Evangélikus Élet - Baciu, 1939 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1939-12-25 / 25. szám
2. EVANGÉLIKUS ÉLET «? ■ ri* ,or»qtó 1939 december 25. Finsi testvéreink a megpróbáltatás idejében. Az elmúlt hónapokban mindenki sokat hallott és olvasott az orosz követelések közetkeztében kialakult északi ellentét kapcsán Finnországról és népéről. Az utóbbi napokban nagyon komolyra fordult a helyzet; a finn városokat orosz repü’ögépek bombázzák s a szovjet hadsereg több ponton -megkísérelte a a finn védővonal áttörését, hogy durva erőszakkal szerezzen érvényt igazságtalan követeléseinek. Bizonyára sok magyar lélek szorongó érzéssel gondol ezekben a napokban északi testvéreinkre : vájjon hogyan tudnak védekezni és ellenállni a reájuk zudult veszedelemmel szemben ? Csak néhány n pja hagytam el ezt az országot s Istentél gazdagon megáldott népét, amely őszinte szeretettel fogadott és viseltetett velem szembeé^ottartózkodásom alatt. Sok áldást kaptam tőlük rövid otftétem alatt s elmulhatat- lan lelki kapcsok fűztek és fűznek össze bennünket. Szem- és fültanuja voltam közöttük az utóbbi hónapok lázas napjainak és tevékenységének. Sok örvendetes és felemelő dolgot láttam és hallottam a jelenlegi helyzettel kapcsolatban is, amelyek bizakodással és méltó büszkeséggel töltöttek el s amelyeket nem lehet elhallgatni. A finn nép erős és áldozatkész. Számuk nem nagy, alig három és fél millió ; de ez az aránylag kis számú nép csodálatos egységet és erőt képvisel. Felfogás szerint ott is vannak különféle irányú és beállítottságú emberek, de mint a múltban sokszor, úgy a jelen helyzettel kapcsolatban is különösképen megmutatták, hogy amikor a haza érdekéről van sző, akkor mindenki egy szivvel-iélekkel siet annak segítségére. Ezeknek az embereknek a Haza nemcsak kenyeret és életlehetőséget adó föld, hanem drága örökség, amelyet teljes szívvel szeretnek s a legnagyobb áldozatok árán is védelmeznek. Erről tesz bizonyságot az a tény is, hogy egyesek és közösségek szinte erejükön fölüli anyagi támoga'ással siettek az állam rendkívüli kiadásainak fedezésére s férfiak és nők önkéntesen állottak szolgálatába, a haza védelmében. A finn nép bátor és nugodt. Bátran állottak szembe a nagyszámú ellenséggel, amelynek önző és igazságtalan követelései országuk jó rendjét s talán függetlenségét veszélyeztetik. Drága örökségükből sem csábítás sem erőszakoskodás hatására, nem hajlandók Ezsau módjára egy tál lencséért semmiről lemondani. A tárgyalások alkalmával Finnország képviselői határozott férfiassággal mondottak „nem“-et s nyugodtan néztek az elkerülhetetlen elé. A finn nép bizakodó és reményteljes. Ök nem akarnak háborúságot, hanem békességet és szabadságot. Ezrek imádkoznak ezért; nem a nyomorúságba jutott ember kétségbeesésével, hanem Istenbe vetett élő hittel és bizalommal s erősen hisznek abban, hogy az Ur megsegíti őket az antikrisztus csatlósaival szemben folytatott harcukban. É-Ziki tesvéreink komoly napokat élnek, küzdelmük nehéz küzdelem s mi nem tudunk másban segíteni, mint hogy szívvel lélekkkel együtt érzünk velük és imádkozunk érettük : Segítse Isten őket s adjon erőt és kitartást, hogy továbbra is benne vetett hittel és reménnyel álljanak őrhelyükön s megőrizhessék szabadságukat és függetlenségüket. MEZEI ISTVÁN. 'Dancjpe t\ H •Ut VMXojXjaz e-oancj éfiilu?. t>chvvÍ4»*iói, tázbadatwii é» kzzítzizáliz Áelifa-p Szerkesztőség és kiadóhivatal; BACIU JUD. BRA§OV. Megrendelhető, előfizetés eszközölhető Minden lelkészt hivatalunk utján KBlföldi előfizetések címe. Rollk Lojos, Eger, Szent János ucca 12 ■ A lap elfogadása előfizetést Jelent A paraszfpróféta. Ismételten irtunk és beszéltünk a finnországi evangélikus nép erőteljes keresztyénségéről. Ez a keresztyénség nem farizeusi alakoskodás, szemforgatás, hanem egy az egész életet átalakító erő Amikor ma arról beszélünk, hogy a keresztyénség nem idejét múlt valami s nem tehetetlen, akkor önkénytelenül is mindig reájuk, északi evangélikus testvéreikre irányul figyelmünk, mint akiknek élete erre a leghatásosabb, a legmeggyőzőbb bizonyíték. A fiinországi evangélikus egyház lelki megújhodása Ruotsalainen Pálnak, a parasztprófétának nevével áll szoros kapcsolatban Nem nagy tudóst, kiváló teológust, világhíres prédikátort használt feí eszközként az Isten ennek az egyháznak felébresztésére. Ellenkezőleg egyszerű falusi embert méltatott erre a fontos szolgálatra Csendes hivő b:zonyság- tevésén keresztül munkálta lsen a maga csodáját. Alig van hasznosabb s egyben értékesebb és érdekesebb olvasmány, ennek a parasztprófétának az életrajzánál. Csodás titkok világosodnak meg általa bennünk. Bele pillantunk Isten lelkeket mentő műhelyének csodatitkaiba, dr. Oravala Ágost irta meg Ruotsalainen Pál életét. Könyvéből vettük ezt a részletet. Ruotsalainen Pál a fiatal paraszt legény, ki hosszasan vívódott önmagával, hogy megtalálja az Istent, lelkének utolsó kétségbeesésében elfutott otthonról. Kora reggel, mikor még mindenki mélyen aludt indult útnak. Még este beletett egy da rab fakéregfcől sütött kenyeret a tarisznyájába. Félve szökött ki szülei házából s riadtan futott a mezei ösvényen. Útközben elkerülte a járt utakat, mert félt, hogy ismerőssel találkozik, ki otthon megmondja,hogy merre látta. Pihenni is alig pihent valamit, így sietett előre, mindig előre. Keblében olyan tűz lobogott, amely egyre hajtotta, hogy menjen, fusson megállás nélkül, menjen, meneküljön valami elől, akárhova is érjen, még ha meg sem találná, is azt a kovácsot, aki felől hallott, akihez igyekszik. Már alig állt a lábán, alig tudott járni sebes lábaival, de úgyis kerülte az embereket. Félt a nézésük'tőr, áz kérdéséiv»e. ó át ek í niéTTeTnágálT mintha valami gonosztevő volna, akit kergetnek s aki menti az életét üldözői elől. Ha megkérdezték, hogy ki s hová való, nem mondott, nem mert igazat mondani. Élete u'olsó napjainak, hónapjainak lelki szenvedéseire gondolt. Mennyit szonvedait lelkének szomjúsága, nyugtalansága, miatt. E'ment az ébredők körébe. Nem talált nyugalmat. Sőt még szomorúbb lelkének vergődő állapota. S mégis, valami ellenállhatatlan kényszer hatására újra csak elment hallgatni miként hirdetnek kemény Ítéletet s miként hatalmasodik mások s a maga lelke felett is el az ítélettől való félelem szörnyű borzalma. Elment, pedig már tudta, hogy csak szenvedései nőnek meg átlói mit ott fog tapasztalni. Már jó ideje semmi kedve a munkához; annyira hajtotta, szorongatta éf égette bensajében a tűz. Az otthoniak nem értették, mi az ha valakit földre sújt lellíisme- retének terhe, körülnyaldossák a hűn lángjai s azzal a világos tudattal megy az útján, hogy az romlásba visz. Éjjel-nrppal csak a körül forogt'k gondolatai, mikép nyerhetné meg Flke üdvösségét s menekedhatnók meg a pokol tüzétől. Ds sehonnan nem hallotta a felmentő szót, kegyelmi igét, mely vigasztalást tudott volna nyújtani neki. Mindig, mindenütt s mindenből csak ítélet kemény kérlelhetetlen szavát érezte kicsendülni. S aztáu gondolkodni kezdett a felől is, hogy vájjon érdemes volt e neki efutni otthonról. Találhat-e egyáltalán vigaszta’ást ? Vagy még jobban összetörve lesz kénytelen megszégyenülton hazatérni? Útközben érdeklődött a kovácsmester felől, de senki ember fia nem tudta útba igazitaui. Mi lesz vele? Lliäk“ vaianwT^välami Ü öi-mó’don vigasztalást találna! Otthon már nem igen volt maradása, mert már nem győzte hallgatni az édes apja káromkodását és dühös szavait, a falubeli gyermekek csufolodó beszédeit. Mindenki csú'olja, gúnyolja, mintha ő maga tehetne arról, hogy mindig komor, mindig szomorú és nyugtalan. Utravalója elfogyott s koldulni volt kénytelen. Bizony nagy megalázkodásába került ez. így ismerte meg, hogy ő eddig valójában még nem igen alázkodott meg bűnei miatt. Tópelődve, mintha alva járna, úgy éit el, egy este a kovács házához, annak a Hög- man nevű kovácsnak a házához, aki felől hallott, aki felől kérdezősködött s akiről már már nem Í3 remélte, hogy megtalálja. Ott áüt a ház előtt. A tűs ki-kicaspott a feovács- műh jly kéményéből és a fujtatók nehézkes szuszogása messzire kihal atszott az útra. Ereje lefogyottsn, senkit sem kérdezve leroskadt a kovácsraühely küszöbére. Háttal nekidőlt az aj'ófélfának s majd az ú ra tekintett, ame’yen jött, majd ppdig a kovácsra aki tekintetével odafordult a számára ismeretlen iövrvóry felé. — Alighanem máshová való vagy, amint láiom. S ugyan hová va'ó ? — kezdte a beszédét a kovács egy kis idő milva s közben újra munkába vette az előtte fekvő, tűsben szikrázó vasat. — Jó vagy rossz dologban jársz o ? — A lelkem ügye késztetett rá, hogy útnak induljak,— felelt Pál félénken, elfogó- doltan. mintegy a saját hígjától megrettenve. Hosszú ú'ra kellett indulnom, mert ott, ahol lakom, a közelben seholsem találtam békességet.
