Evangélikus Élet - Baciu, 1939 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1939-05-07 / 10. szám
4. EVANGÉLIKUS ÉLET 1939. május 7. I ASSZONYOK ROVATA. ] Anyák napja. Tirol egyik falucskájában egyszerű tanítói lakban látott napvilágot akis Msx Schling a későbbi dúsgazdag new- yorki „virágkirály*. A fiatal tanitópár boldogsága teljes volt a kisgyermek érkeztével és tökéletes volt mindaddig mig egy kegyetlen, szörnyű napon a lavina maga alá nem temette a fiatal tanítót I így jutott özvegységre a fiatal, boldog anya és lett árva egyik napról a másikra a kis gügyögő, mit sem sejtő, boldogan rug-ka- páló csecsemő! A váratlanul rászakadt csapástól elkábult és a fájdalomtól félig holt, öngyilkosságra gondoló fiatalasszonyt erős szálakkal fűzi az élethez a gyermek. Felébred benne az anya, a felelős anya. ügy akarja felnevelni gyermekét, hogy az soha meg ne tudja, mi az egyedülvalóság, az árvaság! Embert akar nevelni a fiából. Taníttatni akarja, hogy majd egykor a fiú az apa örökébe lépjen! Nemes elhatározás, de nehéz a kivitele. A tanító-özvegyek nyugdija a békeidőben sem volt valami sok. De az anya nem hagyja magát. A gyermekéről van szó 1 Reggeltől estig dolgozik a kis kertjében. Elsőrangú kertész lesz belőle s mindenki szívesen pártfogolja a kellemes arcú kitűnő terményeket áiúsitó fiatal özvegyet! Még a kisértő is meglátogatja többrendben jobbmódu kérők képében, de az anya szivében nincs másnak hely, csak a kis Max- nak, aki minden boldogsága. Csak egy dolog búsitja, hogy a gyermek csak immel-ámmal tanul, szívesebben lábatlankodik a kis kertben, álmodozik, és gyönyörű, művészi csokrokat köt s elajándékozza azokat. Egyszer a kis Maxot a virágok iránti határtalan szeretető egy gyönyörű, de idegen kertbe viszi, ahol általa soha nem látott páratlanul szép virágokból egy csodálatos csokrot köt. Elhagyva a kertet, virágját fölajánlja egy arra robogó hintóbán ülő szép hölgynek, akiről kiderül, hogy Erzsébet királynő, mig a mellette ülő gróf nem más, mint a szép kert tulajdonosa, akinek megtetszik a különös gyermek. Kertészeti iskolába adja, majd az udvarnál nyer elhelyezkedést a fiatalember. Az anya boldog! Az álma ha nem is teljesült, de fiának jó dolga van. Azonban ez sem tart sokáig! Erzsébet királyné gyilkosság áldozata lesz és Maxnak nincs többé pártfogója. Nem talál elhelyezkedést. Nem akarja forrón szeretett édesanyja nehéz megélhetését még nehezebbé tenni, utolsó pénzén hajójegyet vesz. Amerikába megy. Megmaradt féldollárjával virágot vesz, gyönyörű csokrokat köt s az uccasarkon árusítani kezdi. Csodálatos ízlése, a csokrok művészi kivitele megkapja vevőit, akik egyre szaporodnak. Rövid nélkülözés után már virágüzletet nyit. Csakhamar a ntw yorki felső tízezer dédelgetett kedvence lesz csodálatos csokrai miatt! Már millióknak az ura, már ő a „virágkirály“, mikor elhatározza, hogy felkeresi édesanyját, aki az ő elutazása után igazán egyedül maradt, aki még mindig két keze munkája után ól s aki őt igazán szereti! Boldog örömmel siet haza Európába. Szive csordultig tele szeretettel s hálával. Boldog, hogy végre célhoz ért, hogy édesanyjának, aki élete minden napját, egész ifjúságát fiáért áldozta — mindent megtesz, amivel egy szerető szivű gyermek őrömet szerezhet. Megérkezése napján tudja meg, hogy édesanyja azelőtti nap halt meg! A Virágkirályt rettenetesen lesújtotta ez a csapás. Anyja életében nem tudta, de most igen, hogy mi az egyedülvalóság érzése! Egyik kedvenc vevője, egy new yorki milliomosnő ugyanakkor vesztette el édesanyját! Schling Max és a hölgy elhatározták, hogy behozzák az anyák napiát. Legyen az évnek egy napja, amikor mindenki megajándékozza az édesanyját szeretetének valamilyen jelével! — íme ez az „anyák napjának* az eredete 1 Szenteljünk mi is egy napot külön is az anyáknak! Azért külön is, mert hiszen a mi életünk minden napja anyák napja. Minden napon tele van a szivünk anyánk iránti szeretettel, végtelen hálával, amit kimutatni kellőképen talán sohasem fogunk tudni. De az anya szive mindent megért. Felfog soha ki nem mondott szavakat. De azért próbáljuk meg kimutatni most, anyák napján egy szál virággal, egy simogatással, egy pársor írással, hogy soha meg nem szűnő, imádságos szeretettel vesszük körül őket mindig. Kiss Béláné. Borongós ég — kevés napsütés. Az idegen befolyás megakadályozása s az idegenek elleni gyűlöletnek szinte áldozatul esett népünk körében a keresztyénség is. Nemcsak keresztyén életek pusztultak el az újra életre keltett pogányság támadásai miatt, de templomok és más egyházi épületek is rommá váltak. Fel volt dúlva az ország belső rendje és békéje, pedig külső támadások is fenyegették az országot. A német császár érvényesítem akarta igényeit s ki akarta terjeszteni gyámságát és uralmát az ország felett. A bajok elhárítására és az ország vezetésére a külföldre száműzött három hsrcagat: Levente, Endre Béla, árpádházi hercegeket hívták el. — A pogányság visszaállításán dolgozó magyarok is szívesen látták az árpádházi hercegeket, mert azt gondolták, hogy ők is pogányok lévén, az ő törekvésüknek élére állanak. Endre és Béla hercegek azonban időközben keresztyének lettek s igy a pogány lázadás leverése volt első dolguk. Endre akit királlyá választottak, a pogány lázadás elfojtása után az egyre követelőző német császár ellen kellett, hogy hadba készüljön. — A német császár támadásaival szemben Endre öccse, a vitéz és daliás Béla herceg — kit Endre Lengyelországból hivatott haza, neki adván az ország egyharmadát és neki ígérvén az ország trónját is — vezette a magyar ellenállást s az ő vitézsége és hadvezéri ügyessége által két évben egymás után páratlan győzelmet aratott a német császár seregei felett. Vitézségéért és győzelmeiért a nép szinte jobban szerette Béla herceget mint a királyt, ezért Endre féltékenykedni kezdett öccsére, s a két testvér között megromlott a jó viszony. Különösen akkor vált feszültté a helyzet, mikor Endrének fia lett, Salamon, akit még csecsemő korában megkoronáztatott — megszegvén a Béla hercegnek tett ígéretét. — Endre király — hogy fiának biztosítsa a trónt, Bélát Várkonyban maga elé is hivatta, hogy Bélát lemondassa a trónra való igényéről. A monda szerint koronát és kardot helyezett az öccse elé, hogy a kettő közül válasszon. Ha a koronát választja — ez volt Endre gondolata — akkor elfogatja és kivégezteti öccsét, mint aki a koronára vágyik a király életében. Béla azonban, akinek párthívei megsúgták, hogy milyen veszedelembe jut, ha a korona után nyúl — a kardot választotta. — A két testvér egymáshoz való viszonyát a feszültségek letompitásával, a krónikás igy írja le A korona, meq a kard története c. kis versecskében: Békesség-szerető, jó király volt Endre, Hallszott is gyakorta király udvarába: Vérontásban néki sohasem telt kedve. »hej Bélának rosszban sántikál a lába, S ha mégis úgy fordult, hadakozni kellett, E^szer mé8 haddal fo8 bátyj[am®JJ®" Öccse, Béla herceg, vezette a serget. Ha már vezér, mind] árt király akar lenni.* Mint vezér, sok dicső, nagy tettet vitt Nagybeteg volt Endreépen akkortájban, [végbe, Hallja mit suttognak széltében-hosz- S a magyarok bizony, az Endre helyébe, [szában. Bélát szívesebben látták volna trónon, Egy szép napon öccsét magához kérette, Hogy új dicsőségért előttük harcoljon. A koronát s kardot ágya mellé tette. „Ki alattomban jár, nem is jóban jár az, Hivattalak tehát, édes öcsém, válassz! Amelyik kell, tied, amelyik nem, hagyd ott. Koronám akarod, vagy tartod a kardot?“ Béla könnyes szemmel Endrét megölelte: „Nagyon jó vagy hozzám, köszönet érette. A koronát tartsd meg, én a kardot kérem, S bárki fia ellen koronád megvédem!* (Szentimrei Jenő Verses Magyar Krónikája), Mivel azonban Eudre, fiának, Salamonnak a trént úgy akarta biztosítani, hogy a német császár szövetségét kereste — s kis fiát a német császár leányával eljegyezte, — a feszültség a két testvér között kirobbant, Endre Bélával összeütközött — a csatát Béla nyerte meg, Endrét, a királyt menekülés közben a lovak annyira összetaposták, hogy nemsokára meg is halt. Baduch,
