Evangélikus Élet - Baciu, 1939 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1939-04-09 / 8. szám
éiwiSágnéíeii ^eUíajv. O MÁN Iá A „Keresztyén Igazság Nagytiszteletü szerkesztőségének Sopron, Felsőlövőtér u- 28. IV. ÉVFOLYAM. * 25lej. 1939. április 9. Autorlzat de Ministern! de Interne eub. No. 14,880 Anul teas 8. szám. Administratis Szerkesztőség és kiadóhivatal: Oillich Fülöp. főszerkesztő. Szerkesztőbizottság'. Járosi Andor teológiai m. tanár. elnök Mátyás Béla. felelős kiadó. Évi előfizetési dij 55 Lej. Postaiszétküldéssel 60 „ Baciu, jud. Bra$ov. Kiss Béla. Kiss Béláné. B. Oyerkó Anna. Raduch György. Külföldön 3 Pengő FeltámadásBékesség néktek! Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is. 1. Kor. 15, 14. A Húsvéttal kapcsolatban mindenféle fe'tá- madásről szoktak beszélni az emberek, csak éppen a 1 gfontosabbról, a Krisztus feltámadásáról a legkevesebbet. Hallunk gazdasági, társadalmi feltámadásról, a béke, a testvériség feltámadásáról, mindezek után sóvárgó lélekkel vágyik a ma embere, azokban reménykedik, azokról társalog,- de a tulajdonképeni feltámadásról, Krisztus urunknak a halottaiból való feltámadásáról megfeledkeznek, azt hihetetlen, elképzelhetetlen és amellett jelentéktelen eseménynek is tekintik. Pedig a Krisztus feltámadása minden feltámadásnak a leltétek. Hiába várjuk mi egy világbéke, egy világtestvér iség kibontakozását, hiába várjuk a társadalmi életet megmérgező bűnök eltűnését, hiába várunk egy jobb jövendőt, jobb belátást az emberektől,- egyszóval hiába várunk bármely feltámadást, amig a Krisztus feltámadása nem lesz valóság az emberek számára. Ameddig a feltámadott és örökké élő Krisztus egyen-egyenként meg nem ragadja a sziveket és meg nem változtatja. Mert ujjászülö ereje egyedül csak Neki van. A világ feltámadása pedig nem lehetséges újjászületés nélkül. Mi változtatja meg a keresztyén üldöző Sault a damaszkuszi úton és mi teszi Krisztus legnagyobb tanítványává ? Mi teszi tanítvánnyá a züllött Lévi vámszedőt? A parázna Magdolnát? Mi teszi a földi gondok közé merült tanítványokat Isten országa szolgálóivá? A Feltámadt Krisztus ereje. Ez tudja a szivek indulatait megváltoztatni. És igy csak ez tudja az általunk reménylett feltámadásokat is létrehozni. Mert amig a szivek meg nem változnak, addig belölök csak bűnös dolgok származhatnak. „Mert romlott fa nem teremhet jó gyümö csőt“. De a feltámadás valósága által megváltott szív jó gyümölcsöket terem, mert „jő fa sem teremhet romlott gyümölcsöt“. Nincs feltámadás hát a Krisztus feltámadása nélkül. Imádkozz azért, hogy Te is megismerd a Feltámadott Krisztust- És lesz feltámadásod. KISS BÉLA. A feltámadott Krisztus köszöntése ez. Tanitványait üdvözölte igy. Az események megbolygatták lelkűket. Kétségbeesés örvényéhez jártak közel. Ő pedig megállott közöttük: — Békesség nékteic! Békesség — ezt szomjazza a mai emberiség is. Nincs békességünk. Ék verődött az emberi szivek közé. Tövisként fúrta bele mégis a szivekbe a gyűlölet magát s egymás megrontására ösztökél Faji, felekezeti, társadalmi stb. alapon gyűlöljük egymást. Legszomorubb azonban mégis csak az, hogy a keresztyén egyházakban és azoknak egymásközti viszonyában nincs egyetértő békesség. Nemzessük ennek útját ma sem, hanem újabb és, újabb harcokat vívunk egymással, kíméletlen küzdelmet s ártunk önmagunknak, ártunk egymásnak, áriunk a keresztyénségnek, ártunk a Krisztus ügyének. Tekintsünk erre az első húsvéti képre. Lássuk meg, hogy az az egység, az az uniformizált egység, mit ma sokan követelnek soha nem volt meg. Az asztal körül ülő tanítványok mindegyike egy-egy külön egyéniség. Csirájában ott van már az a külön-külön típus, lelki egyéniség, sajátosság, mely idővel kiterebélyesedve felekezeti tagoltságot eredményezett. Talán Isten is ezt akarta. Szint nyer vele csodás világa. „Csak rész szerint van meg bennünk az igazság“ vallja a legnagyobb apostol. .Isten meg bizonyára azt varia tőlünk, hogy össze szedjük az igazság e tükör darabjait s igy alkossuk meg gazdag országát, amely ezzel annál erőteljesebben csillogtassa meg annak szépségét, gazdagságát. S mégis? „Az Antikrisztus bármiféle pereputtya között sokszor sokkal nagyobb egység mutatkozik, mint Isten népe között“ — vallja Révész Imre dr. ref. püspök. Mit Isten meggazdagodásra adott, abból mi fegyvert kovácsolunk egymás ellen. Nem értjük meg, hogy az Isten drága, ékes mozaikkövekből akarja összerakni szinpompás, ékes világát. A más lelkiség még nem árulás, nem bűn, nem eretnekség, ha az Evangélium talajának színes virága. „Sohase felejtem el, — írja Révész — hogy Luther a maga gyermekded leikével azt mondja: Mikor Krisztusra gondolok, nem tehetek róla, mindig magam előtt látok egy vérző embert egy véres kereszten.“ Pál apostolról beszélve meg annyira elragadtatja magát, hogy erős gesztussal az első sorban ülő Melanchtonra mutat: Ilyen szerű, mint a Magister“ Kálvin meg minden ilyen ábrázolásra kereken kimondja „Butaság, őrültség, veszettség!“ Két lélek Mindkettő a tiszta Evangélium útját kereste, de Istentől egymástól elütő lelkiséget kapott. Békesség néktek! — hangzik fel a világ valemennyi felekezetének templomában a húsvéti köszöntés. Krisztus köszöntése. Lesz-e békességünk? Meg- f,gjuk-e érteni valaha egymást? Hiszem hogy igen. Az utóbbi időben egyre több hang szólal meg érdekében, egyre több komoly keresztyén szívnek imádsága. Tavaj Magyarországon volt élénk sajtó megnyilatkozás. A napokban az erdélyi magyar katolicizmus napilapjában láthatott napvilágot egy az összefogást sürgető cikk. Egyelőre ugyan még csak arról van szó, hogy népi érdekeink védelmében fogjunk össze. Erre ajánlja fel a lap cikkírója a katolikus lelkészek testvéri kézfogását a másvallásu lelkészek felé. Tudjuk önmagában ez még nem elég az igazi békességre, ha amellett szivünkben továbbra is pogányák, eretnekek stb. maradunk egymás számára. Nem elég, de lehet, hogy e kezdő lépések után megszületik majd egyszer az igazi keresztyén békesség is I Békesség néktek 1 GILLICH FÜLÖPC
