Evangélikus Élet - Baciu, 1939 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1939-03-26 / 7. szám
2 lejmárcius 26. Keresztyén Sopron, Felsőlövőtér u. IV. ÉVFOLYAM. Autorlxat de Ministern! de Interne sub, No. i«.BgO Anul 1B8B 7. szám. Administratis Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gillich Fülöp. főszerkesztő. Szerkes ztő Járosi Andor elnő bizottság: eológiai m. tanár. Mátyás Béla. felelős kiadó. Évi előfizetési dij 55 Lej. Postaiszétküldéssel 60 „ Baciu, jud. Bra$ov. Riss Béla. Kiss Béláné. R. t lyerkó Anna. Raduch György. Külföldön 3 Pengő Törődsz-e ? Mi módon menekedünk meg mi, hogy ha nem törődünk ily nagy idvességgel. Zsid, 2 : 3. A böjti hetekben különösképen hallottuk ismét, hogy mit tett érettünk az Isten?! Végtelen irgalmából és megbocsátó szeretetéböl felállította számunkra a golgotha keresztjét. És ez a kereszt arról beszél, hogy bűneink bocsánata megtörtént és megtörténhetik. Isten egyszülött lia, a mi Urunk Jézus Krisztus által elkészítette mindnyájunk szálpára az„élet üm*11 ltarSínesét; az üdvösséget, mert azt akarja, hogy minden ember üdvösségre jusson. S csak egy szükséges, hogy elfogadjuk ezt, hogy higyjünk és bizzunk Benne s ne felejtsük el Jézus kijelentését: vÉn vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz én- bennem, ha meghal is él“ Az a kérdés azonban, hogy mi miképen veszünk tudomást Istennek erről a nagy kegyelméről. Vájjon mi módon menekedünk meg mi, hogyha nem törődünk ily nagy idvességgel!? Tudomást vehetsz valamiről aképen is, hogy egyáltalában nem törődsz azzal. Nincs kedvem, nincs időm ezzel a Kérdéssel foglalkozni, mert hiv és lefoglal a földi világ a maga örömével és gondjaival. Vigyázz testvérem, nehogy úgy járj a lelkeddel, mint mindennel ezen a világon, amivel nem törőd íz és nem gondozod ; ruhád elszakad, házad leomlik. Vigyázz a lelkedre, vigyázz az életedre! Ne feledd, hogy teljes szívvel kell odafordulnod Jézus Krisztushoz s keresztje bocsánatát hittel kell elfogadnod, ha lelked és életed üdvösségét akarod. Ne félj bűneid nagyságának tudatában, de töredelmes szívvel és bünbánattal a Krisztus keresztje alá állj. Ne merd soha azt az istenkáromlást kimondani: „rajtam már nem lehet segíteni“, nekem már az Ur Jézus sem bocsáthat meg. Nincs olyan mélység, ahova Isten felemelő keze le ne érne, nincsen olyan elesettség és elvetemültség, amelyre Isten irgalma elégséges ne lenne ! Testvérem, indulj el hát a golgothai kereszt felé. Isten hiv, vár és szeretettel fogad. Hiv és vár, különben egy Krisztus által készített hely üres maradna az Ö országában. Testvérem, nem ok nélkül vár az Ur! „Azért vár, hogy könyörüljön rajtatok s azért felséges 0, hogy megkegyelmezzen nektek!‘‘ Azért vár, hogy hozzá érkezhess haza tékozló élet után s Ö íeád adhassa a Jézus vérében megmosott mennyegzöi fehér ruhát! Vágyakozol-e erre, törődsz-e ezzel ? Mezei István. Az ige egyházának híve. Egyházunkat az ige egyházának szoktuk mondani, s nagyon büszkék vagyunk erre a névre. Erre is, meg arra is, hogy evangélikusoknak neveznek (Persze vannak azért olyanok is, akik mindkettőt megtagadják). Ez a büszkeségünk sajnos igen sokszor nem több ütés hiúságnál; nélkülözi a benne rejlő hivatásunknak ismeretét és komoly vállalását. Mert mit jelent számunkra ez a két név? Evangélikusok vagyunk, tehát Krisztus örömüzenetének — evangéliumának birtokosai, elkötelezettjei. Ige egyháza vagyunk, mert mint annak idején tanítványait, úgy egész egyházunkat s valamennyiünket személyszerint is, arra hivott el Krisztus, hogy bizonyságot tegyünk a legboldogitóbb öröm- ■■röl. az t&aggffiutnról. .amelv.-lstenpel.kibékit és. azolgálatárannélíat-A Jftiaz.-- tust kell prédikálnunk. Mindnyájunknak ezt kell tenni. Nekem is, ki lelkész vagyok s neked is testvérem bármi a világi hivatásod. Az ige szolgálatára hivattunk el. Isten az ige prófétai szolgálatát várja egyházunktól és minden evangélikus keresztyén hívőtől. A világnak pedig, ennek a megbolygatott hangyabolyhoz hasonlító emberiségnek, amely tépi, marcangolja, pusztítja és gyilkolja egymást, semmire sincsen annyira szüksége, mint a béke és szeretet evangéliumára. Nem tesz semmit, hogy a világ tagadja ezt s hogy tudni sem akar Krisztusról. Mennél jobban tiltakozik ellene, mennél hangosabban hirdeti ellenszenvét — annál súlyosabb betegsége, komolyabb szegénysége, bódultabb önimádatának részegsége. A Krisztust várja ez a mai emberiség, amely álpróféták és álmesiássok bűvkörében vergődik. Vér- és tűztenger a világ. Puskaporos hordó, melynek tetejéről tudatlan és tehetetlen álmessiások habzó szájjal beszélnek neki erőszakon épülő békéről és biztonságról. Szegény ez a mai emberiség. Szegény ha hisz az álprofétáknak. S szegény, ha már nem tud hinni bennük, de még nem, vagy már nem tud hinni a Krisztusban sem. Krisztus kell az emberiségnek. Jaj pedig neki, ha az ige egyháza nem teljesíti hivatását, ha kialudt benne a prófétai igehirdetés tüze. De jaj az egyháznak is. Ura, a Krisztus megfogja ítélni. Számon kéri tőle az elmulasztott napokat, mikor hatalmi törekvések rabságában politizált s elfelejtett egyház lenni, evangéliumot hirdetni. Nehéz lesz megfelelni azokért a napokért, mikor evangélium perzselő lángja helyett álprófétizmus szalmalángját, görögtüzét hordozta körül e világban. Számot adni a gyávaságról, megalkuvásokról, meg azokról az eltékozolt napokról, amikor egyáz helyett bálrendező bizottság voltunk, a bűnös, az igazságra szomjas lelkek pedig kétségbeesésben vergődtek, mert nem vcLt ki fülükbe kiáltsa a térdre kényszerítő igét. Pusztulás örvénye felett sátán ördögi muzsikájára jár megbódult táncot a fékevesztett emberiség s mily szörnyű az őrtáilók ajkai némák maradnak, sőt néha úgy tűnik, mintha kezükkel maguk is vernék az őrület ütemét. Ige egyháza vagyunk s ezért minden kockázatát vállalva kell bele kiáltanunk Isten üzenetét a kavargó emberiség közé. Ne felejtsük el, először tőlünk kéri majd számon Isten e lelkeket. Tartsunk hát önvizsgálatot. Tényleg az ige egyháza vagyunk-e? Maradéktalanul teljesitjük-e igehirdető kötelességünket? Nem lesznek-e a bűnös lelkek vádlóink azt mondva, hogy miattunk, gyávaságunk, mulasztásunk, rossz példaadásunk miatt járták a tévelygés szomorú útját? Evangélikus vagy, az ige egyházának tagja. Méltó vagy-e erre a névre? Lényedet, munkádat fejezi-e ez ki, vagy ítélet rajtad, amely szerint megfogsz Ítéltetni? QILLICH FÜLÖP,
