Evangélikus Élet - Baciu, 1939 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1939-04-23 / 9. szám
6. EVANOÉLIKUS ÉLET 1939TápriIis 23. Az eredményes kukoricatermesztés. A kukorica vetése. A szántóföldön termesztett összes növényeink közül a kukorica hálálja meg leginkább a reáforditott munkát és gondozást. Számtalan gazdatestvérünk leveléből, de gyakori kiszállásaink alkalmával személyesen is meggyőződhettünk a simán, vagy négyzetben művelt kukorica kétszeres, sőt ennél is magasabb terméseredményéről. A bő kukoricatermés előfeltétele a helyesen kiválasztott és morzsolt vetőmag. A vetőmag kiválasztása már ősszel kezdődik, amikor mésztejjel megjelölünk minden jól fejlett, koránérő, többcsöves kukoricatövet és ezek termését külön gyűjtjük, majd télen melegebb, védett helyen raktározzuk el. A koraérés egyik jele, ha a csövek a földhöz közel fejlődnek. Mindig kétszer, háromszorannyi csövet gyűjtünk, mint amennyi magra szükségünk van. Tavasszal gondosan átvizsgáljuk a csöveket. Megnézzük, hogy a c;ő henger- alaku-e, jól be van-e szemmel a vége és az alsó szára, továbbá megfigyeljük, hogy a szemek szine, az egész cső alakja jellegzetes-e a fajtára? A nem megfelelő csöveket kiselejtezzük. A morzsolásnál előbb a cső végéről és bütüjéről fejtjük le a szemet. A vetőmagnak való szemet mindig a cső derekáról morzsoljuk, mert a tapasztalat szerint, ezekből a szemekből erőteljesebb növény fejlődik. Tanácsos kísérletet végezni minden évben — kisebb területen — újabb nemesitésü, bőtermő kukoricafajtákkal. Olyan vidéken, ahol jóminőségü bor terem, vagy melegebb az éghajlat, a Fleisch- mann-fóleség adja a legbővebb termést. Ennél a faj'áoál korábban érik a korai Bánkuti-lófogu és a Cs. Lázár László nemesitésü Lapusnyaki, simaszemü kukorica. Hidegebb vidéken, vagy kései vetésnél jó eredményt ad a keményszemü Putyi és Várady-iéle kukorica. A kükorica tenyészideja alatt nem esik annyi eső, amennyi szükséges a növény fejlődéséhez. Ezért biztosítanunk kell a téli csapadékot is. Az eredményes kukoricatermés elengedhetetlen feltétele az őszi mélyszántás. Tavasszal nem szántunk, hanem többször gondosan megmunkáljuk a talajt, hogy a vetésig ne gyomo- sodjék el. Amint rámehetünk a földre, fordított boronával, szekéroldallal, két egymás után akasztott gerendával, kis vasúti sínnel, vagy nehéz lánccal simítsuk el az őszi szántás hantjait. Minden kiadósabb eső után — vetésig — boronálással akadályozzuk meg a nedvesség elpárolgását. A boronával a gyomot is irtjuk és utat nyitunk az újabb eső beszivárgására. Igazán bő és kiadós termést a kukorica a négyzetes műveléssel ad. Ez a művelési mód könnyíti meg a legjobban a kukorica munkálatait, mivel azok nagy részben fogatos erővel (gépkapával) végezhetők el. A négyzetes vetésnél először kijelöljük a a kukoricafészkek helyét. Ezt sorhuzóval, üresen járatott vetőgéppel, vagy a megfelelő távolságon jellel ellátott vetőzsinórral végezhetjük el. Leírjuk a Szepesi József bogáti gazdaságában alkalmazott eljárást. A tábla szélén huzunk egy kezdő barázdát. Erre merőlegesen kifeszitjük a jelzőzsinórt. Minden 95 cm-re piros rongyból jelet teszünk a zsinóron, majd ettől 10—10 cm-re egy-egy más szinü (fekete, vagy kék rongyból) jel van. A zsinóron előbb két ember halad végig, aki elvégzi a trágyázást. Minden jelnél egy teli marék jó érett portrágyát kever a kapával vájt fészekbe, majd teljesen elegyengeti a földet. Utánna következik a vetőember, aki — a felkötött köténybe elhelyezett vetőmagból— minden fekete, vagy kék jel méllé, a zsinór mindkét felén 2—2 szemet szúr le a földbe. Ezek szerint minden fészekbe 8 szemet vetünk el. Kapálásánál minden fészekben csak a két átellenes, 20 cm. távolságban álló töveket hagyjuk meg. A négyzetes művelésnél — a vetésen kívül — csak kevés kézimunkára lesz szükség, mert úgy hosszában, mint keresztben géppel kapálhatjuk. Seyfried Ferenc. Beszéljünk róla. 1934-ben egy tetszetős kiállítású román folyóirat indult meg a fiatal és lelkes Tudorán Vidor szerkesztésében Plaiuri Sacdene címen. Azóta 5 esztendős múlt áll e kis lap mögött és az ő éves forduló alkalmából nem mehetünk el szó nélkül a román laptárs munkája mellett, — részint mert ugyanolyan célkitűzésekkel: a népi kultúra és öntudat emeléséért dolgozik, — részint, mert sokat tanulhatunk tőle. Ami ezt a folyóiratot első sorban érdekessé és rokonszenvessé teheti számunkra, az hangjának választékossága, emelkedettsége. Nem feledkezik meg a kultúra követelményeiről, az ügyről, amelyet képvisel és igy nem esik a nemzeti sovinizmus karjaiba: mindig nyugodt, józan és tárgyilagos. Mint amilyen egy hétfalusi lap kell legyen. Jinga Vidor, a hótfalusi származású egyetemi tanár: Hét’ falusi lelki realitások című cikkében nagyon szépen és találóan mondja : “Azután Hétfalu mesgyéjén három nemzet: román, szász és székely kereszteződött. E három nemzet mindenike áttekintett a másik kerítésén sajátosságokat, foglalkozásokat és szavakat tanulván él egymástól. Ez a szomszédi viszony megkönnyítette Hétfaluban egy — mondhatjuk: európai szellem kialakulását, — a hétfalusi ember országokat járván, másokkal együtt élvén, nem tulajdonitotta el a gyűlölködést és más nemzetiségek iránti ellenségeskedést“. A másik, amiben nagyon sokat tanulhatunk tőle, az a szomj, amellyel a népi kultúrára és azután az egyetemes műveltségre vetette magát. A folyóirat szerkesztői világosan látják, hogy a népi hagyomány, múlt ismerete, a népi kincsek, értékek felfedése és népszerűsítése a legjobb eszköz a népi és faji öntudat emelésére. Ezért a folyóirat hasábjain nagy számmal találunk értekezéseket, verseket, balladákat és igyekszik megismertettni az olvasókkal s hétfalusi vidék páratlan szépségeit. Ezért a munkájáért a folyóirat föltétien elismerést igényel. És minden szám után némi elkeseredéssel gondol az ember arra, hogy mit tettek és mit tesznek a magyarság vezetői a hétfalusi magyar kultúra megmentésére. Orbán Balázs óta nem akadt ember, aki tüzetesen foglalkozott volna a hétfalusi csángóság történelmével, veszDi engedték e nép népi kultúráját: meséit, dallamkincsét, népművészetét. Amikor a Csángó Múzeum ügyét megindítottuk, még lépést sem tettek a magyarság legilletékesebb vezetői sem arra, hogy bár egyetlen bútordarabot összegyűjtsenek, nemhogy a bútoroknál is értékesebb szellemi kincseket igyekeztek volna megmenteni. Közömbösen nézték a csángó nép múltját és közömbösen nézik jelenét, miközben a román testvérek havonta szorgalmasan gyűjtik az adatokat és emelik állandóan népük szellemi színvonalát. Mert a folyóirat nem marad meg az írásnál, hanem előadásokat, faji öntudatot emelő színdarabokat, kulturestéket rendez. Mi magyarok megelégszünk a bálokkal, értéktelen színdarabokkal és meg- botránkozunk a fiatalság kilengésein, ahelyett, hogy a Plaiuri Sá- celene módjára melléjük állnánk és műveltségük emelésével igyekeznénk őket arra az útra terelni, amely megtarthatja őket. Olvassuk hát ezt a folyóiratot mig a lelkiismeret bennünk is felébred és álmodozások helyett a tettek mezejére lépünk. A Pia- iuri Sácelene munkáját pedig ezután is figyelemmel fogjuk kísérni, hátha ezen az alapon valóban megvalósulna a Jinga professzor jóslása: a hétfalusi népek egymásközti barátsága. Kiss Béla. SZERKESZTŐI ÜZENETEK. Lelkészi hivatal Apáca. A kérdés a levélben feltüntetetett módon lett elintézve. O. E. Nagyvárad, Nem válaszoltam, mert a levél végleges választ helyezett kilátásba. Ezt még nem kaptam meg. Tehát várom. P. 1. Arad. M ndkét levelét melléklettel együtt megkaptam. Hely sztlke miatt nem közöljük a befolyt előfizetéseket. Így kétszer fizetett. Az utóbbit jövőre könyveljük. F. A. Kiskapus. Multesztendei hátrálékuk ezek szerint 800 lej. Kérem tehát ezt az összeget küldeni. CENZÚRÁT. InacrU la Tribunalul Brajov sub Nr. 1083/1988. Tip. „ANTAL* Bra$ov, Calea Victoriei 86,
