Evangélikus Élet - Baciu, 1939 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1939-03-12 / 6. szám
1. Evangélikus Élet 1939. március 12. AZ EVANGÉLIKUS ÉLET GYERMEKLAP-MELLÉKLETE „8 lön az Isten szava Jánoshoz, a Zakariás fiához a pusztában. És elment a Jordán egész környékére, prédikálván a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára; mint meg van írva Ézsaiás próféta beszédeinek könyvében, ki ezt mondja: Kiáltó szó a pusztában. Készítsétek az Urnák útját; egyengessétek ösvényeit. Minden völgy betöltetik és minden hegy és halom megalacso- nyittatik; és a görbék egyenessé lesznek és a göröngyös utak simákká. És mindenest meglátja az Isten szabaditását. Azt mondta tehát a sokaságnak, mely kiment, hogy általa megkeresztel- kedjék: Vipera fajzatok, ki intett meg titeket, hogy a bekövetkezendő harag elöl meneküljetek ? Teremjetek ezért gyümölcsöket, melyek méltók a megtéréshez; és ne kezdjétek magatokban azt mondani: Nekünk Ábrahám atyánk; mert mondom nektek, hogy az Isten ezekből a kövekből is támaszthat gyermekeket Ábrahámnak. De már a fejsze is a fák gyökerére vettetett; minden fa azért, mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik és tűzre vettetik*. Lukács 3, 2—10. Akik soha meg nem halnak... Minden nemzetnek vannak örökéletü fiai és leányai. Ilyenek a költők, irők, tudósok. Ezek között sokan vannak olyanok, akik haláluk után még nagyobbak lesznek, mint életükben. Ezek megelőzik korukat érzésben és gondolkozásbana jövőbe látnak. Ilyen volt Ady Endre az újkori magyar költészet megteremtője és legnagyobb művelője. Most a kegyelet esztendejében halálának huszadik évében mi.is emlékezzünk meg róla. Emlékezzünk meg az emberi szenvedések legnagyobb költőjéről, aki a maga emberi szenvedésén keresztül megérezte a nagy, általános emberi kínokat és gyötrelmeket. Aki megostorozta nemzetét, mert féltette, mert nagyon szerette. Aki vitába szállt Istenével, mig gőgös fejjel járta a világot, hogy aztán a porba hulljon előtte és igy kiáltson fel: Uram ! háborúból jövök, nézz végi rajtam, nincs nekem lábam, csak térdem van, csak térdem! Akinek porba hulló nagy alázatán keresztül mi is közelebb tudunk jutni Istenünkhöz. Akinek üstökösszerű megjelenésére ma is csodálattal és borzongással gondolunk vissza. Ma már nem vitázunk, nem találgatjuk, hanem tudjuk hogy minő jóslatok teljesültek be az üstökös megjelenéséből és minők teljesülhetnek be még, ha ősi hibánkat le nem győzzük és békében, szeretetben nem fogunk egymással testvéri kezet. Tiszteljük meg Ady emlékét azzal, hogy a szenvedőknek segítünk keresztet hordozni, a viszályban békejobbot nyújtunk egymásnak, Isten előtt leborulunk és vele együtt kérjük: „Uram! Békits ki Magaddal s magammal. Hiszen Te vagy a béke !“
