Evangélikus Élet - Baciu, 1939 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1939-07-16 / 15-16. szám
A „Keresztyén Igazság“ Nagytiszteletü szerkesztósegenek Sopron, Felsőlövőter u, 28. utorizat de Mlnisterui de Interne eub. No. m,bco Anui 1988 15—16 szám. Administratia Szerkesztőség és kiadóhivatal: Qillich Fülöp. főszerkesztő. Szerkesztőbizottság'. Járosi Andor teológiai m. tanár. elnök Mátyás Béla. felelős kiadó. Évi előfizetési dij 55 Lej. Postaiszétküldéssel 60 „ Baciu, jud. Bra$ov. Kiss Béla. Kiss Béláné. B. Gyerkó Anna. Raduch György. Külföldön 3 Pengő A mi mindennapi kenyerünket. Máté 6: 11. Egy év fáradságos munkája jut eszünkbe mikor végig nézünk az aratásra érett gabonaföldeken. Sok verejtékezés hullott míg kisarjasztotta a föld az elvetett magvakat, sok küzdelem amig elérkezett az aratás, sok félelem és aggódás az időjárás kiszámíthatatlansága, bizonytalansága miatt. Igen, sok küzdés és sok aggódás, mert az Isten megátkozta a bűnös, engedetlen ember világát (I. Mózes 3: 17—19). Azóta verejtékezve nyomorgunk a földön, tövisét és bogáncsot terem számunkra, S2árazság pusztít, jég veri el a vetést. Ha a sáfár akire nagy vagyont bíztak engedetlenné válik, elveszti a megbízatást s legfeljebb csak jogtalanul bitorolja tovább a rábízott javakat. Milyen gyönyörű, gazdag és csodálatos világot bízott ránk a Teremtő s mi, hogy elferdítettük azt engedetlenségünkkel, gonoszságunkkal! Csoda-e, ha megátkozta Isten a földet ? Zúgolódhatnánk-e, ha teljesen kitöltené ránk rettenetes haragját? És mégis van aratás, van mindennapi kenyér! A megátkozott világban hűtlenségünk, gonoszságunk ellenére gondviselő kegyelmében részesít Isten. Meghallgatta imánkat, megadta most is a mindennapi kenyerünket. Tudjátok Testvéreim miért teszi ezt Isten? Tudjátok milyen örömteljes bizonyságot lát ebben a hivő ember ? Meglátja, amire Jézus tanított, hogy mi drágák vagyunk Istennek és ezért gondoskodik rólunk (Máté 10:31). Hogyne lennénk drágák Istennek mikor olyan nagy árat fizetett értünk, Egyszülött Fiának vérét ontotta! Hogyne gondoskodna rólunk, mikor a mindennapi kenyérnél sokkalta nagyobb ajándékot igér: az ö dicsőséges és boldog országát! Mert Isten nem akarja, hogy a világ megátkozott világ maradjon, tövisét és bogáncsot teremjen, nyomorúság és reménytelen küzdelem legyen a sorsunk, hanem el akar vezetni minket az Ö csodálatos igaz világába. Hát ezért nő fel a búzakalász még az átokkal sújtott földből is, ezért hallgatja meg Isten a mi mindennapi könyörgésünket, A hivő embernek még a kenyér áldásán keresztül is üzen Isten a legnagyobbről, az Ö országáról. Kettős ajándék kettős öröm így az aratás. KOVÁCS LÁSZLÓ. Közös Kötelesség. Az egyház életében időnkint új feladatok merülnek fel, amelyeknek megoldása nehéz, de amelyeknek teljesítése életkérdés. Van eset arra, hogy egy egész népet kell új útakra vezetni, mert a régi útak járhatatlanokká váltak, vagy egészen elzárultak előtte. Amikor égy nép új életviszonyok közé jut, akkor t rmészetszerűleg új feladatok szakadnak reá, amelyekről azelőtt nem is tudott, vagy amelyeket azelőtt mások teljesitettek helyette. Népünkre nézve egy új és nehéz feladat gyermekeinek a neveltetése, anyanyelvű szellemi kincsekkel való ellátása. Régen a szülőnek az képezte fő gondját, hogy gyermekének anyagi javakat adjon útravalóul. Ma a szellemi örökségről szülők kell gondoskodjanak és pedig első helyen, mert hasztalan örököl valaki bármennyi vagyont ä szüleitől, ha szellemileg szegény, elmaradott, koldus, akkor szánalomra méltó, mert a mai életharcban nemcsak alul marad, de hamarosan szegény és szolga is lesz. Egy népet új útakra vezetni nem könnyű dolog, mert a nép mindig szeret a régi, járt útakon járni, amelyen apái jártak, különösen, ha azok könnyebb útak voltak. Ma azonban a mi népünk keserű tapasztalatokból láthatja maga is, hogy új útra kell térnie, a minden téren vaió önfenntartás útjára. Ideje már annak, hogy vegyük komolyan a figyelmeztetést és térjünk a cselekvések szinterére. Az egyház keretei között felekezeti iskolákat kell létesíteni. Ez a legfontosabb, a legnagyobb feladat. De addig is, amig különböző okból nem valósítható meg a legnagyobb, halaszthatatlanul meg kell valósítani azt, ami a legkisebb feladat, amiből alkudozni nem lehet: népkönyvtárakat kell felállítani s a meglévőket bőviteni keik A népkönyvtárnak felbecsülhetetlen az értéke, nemcsak a gyermekekre, hanem az ifjúságra és a felnőttekre nézve is. Ahol népkönyvtár van, amelynek könyveit kézről-kézre kapkodják gyermekek, felnőttek, ott a gyermekek jórésze nagyszerűen olvas magyarul és jellemben nevelődik, szellemi kincsekben gazdagodik, mert a jó könyvek olyan világban hordozzák, ahol érzésviláguk tisztulhat és tudásuk gazdagodhatik. Amelyik faluban a gyermekek és felnőttek olvasni szoktak jó Könyveket, ott annak a hatásait könnyen észre lehet venni. Ha az ember jó könyvet olvas, az annyi mintha jó társaságban lenne. Egy jó könyv olyan, mint egy jóvizű forrás lehet belőle új erőt, életörömet, kitartást meríteni, amire ma nagy szükség van Északi népekről, finnekről, svédekről tudjuk, hogy még a falusi emberek közt is a legtöbbnek saját könytára van, amelybe tehetsége szerint évről-évre gyűjtögeti, vásárolja a könyveket. Pedig nem mondhatni, hogy az északi ember könnyebb megélhetési viszonyok között élne mint mi. De nem mondhatjuk azt sem, hogy a mi népünk nem tudna vásárolni könyveket, mert amig egy népnek van pénze életet mérgező italra, meg dohányra, addig lehetne pénze lelket nemesitő és szivet derítő könyvekre is. Mi nem kívánjuk, hogy minden ember saját könyvtárat vásároljon, vegyen mindenki csak egy könyvet évente a népkönyvtár részére és hamarosan egy könyv árán több száz könyv áll rendelkezésére. írja belé mindenki nevét az általa vásárolt könyvbe s sokkal jobban megörökíti nevét az utókor számára, mintha drága sírkőbe vésetné. — Lehet ma sok árva, akiknek nincs, -aki kenyeret adjon, de még sokkal több az olyan, akiknek nincs aki magyar szellemi táplálékot nyújtson, pedig ez mindannyiunkra váró Közös Kötelesség. MÁTYÁS BÉLA.
