉT. Úgy az egyes lelkek, mint a népek milliói megmaradásának csak egyetlen útja és lehetősége van: Isten Igéjének hallgatása és követése, •sten ugyanis minden körülmények között hallható szóval kiáltatja az övéi fülébe és szivébe a megtartatásnak Igéjét, amely minden esetben az életre vezet — akkor is, ha világok omlanak össze, akkor is, ha országok pusztulnak el, akkor is, ha oltalmazó falak dűlnek össze, akkor is, ha megrendül a föld. Sőt Isten akkor gondoskodik leginkább az Ő vigasztaló, bátorító, életre vezérlő Igéjének hirdettetéséről, mikor az övéit bajok veszik körül, amikor az övéinek egyedül csak ő lehet támasza. Isten hirdetteti az élet Igéjét, mindig csak az a baj, hogy az emberek bedugják a fülüket az Isten Igéje elől, sőt annyira felháborodnak ha Istennek az Igéje a megmaradásnak más útját mutatja, mint ahogyan ők képzelték el maguknak, hogy nemcsak bezárják a fülüket az Ige elől, hanem az Igének tolmácsolóját, Isten emberét, a prófétát du.ván bántalmazzák, sokszor meg is kövezik. Éppen ezért a legnehezebb sorsa és feladata azoknak az embereknek van, akiket Isten prófétául választott és küldött a néphez. Egy ilyen prófétai sorsról, egy ilyen sok szenvedéseken, megpróbáltatásokon, megaláztatásokon keresztül ment prófétának, Jeremiásnak a sorsát és életét Írja le Werfel Ferencz osztrák iró megrázó erővel és páratlan hűséggel „Halljátok az Igét“ című könyvében. Ebből a könyvből közlünk egy részletet mai számunk tárcarovatába“. _ Jprpmjfrg előkelő 4iani^családbói;szártn.azik—- Annthotból és minden jéI arra mutat, hogy fényes pályát ___,, ________ *-** , ... - - —— fo g megfutni, mivel Izrael királyának kedvence lesz. Fényes és dicsőséges élet útja nyílik meg előtte, Isten azonban más megbízást szánt neki, magának választja ki. Jerémiás, mintegy előre érezve az isteni megbízatásnak rettenetes felelősségét és terhét, szeretné kivonni magát a megbízás alól, de Isten akarata előtt kénytelen meghódolni és Isten eszközének adni magát. Pedig ez a megbízatás és sors igen nehéz. Mindenkitől elszakítja és mindenkivel szembe állítja. Saját családja, saját apja sem érti meg, szembe kerül vele. De szembe kerül vele az ország népe, Izrael és a király is. A boldogság és a bizakodás napjaiban veszedelmek és pusztulások üzenetét kell tolmácsolnia. Valóságos vészmadár lesz, — a szavát azonban nem hallgatja meg senki. Sőt amikor Isten Igéjét a maga megdöbbentő igazságában hirdeti, hogy figyelmeztesse az elbizakodott, öntelt gőgös népet és a megmaradás útjára terelje, akkor megdöbbentő beszédéért megostorozzák, szégyen- kolodába zárják, majd később ismét elfogják és a szennyverembe vetik, ahová összegyűl a palotának és városnak minden szennye. Jóslásai azonban mind beteljesülnek. A pusztulás képét mutatja minden. A szentváros romokban és romokban a templom. S amikor magában ő is keserűen kérdi Istenét : miért mindez ? Isten egy vigasztaló feleletet küld neki és általa: azért, hogy élj, hogy éljetek ! Jeremiás sorsa, igazi próféta sors, tele szenvedésekkel, de egyúttal felemelő érzésekkel is, mert érzi, hogy vele az Isten aki minden körülmények között egyet akar : megmaradjanak és éljenek az övéi. Áldott az ajak, mely a megtartás Igéjét hirdetheti. RuuuJi György. A próféta a kalodában. Részlet Werfel F. Halljátok az Igét című kitűnő regényéből. Jirmijah lerázta magáról a tanítvány karját, amely vissza akarta tartani a hite szerint pusztulásba vivő lépéstől. Egyetlen ugrással fenntermett a csarnoksétány lépcsőin, de nem lépett fel egyik szószékre sem. Megúj- hódolt, tiszta hangja messzezúgóan kondult meg az udv&ron: — lqy szól Zebaoth, Izrael Istene. Romlást hozolc erre a városra és Jehuda minden városaira, amint azt megígértem. Mert fejedelmei gyilkosok, papjaik csalók és nem hallgatnak szavamra. Az oszlopcsarnokban sétáló tudósok s az előcsarnokba torlódó nép megtorpant s riadtan fordult a zengő hang felé. Aztán néma gyorsasággal sereglett össze a tömeg. A Jirmijah előtt álló kis csapat nemsokára száz főre s még többre szaporodott. Riadtan hallgatták a szörnyű szavakat, amelyeket fényes nappal, józan déli órában merészeli valaki kikiáltani a szent templom udvarán. Ez a vakmerő még hozzá megfontolt embernek látszott, ne/n volt őrjöngő vagy tébolyodott, aki rángatózva hányja veti a tagjait. Meglátszott rajta, hogy nem öntudatlan elragadtatásban szól, hanem nagyon is jól tudja, mit beszél, bárha szavai önnön hangjának szülési fájdalmaién sugárszerüen szökkentek elő. És ezt a várost borzalommá teszem... gúnyolni fogja nyomorúságát... Tovább nem jutott. Egy kéz nehezedett a vállára s háta mögött felmordult egy hang: — Pas’hur füle rossz. Zebaoth hirdetője ismételje el mégegyszer a szót... Jirmijah megfordul. Pas'hurral állott szemközt, a küszöb első őrzőjével s a templom legfőbb parancso'ójával, akinek ügyelnie kellett a szentély rendjére s ezért saját törvénykezési joga is volt. Pas’hur gombszemei dühös jóindulattal figyelték a tettenért Jirmija- hot. Négyszögletes szakálla furcsa módon remegett. De Jirmijah állotta a pillantást. Haragtól villámló szemmel ismerte fel az összeesküvőt, aki bizonyosan tudott Eljakim gyáva támadásáró' Jirüzsálem ellen. Aztán szóról szóra megismételte s erős hangon vágta Pas’hur arcába az Ur fenyegetését, mintha valóban nagyothallóm beszélne. A lépcsőkön összegyűlt tömeg tátott szájjal várta, hogyan végződik ez a harc a küs. öb félelmetes őrzője és a védtelen Jirmijah között. A küszöb őrzője elégedetten biccentett: — Most legalább jól megértettem a szót, amelyet hirdettél Egészen közel lépett J maijához. Közben a templombiztos és szolgálattevő őrség, amely mindenüvé elkísérte, feszesen állott fel mögötte. — Jól tudod, — mondotta Pas’hur fojtott hangon — hogy mindenkinek, aki Adonáj szavát véli hirdetni, helyt kell állania ezért a szóért,.. Ne kelts botrányt és ne véd ikezz, amúgy sem használoa... Inkább kövesd bé késen és feltűnés nélkül ezeket a férfiakat itt mögötted, hogy sorsod ne fordu'jon még rosszabbra... E nyugodt szavak után Pas’hur köszönés nélkül távozott s közömbös léptekkel tűnt el a csamoksétány oszlopai között Most élőié patt a templombiztos intésévé az őrség körülfogta J rmijahot. Ez az őrség a leviták rendjéhez tartozó poroszlókból állott, akiket bőr szijaik miatt szijrázoknak nevezett a nép. A tudós nézőket hattározottan kielégítette az egyenlőtlen összecsapás eredménye s igy hát ismét megkrzdték töprengő sétájukat. A szegény nép félénken oszlott szét, hiszen Jaru zsálemben az erőszak uralkodott. Csupán néhány ember követte Jirmijahot s közülük is végül csak Baruch maradt mellette. A menetnek az egész külső előcsarnokon végig kellett haladnia, hogy eljusson a templomhegy északi falába vájt Berjáminkapuhoz. Ebben a vastag falban őrszobák, hivatalok, börlönkamrák és tömlöcök is voltak s az egész küszöb őrzőjének b rodalmához tartozott. A küáiöb őrzője rövid utón ítélkezhetett a szijrázok foglyai felett, de különböző bűnbánati parancsokon kivül csak két súlyosabb büntetést rendelhetett el: a megvessző- zést és a kalodát. Jirmijahot az őrség egy üres börtönkamrába lökte, amdyben ctupán egy fekvőhely volt; Jirmijah szótlanul ü’t le ide. A fárasztó utazás s a mai nap szörnyű eseményei any- nyira kimerítették, hogy fz álom valósággal leteperte s még a szíjrázók zaja és nevetése sem riasztotta fel, Egyszerre felrántot'áb a fekvőhelyről. Nem vette mindjárt észre a belépő Paa’hurf. A küszöb őrének apró, kerek diruszemei villogtak s hangját igyekezett Ha szépet jót és tartósat akar vásárolni: Siessen azonnal ZHMIHEH ». üzletébe. Bő és gazdag választékot talál: Női és férfi szövetekben, mennyosz- szonyi kelengyékben, ágy-garnitu- rákban és vásznakban, úgyszintén gyermekek részére szükséges ruhaanyagokban. Elvünk; jó minőség, olcsó árak, kifogástalan kiszolgálás I B r a § o v- Brassó Piafa Libertájii 2. A. Zaminer Manufactur.
