Evangélikus Élet - Baciu, 1939 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1939-09-10 / 19. szám
Evangélikus Élet 1939. szeptember 10. AZ EVANGÉLIKUS ÉLET GYERMEKLAP-MELLÉKLETE . . . Sámuel az Urnák templomában feküdt, hol az Istennek ládája volt. Szólott az Ur Sámuelnek, ő pedig jelele: Imhol vagyok! És Étihez szalada és monda: Imhol vagyok, mert hívtál engem ; ö pedig felele: Nem hívtalak, menj vissza, feküdjél le. Elméne azért és le- féküvék. És szőlitá az Ur ismét: Sámuel! Sámuel pedig felkelvén Elihez ment és monda: Imhol vagyok, mert hívtál engem. Es ö jelele: Nem hívtalak fiam, menj vissza, feküdjél le. Sámuel pedig még nem ismerte az Urat, mert még nem jelentetett ki néki az Urnák igéje. Es szolitá az Ur harmadszor is Sámuelt: ö pedig felkelvén, Étihez ment és monda: Imhol vagyok, mert hívtál engem. Akkor eszébe jutott Étinek, hogy az Ur hívja a gyermeket. Monda azért Éli Sámuelnek: Menj él, feküdjél le és ha szólítanak téged, ezt mondjad: Szólj Uram, mert hallja a te szolgád Elméne azért Sámuel és leféküvék az ö helyére. Akkor eljővén az Ur, oda állott és szó- litá, mint annak előtte: Sámuel, Sámuel! És monda Sámuel: Szólj, mert hallja a szolgád! 1. Sámuel 3, 3 11. Munkára fel! Kis tanutősereg, elég volt a pihenésből ! Elő a könyveket, füzeteket és irőszerszámokat! Hegyezd meg a cernzádat, tolls tintát a kalamárisba, vond be szépen a könyveidet és készülj vidáman az iskolába! * Ugy-e milyen jól esik e készülődés? Vidámság ül az arcodon : hiszen újra találkozol a kedves, régi pajtásokkal, újból üdvözölheted jő tanáraidat és tanítóidat s újból folteheted a kedves diáksapkát, amelyre a legfényesebb rangjelzés már mutatja, hogy Te a múlt esztendőt nem hiába töltötted. Előre örülsz annak, hogy mennyi újat és szépet tanulsz az új iskolai esztendőben. Szinte várod, hogy az első leckét feladják 1 így indul minden jó diák az iskola felé és nem duzzog, vagy szomorkodik hogy vége a vakációnak. A nyári napsugarak zománca ugyan ott látszik a meggömbölyödött arcocskákon, de az iskola kezdetének boldog izgalma is már felragyog a tiszta és ő- szinte gyermekszemekben. Egyik sem fél a munkától, hiszen tanulni jő, tanulni öröm és boldogság. Mindenki tudja, hogy csak szorgalmas munkával boldogul, csak így tud előre haladni. Kicsi gyermekfejecskékben ilyenkor nagy elhatározások születnek : az idén még jobban fogok tanulni, még jobb és szorgalmasabb leszek ! Szépek és dicséretreméltók ezek az elhatározások: fokozni a szorgalmat, erősíteni a munkakedvet. Áldás is kiséri ezeket a nemes gondolatokat, ha egyet nem felejtettünk el: imádkozni a munka kezdetén. Kérni a jő Istent, hogy adjon erőt és kitartást a munkához. Adjon jő egészségét és lankadatlan szorgalmat. Hitet és reményt minden nehézségben ! Éppen azért most az iskolai év kezdetén búzgon kérjétek a jő Isten segítségét! így aztán hozzá kezdhettek a munkához ! R. GYERKÓ ANNA.
