Evangélikus Élet - Baciu, 1939 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1939-12-25 / 25. szám
1939 december 25. Evangélikus Élei Gyermekvi!ág-a 3. Amik®!* a főidőn. Irta: Móra Ferenc. Amikor a földön Gyermekek zokognak, Az ég angyalkái Mind elszomorkodnak. Vidám kacajuknak Megszegül a szárnya, Felhőt borítanak Az ég ablakára. Bánatos szemükből Könnyek harmatoznak Amikor a földön Gyermekek zokognak. Amikor a földön Gyermekek nevetnek, Nagy az öröm kéklő Mezején a mennynek. Jókedvű angyalkák Le-lekukucskálnak, Fellegek nyílásán Csókokat dobálnak, Szivárványszalagokból Csokrot kötögetnek Amikor a földön Gyermekek nevetnek. Ugy-e nem felejtettétek el gyermekek az igéről tanultakat? A mai alkalommal is az igéről fogunk tanülni, mert az egy olyan fontos szó, hogy sokat kell róla tanulnunk és tudnunk. Ha ezeket mind jól megtanuljátok akkor már sokat tudtok* magyar nyelvtanból. Megtanultátok az igeidőket és remélem még azt sem felejtettétek el, hogy mikor Írunk t és mikor Írunk tt? Az igével azonban nemcsak azt fejezhetjük ki, hogy melyik személy és mikor végzi a cselekvést, hanem azt is, hogy milyen módon végezzük a cselekvést? így az igének három módja van: jelentő mód, feltételes mód és parancsoló mód. Amikor a cselekvést egyszerűen csak kijelentjük, akkor az ige jelentő módban van, Pl. Írok, Írtam, Írni fogok. Ebben a módban, amint látjátok három igeidő van. Amikor nem biztos, hogy a cselekvés megtörténhetik mivel vaLmilyen fontos feltételtől függ, akkor az ige feltételes módban van pl. Írnék, Írtam volna. Ebben a módban csak két ige-idő van. jelen- és múlt idő. Végül parancsolhatjuk, a cselekvést és ekkor, az iqe parancsoló módban van pl. Írjak, varrják, járjak, kérjek stb. Ennél a módnál egy nagyon fontos helyesírási szabályra vigyázzatok gyerekek ! Amint látjátok minden igénél ebben a parancsoló módban — ismétlődik a j hang. Ez a parancsoló mód ragja. Ne felejtsétek el e szabályt a helyesírásnál. olyan keuye'mes és nem büntette meg az embereket az ő rosszaságukért halállal és kárhozattal, hanem elküldte Jézus Krisztust, hogy mindenkit megjavítson és bevigyen a mennyországba. A pásztorok azonnal magukra kapták bundájukat, kezükbe vették bunkos botjukat és elindultak Bethlehembe megkeresni a kicsi Jézust. Meg is találták; imádkoztak is hozzá. Kérték, hogy bocsássa meg amiért olyan rosszak és segítse őket békességre. Visszajövet magukba szállva, szótlanul ballagtak a mezőn. Végre a legöregebb törte meg a csendet. — Most már tudom — mondotta a többiek felé fordulva — hol van a világ legdrágább báránya. A ma született kis Jézus a legdrágább bárány. Nincs a világnak az az aranya, ezüstje, a- mely többet érne Jézusnál és amelyért én odaadnám vagy megtagadnám őt. így békitette kt Krisztus Urunk már születésekor a'békéden pásztorokat. KOVÁCS LÁSZLÓ. Mennyből jövök most hozzátok ... Tudjáto k gyermekek, hogy ezt a gyönyörű szép karácsonyi énekünket ki irta? Luther Márton, egyházunk nagy reformátora. Azt bizonyára nem tudjátok, hogy hogyan is született meg lelkében ez a szép ének, amely azóta már annyi keresztyén embernek volt segítségére igaz karácsonyi örömének kifejezésére. Úgy történt a dolog, hogy éppen karácsonyestje közeledett. Luther Márton Íróasztala mellett ült és karácsonyi prédikációján dolgozott. Szépen akart beszélni, hogy megismertesse az embereket azzal a nagy szeretettel, amit a karácsonyban adott nekünk az Isten. Hát nagyon belemélyedt gondolataiba, amelyek magukkal ragadták lelkét. Gondolataiban Kata asszony, — Luther Márton felesége, — zavarta meg, aki a szomszédos szobában kis gyermeküket dajkálta, aki ezen az estén különösen nyugtalan volt s állandóan sirt. Kata asszony türelmét vesztve rántotta fel az ajtót s igy szólt rá férjére: „A doktor ur itt ül és nem hall s nem vesz észre semmit. A gyermeke pedig úgy
