Evangélikus Élet - Baciu, 1939 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1939-04-09 / 8. szám
4. EVANGÉLIKUS ÉLET 1939. április 9. A Gyámíntézet pályatételei. Felhívás a tanulókhoz és a vezetőkhöz. Gyámintézetünk legutóbbi választmányi gyűlése elhatározta, hogy evangélikus tanulóink művelődéséi elősegítendő, az 1939 évre különböző pályatételeket tűz ki egyházkerületünk minden gyülekezete tanulói számára. Hisszük, hogy ifjaink megértik szándékunkat és lelkiismeretes munkával dolgozzák ki a tétele két. A megfelelő dolgozatok pénzjutalomban részesülnek. A tételek a következők: 1. Elemi iskolás növendékek részére: Alsó tagozat: „Egy kirándulásom leirása“. (Fogalmazás). Pályadijak: 1) 100 Lei. 2) 50 Lei (Az osztálykülömbséget tekintetbe vesszük). Felső tagozat: „Istentiszteletünk sorrendje“. (Mire való az ének, az imádság, a prédikáció stb.). Pályadijak: 1) 100 Lei, 2) 50 Lei 2. Inasiskolások részére: „Mikről tanultam a hittanórákon ebben az évben?“ (A tanult anyag emlékezetből való leirása). Első dij: 120 Lei, második: 80 Lei. 3. Középiskolás növendékek alsó tagozata részére: a. „Mit tudok Petőfi Sándorról?“ Dij: 200 Lei. b. A magyarok története. (Az Evangélikus Élet ifjúsági rovatában közölt cikkek összefoglalása.) Dij 200 és 100 Lei. 4 Középiskolások felső tagozata részere : a. Egyházközségem története. Dij 1000 Lei. b. Apácai Cseri János élete és munkássága. Dij: 500 Lei. 5. Tanítóképzősök (felső tagozat) részére: „Miért megyek tanítói pályára ?“ Mi a célom ? Dij: 500 Lei. 6. Egyetemi hallgatók részére: „A hétfalusi csángó nép társadalmi és kulturális helyzete“. Dij: 1500 Lei. 7. Theológiai hallgatók részére: „Egyházközségem története“. (Legalább 20 gépelt oldal). Dij: 1500 Lei. Tudnivalók: 1. A pályatételek 1939 augusztus 1-ig küldendők be Kiss Béla gyámintézeti ügyvezető, Cernatu címére a következőképen: A dolgozat alá egy jelige írandó név helyett. A név a dolgozat mellé csatolandó egy lezárt borítékban. Erre a borítékra a jelige írandó. Csak az igy beküldött dolgozatokat vesszük figyelembe. A neveket tartalmazó borítékokat csak a gyámintézeti közgyűlésen bontjuk fel. 2. A jelige alá a dolgozatra rávezetendő a tanuló iskolája és osztálya. 3. Az állami és felekezeti iskolák közti külömbséget a bírálóbizottság szem előtt tartja. 4. A 6-ik tétellel foglalkozó egyetemi hallgatók a nyár folyamán a helyszínen tanulmányozást folytathatnak. Ellátásukról gondoskodunk. 5. Forrásmunkák szigorúan megjelölendők. Kimásolt dolgokat nem veszünk figyelembé. Gyámíntézet. Gyámintézetünk a brassómegyei származású tanulóifjúság tudomására hozza a következőket: 1. A gyámintéz'eti segély iránti kérések 1939. aug. 1-ig adandók be. 2. Csak kifogástalanul Írott kéréseket veszünk figyelembe. 3. A kérvényhez bizonyítvány mellékelendő. Enélkül segély nem szavazható meg. 4. Szegénységi bizonyítványt küldők előnyben részesülnek. 5. A kérvényezők kötelesek segélyeiket a közgyűlésen személyesen átvenni. 6. A kérvények a lelkészi hivatalokhoz juttatandók el. Csernátfalu 1939 március 25. A Gyámíntézet Elnöksége. a-=-~-— ...............~-------..................... ........... .........--o S' üa'wcjpéí'i&-uí> Sí et vnac^az t-xxx\ujélihut> feefmieexiói, -tá'&aadafmi. ít> bultw,zálii> fiefifa-p Szerkesztőség és kiadóhivatal; BACIU J U D. B R A 5 O V. Megrendelhető, előfizetés eszközölhető Minden lelkészt hivatalunk utján. Külföldi előfizetések címe. Rollk Lajos, Eöef, Szent János ucce 1B. ~ A lap elfogadása előfizetést Jelenti •a „Ifjú, néked mondom, kelj föl!“ A világháború után körülbelül tiz évvel, megjelent egy könyv, amely a háború szörnyűségeit és rettenetéit írja le. Az író, könyvének elejére ezt a rövid, de megdöbbentő erejű megjegyzést iette: „Ez a könyv nem vád és nem vallomás. Csak beszámolás szeretne lenni egy nemzedékről, amelyet a háború elpusztított, — elpusztított még akkor is, ha a gránátok megkímélték“. És a könyvében beszámol arról, hogy a halálnál, melyet a gránátok okoztak, van rettenetesebb: a céltalan, hiábavaló élet, mely a háborúból „szerencsésen“ megmenekültekre várakozott — az ifjú nemzedékre! A halálnál van szörnyűbb: a tönkretett élet! — Az ifjú nemzedék, amelyik szintegyerek fővel került ki az eleven pokolba — a frontra, — szinte teljesen felőrlődött azokban az izgalmakban, melyeket a háború a csatatereken okozott s ha vissza is került élve, annyira föl volt őrölve az idegzete, hogy lelkileg már roncs volt az élet számára. Ezen felül nem lelte a helyét. Azt sem tudta, hol folytassa, vagy hogyan kezdje el az életet, — az életet, amelyik számára már nem ért semmit. Kihalt a szivéből minden, nem látott maga előtt célt, nem tudott örvendeni semminek, közönyösen, érdektelenül és érzéketlenül tengette életét egyik napról a másikra, azaz meghalt az élet számára! Hány ifjú van a mi ifjúságunk soraiban is, aki a halált hordozza magában, akiből kihalt minden nemes érzés, minden nemes vágy, minden magasztos cél, akiből kihalt az élet! Hány ifjú van, akit az édesanyja — mint a na ni özvegy a fiát — könnyes szemmel, jajszóval kell, hogy kisérjen, mert látnia kell, hogy kihalt fiából az élet, hogy a gyermeke halott — legalább is az ő számára. Mert nem él benne semmi szeretet, semmi jóság, semmi segíteni akarás. Hány ifjú lélekben meghalt minden, ami jó és nemes s csak rothadás van benne, rothadás árad belőle’ Hányán eltemették a tisztaságukat, hányán elföldelték becsületüket! Fiatalos külső mögött hányán meghalt életet visznek, — halott lelket. A test — mennyi ifjú számára — a léleknek a koporsója. S mint ahogy a koporsó, akárhogy felvirágozzuk, feldiszitsük is, csak koporsó marad, mely halottat zár magába, a test, akármilyen legyen is, semmit sem ér, ha benne halott lélek lakik. S ha úgy — ilyen értelemben nézzük, mennyi ifjút látunk meghalva s mennyi ifjú kell, hogy magát halottnak lássa. Mert, kérdem tőled ifjú testvérem: élet az, amit és ahogyan sok ifjú ma él? Élet az, ha valakit semmi sem érdekel, ha valaki közönyös mindennel szemben, ami szép és jó, szent és igaz ? Élet az, ha valaki csak testének durva, önző vágyaival és kívánságaival tud törődni, de Jelkére soha sem tud gondolni, mintha nem is volna lelke ? Nem, ez nem élet, — ez rosszabb a halálnál! Az ifjúságunk jó része, melynek leginkább kellene élnie, halott. Most azonban nem foglalkozunk azzal, hogy miért és hogyan jutott ide, csupán csak egy üzenetet akarunk tolmácsolni: ha halott, feltámadhat és abból az életből, mely rosszabb a halálnál, uj életre kelhet az áltál, Aki a Feltámadás és az Élet. Minden halott lelkű ifjúnak egyetlen életre keltője Jézus. Csak az a kérdés, hogy találkozik-e ifjuságuhk a Halállegyőzőjével, az Életrekéltővel? Nélküle nincs feltámadás a testnek halálából sem, de Általa ki lehet lépni a bűnnek verméből is. Mi kérjük a Feltámadottat, hogy irányítsa lépteit mi felénk is, hogy szóljon a mi halott ifjainknak is: „ifjú, néked mondom, kelj föl“, hogy az Élet szavát meghallva, a mi ifjúságunk is kibontakozzék a bűn karjai közül, ki lépjen közönyösségének koporsójából: Uj életre keljen, uj életre induljon. Élő, erős, munkás, céltudatos ifjúságot akar látni az Élét Fejedelme, s céltudatos, erős, munkás ifjúságra van szüksége mind egyházunknak, mind nemzetünknek. Hadd ismételjem meg azért az Élet parancsszavát: „ifjú, néked mondom, kelj föl!“ Raduch György. Lapunk olvasóinak, munkatársainak Istentől áldott, kegyelemteljes és gazdag húsvéti ünnepeket kívánunk.
