Evangélikus Élet - Baciu, 1939 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1939-08-27 / 17-18. szám
DOM AN 1A A „Keresztyén Igazság ytiszteletu szerkesztősé L Sopron, Felső] öv öté; Ifolyam. itqrizat de Ministerin oe Interne »up No '■» lufusztus 27 'Beímissiioi, tái-sadatmi, lufkkrdíis é»wiíágrvéíeti ^eÜ£»>*» Administratis Kiadja: Évi előfizetési dij 55 Lej. Szerkesztőség és kiadóhivatal: az Evangélikus Élet Baráti Munkaközössége. Postaiszétküldéssel 60 „ Baciu, jud. Bra?ov. Szerkeszti: GILLICH FÜLÖP. — Felelős kiadó: MÁTYÁS BÉLA. Külföldön 3 Pengő A föld sava. .Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megizetlenedik, mivel sózzák meg ? Nem jó azután semmire, hanem, hogy kidobják és eltapossák az emberek. “ Máté, 5 13. Régi időkből fennmaradt szokás szerint, királyokat, hadvezéreket, nagy államférfiakat a mély tisztelet jeléül az egyes népek kenyérrel és sóval fogadják. Ezzel a szimbólummal kiakaiják fejezni az emberek azt a fontos szerepet, amit a kenyér és a só a testünk fenntartásában játszik. E nélkül a két ajándék nélkül, az élet sem lenne lehetséges. Ezért a kenyérben és a sóban a népek életüket ajánlják fel annak, akinek ezt átnyújtják. A sónak azonban az a tulajdonsága, hogy csak más anyaggal vegyítve válik élvezetessé: magábanvéve nem nyújt eiöt és üditést, de az ételbe hintve, a tésztába szórva, az egyszerű eledelt is élvezetessé teszi. Krisztus Urunk figyelmeztetése arra int bennünket, hogy mi legyünk a föld savai; azaz, mint a só az ételt élvezhetővé teszi, úgy mi is életünkkel, beszédünkkel, cselekedetünkkel köny- nyitsük meg egymás életét. „Egymás terhét hordozzátok és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét“ mondja Pál apostol a Galatabeliekhez írott levelének 6.-ik részében. Mi kell legyünk a földnek sava! Vigyázzunk ezért már a családi életünkben is, hogy gyermekeinket ne botránkoztassuk meg Istent káromló beszédekkel! Munkásainkkal, szomszédainkkal a türelem hangján beszéljünk és cselekedjünk. Ha az a só, amit Isten Igéjében mindig tisztán kapunk, életünkben is tisztán megmarad, akkor boldogabb lesz a családtagok élete is. Akkor nem kellene panaszkodni a szülőknek gyermekeik engedetlensége miatt, akkor nem lenne szükség arra, hogy oly sok asszony a korcsmából kell előhozza az urát esténként a családjához. Bennünket Krisztus Urunk azért helyezett a világba, hogy a föld savai legyünk, azaz, mutassuk meg életünkben azt a nagy csodát, hogy Isten Igéje megváltoztatott minket, régi pogány szokásainkból kivetköztetett és az evangélium tiszta fényébe öltöztetett fel. Azok pedig, akik életükkel, beszédükkel Isten Igéje ellen vannak, a gyümölcstelen fához hasonlítanak, amely hasznot senkinek sem nyújt. Az Igének beszéde Ítélet felettük „ha pedig a só megizetlenedik, mivel sózzák meg ? Nem jó azután semmire, hanem, hogy kidobják...“ Molnár Rezső. Petőfi Sándor. Anyám az álmok nem hazudnak: Takarjon bér a szemfödél Dicső neve költő fiadnak Anyám soká, örökkön él! A gyermek álmai valóra váltak : a költő hamvait már kilencven esztendő pora borítja, kilencvenedikszer hullt el azóta a virág, de az ő neve soká: örökkön élni fog, valameddig magyar él a földön és emberi szív dobog. Álomablakából messzire tudott tekinteni s jövőbelátó lelke előtt megrezzent önön halhatatlansága épp úgy, mint népének és az emberiségnek soha el nem érhető vágya: kicsik és nagyok utópikus törekvése. Petőfi a szabadságszeretet nagy költője, elvérzett hőse, eljutott abba a magasságba, ahol a közszeretet nem ismer emberi korlátokat: nem ismeri a vagyoniosztály- és fajikiilömbségeket, mert e szeretet már beleolvadt az örök krisztusi eszmébe: a világszabadság halhatatlan gondolatába. Igen, ő a szent világszabadság költője volt: ezért élt és ezért halt meg a segesvári csatatéren. így lett ő nemcsak a magyarok, hanem a népek nagy költője. Petőfi Sándor a nép egyszerű fia. A kiskőrösi szülőházban egyszerű fabölcsőbe ringatták, de neki ez a kicsi, falusi házacska drágább volt minden fénynél és dicsőségnél. Huszonöt év szárnyán ide tér meg, hogy mégegyszer vesszőparipán lovagoljon és anyja ölébe hajthassa fáradt fejét. A nép állt leikéhez a legközelebb: az a nép, amelynek nagy fáradalmait gyönyörű dalaival olyan édesre tudta enyhitgetni. Megtanított mindenkit, hogy a népet szeretni és tisztelni kell: becsülni a kérges kezet, amely a kenyeret adja. Versein keresztül megérezzük a szegény juhász bojtár keservét, a kis béres pirkadó szerelmét és megnemésedik előttünk a faluvégi kocsmában mulató legények fitymáló-duhaj jókedve, akik, szónélküi hörpintik ki boraikat, hogy a beteg édes anyát ne zavarják. Még Zöld Marci, a kemény alföldi betyár, alakja is rokonszenvessé lesz, hiszen viszik szegényt az akasztófára, pedig bűne csak annyi, hogy amit a gazdagoktól elrabolt a szegényeknek adja. Saját szegénysége nem ejti kétségbe. Jó humorával nemesíti azokat: a vándor fiú szegénysége és kopottsága olyan derűs, hogy a hintóbán ülő, fényes ruházatú uraság megirigyelhetné. Kukorica Jancsi mesevilágában a király is meghajol a hős János vitéz bátorsága előtt. A szegénység nem bűn, sőt, ha lelkinagysággal párosul messzire ragyogó erény tud lenni. A szegényeket felkarolni, segíteni a legszentebb kötelessége mindenkinek, mert csak így tud az emberiség, testvériséget — egyenlőséget jelenteni. Petőfi lánglelke elvérzett a szabadság-egyenlőség-testvériség eszméiért, de az örök ember ezáltal is közelebb jutott ezekhez a világotváltoztató eszmékhez. Közelebb jutott, de el nem érhette. kell vallanunk, hogy kilencven év múltán is dadogó a szavunk és oizonytau . a mozdulatunk, amellyel embertársainknak testvérkezet akarunk nyújtani. Szt^ ?ékenyülés pillanatai, de Petőfi nyugtalan lelke, vajon megtud e pihenni Hg tartó magyar összedobbanást nem követi tatos összefogás. No v. Ai.uk Petőfi szellemét, hanem kövessük és cselekedjük azt. Ennek az akarásnak piros virágai hulljanak a sírra s ebből fakadjon élet és erő a jővő nemzedék számára. R. OYERKÖ ANNA. \
