Evangélikus Élet - Baciu, 1939 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1939-01-15 / 2. szám
A „Keresztyén Sopron, Felsőlövőtér u, .V. ÉVFOLYAM ^Z ?r .£ ' ■?*%$■ <>/ Autorizat de~’fttiirteS»i<H'de Interne sub; No Administratia Szerkesztőség és kiadóhivatal: Oillich Fülöp. főszerkesztő. Szerkesztőbizottság: Járosi Andor teológiai m. tanár. elnök Mátyás Béla. felelős kladő. Évi előfizetési dij 55 Lej. Postaiszétküldéssel 60 „ Baciu, jud. Bra$ov. Riss Béla. Kiss Béláné. R. Oyerkó Anna. Raduch György. Külföldön 3 Pengő ÜNNEPEK UTÁN. • Megjelent az Isten idvezitö kegyelme minden embernek. amely arra tanít minket, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kívánságokat mértékletesen* igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon; várván ama boldog reménységet és a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusunknak dicsősége megjelenését, aki önmagát adta miérettünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól és tisztítson Önmagának való népet, jócselekedetre igyekezötv Tit a, 11—14. Ünnepek után vagyunk. Vájjon megkaptuk-e mit vártunk s amit Isten megakart adni nekünk ? Az volt-e nekünk a karácsony, miről az Ige szól : „Megjelent az Isten idvezitö kegyelme minden embernek“. Ez a karácsonyi ujjongás, örömhang! Illik a boldog örömnaphoz, karácsonyfához, önfeledt ün/ hepléshez. Dicsérjük, magasztaljuk, csendes örvendezéssel imádjuk a testben megjelent Istent. S mert a karácsonnyal sem szűnik meg örökös adventünk, várakozásunk, igent mondunk az Ígéretnek, melyet igénkben üzent a mennyei Atya: „Várjuk ama boldog reménységet és a nagy Istennek és a megtartó Jézus Krisztusunknak dicsősége megjelenését *. Micsoda angyalsereg, az Ur dicsőségének fénye és az örök megtartás vár minket mindazokkal együtt, akiket elsirattunk, de akik ott élnek már a nagy Isten boldog színe előtt! De amig ez meg fog történi, addig erős fegyelemre fog minket Isten. A karácsonyi napok ” nemcsak pillanatnyi önfeledkezést jelentettek számunkra. A karácsony az öröm mellett kemény fegyelmet és felelősséget is jelent: „ .. megtagadván hitetlenséget és a világi kívánságokat mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon“. Mert a mi Urunk azért jött, hogy egy ilyen életre figyeltessen fel, késztessen is rá az Ö megváltása és ér- i^deme révén. Így válik számunkra halálosan komollyá a karácsonyi ige: az Ur Jézus, Isten legdrágább gyermeke „önmagát adta miérettünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól és tisztítson önmagának való népet , jócselekedetre igyekezőtu. A karácsonyból jövő hálás keresztyén ember ebben a szent kettősségben él: Örömmel imádja az ö Urát, és felelősséggel él az Ő dicsőségére. Tudja, hogy igy néz kegyesen Isten mireánk s örvend a karácsonyi angyalének ideiglenes s egykor tökéletes, örökkévaló teljes megvalósulásának: Dicsőség a magas- ságos egekben az Istennek és a földön békesség és az emberekhez jó akarat! JÁROSI ANDOR. Adakozó lelkeket! Az egyház lelki munkát végző földi intézmény is, amelynek ép úgy meg vannak az anyagi szükségletei, mint akármelyik más intézménynek. Mig azonban minden más intézmény, saját házunkat sem véve ki, első sorban emberi célokat szokott szeme előtt tartani, az egyház Isten céljaiért, Isten országa megvalósításáért, Isten akarata hirdetéséért küzd és ezért a világ legszükségesebb intézménye. Az egyházak anyagi szükségleteiket ingatlanokból és a hívek adományaiból, valamint az u n. egyházi adóból szokták előteremteni. E források közül a két utóbbi egyúttal az egyháztagok lelki- életének is ielzője, mert minél több "Hománv és minél jobban befolynak a járulékok, annál több ott a komoly; keresztyen gondolközasu feici*. _*-----^—- -jt-*--------*—— Ha most ebből a szempontból vetünk pillantást a mi egyházainkra, a komoly, öntudatos keresztyén gondolkozás elégtelen voltát kell megállapítanunk. Az egyházi adó körül a legtöbb gyülekezetben bajok vannak. Vannak helyek, ahol az adó fele is alig folyik be a pénztárba. A legelső baj már az, hogy sok ember az egyházi járulékot adónak, tehernek tekinti. Az idéális adórendszer az lenne, ha a hívek önként ajánlanák fel járulékaikat és kérés nélkül fizetnék. Vannak ilyen adózók, az igaz, csak nagyon kevesen l A legtöbb esetben az adót ki kell róni, egy csomót civakodni kell miatta, a beszedésnél pedig sokan csak azért fizetnek, mert kell. Öntudatos keresztyén híveknek lelkiismeretük indításából önként, szívesen kell hozzájárultok az egyház fenntartásához, mert az egyházzal önmagukat és népüket tartják fenn. Istennek hála, ez a gondolkozás kezd itt ott felbukkanj. Gyülekezetemben nem egyszer előfordult, hogy egy-egy lelkiismeretes ember sokszor olyan, akit fel sem vettünk az adózók közé, önként jelentkezett, vagy kérte adójának felemelését. Az egyházi adónál is tisztábban mutatja a hívek lelki életét az adakozók jegyzéke. Hál Istennek, ez a rovat is egyre jobban szaporopik könyveinkben. Ebben az évben a fürészmezei és hosszufalusi hívek jártak elől jó példával iskoláik építése révén, de minden gyülekezetben akadnak nemesen gondolkozó áldozatos lelkek. Olyanok, akik nem dicséretért adakoznak, hanem egyszerűen lelkiismeretük indításából helyezik el garasaikat az egyház asztalára. Az ilyen lelkek, akik sokszor még a kihirdetést is megtilják, hogy senki ne tudjon róla, az evangéliumi értelmű adakozók, akiknek bal keze nem tudja, hogy mit cselekszik a jobb I Ezek a lelkek is egyre jobban szaporodnak gyülekezeteinkben és ezek az egyház igazi jövő ígéretei. Mennyivel keresztyénibb az a kisérő mondat: „annyit ad nekem a jó Isten, hogy bár ennyivel háláljam meg jóságát", mint az egyházi adó ismert szólamai : „a szomszédomat kevesebbel rótták meg, nem fizetek!" Csak egy a szükséges dolog! Hogy az Ige hirdetése egyre jobban erősödjön, a szivek egyre magukba szívják Isten életadó beszédeit és a Lélek jobban elvégzi az egyházi adózás és adományozás ügyét, mint ezer végrehajtó ! Igen, kell legyenek hívek, akik áldozatos lelkűkkel úgy ragyognak az Istentől elfordult világ közepette,\ mint csillagok az égboltozaton! \ \ KISS BÉLA, A v \
