Evangélikus Élet - Baciu, 1939 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1939-04-23 / 9. szám
2. 1939 április 9. Evangélikus Élet Gyermekvilág a Hallalujah, hallelujah • Húsvéti ének. Hallelujah, hallelujah, hallelujah! Fiák s leányok, zengjetek A menny Urának éneket, Ki a halált ma győzte meg. Hallelujah! Hallelujah, hallelujah, hallelujah! Mikor Tamás hírül veszi, Hogy Jézus volt az, nem hiszi, De jő az Ur s igy szól neki: Hallelujah! Hallelujah, hallelujah, hallelujah! „Tamás, jer s nézd a szeg helyét, Sebzett kezem tárom feléd, Higyj immár s hitetlen ne légy!“ Hallelujah! Hallelujah, hallelujah, hallelujah! A hétnek első reggelén Hív asszonyok csapatja mén A sirhoz, balzsamot vivén. Hallelujah! Hallelujah, hallelujah, hallelujah! Egy fényes angyalt láttak ott, Ki nékik ilyen szót adott : „Nincs itt az Ur feltámadott!“ Hallelujah! Hallelujah, hallelujah, hallelujah! A Jézus még az éjjelen Tíz tanítványnak megjelen S szól: „Békességetek legyen!“ Hallelujah ! Ibolya. Jó reggelt, jó reggelt} Kék ibolyavirág! Mért bújsz a bokorba ? Hisz oly szép a világ ! Mennyi lepkéje van A tarka mezőnek! Virágról■ virágra Vigan kergetöznek. — Nem bánom, nem bánom, Aranyos madárka! Nem vágyom, nem vágyom Ki a nagy világba. Itt, ahol termettem, Nekem szép is, jó is... Bokor volt a bölcsőm, Legyen koporsóm is! Pósa Lajos. Virágok versenye. — Mese. — Etelka grófnőnek gyönyörű fekvésű kastélya volt, mely körül szebbnél szebb virágokkal díszes park terült el. A rózsa, szegiű, liliom, viola, gyöngyvirág, ibolya és sok más illatos virág legszebb pompájukban ékeskedtek és fölséges illatukkal élvezetet is szereztek a szemlélőnek. Történt egyszer, hogy a virágok — midőn egymást igy, teljes díszükben szemlélhették, — irigykedni kezdtek egymásra. Mindenik önmagát hitte legszebbnek, legillatosabbnak. Legbüszkébb volt közöttük a rózsa. Magas ágairól büszkén, gőgösen tekintett le a nálánál kisebbekre s igy szólt: „Óh, ti hiú, képzelgő virágok, nyissátok meg szemeiteket és lássátok, hogy csakis én vagyok a legszebb
