Evangélikus Élet - Baciu, 1939 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1939-01-29 / 3. szám
A „Keresztyén Igazság“ Nagytiszteletü szerkesztőségének Sopron, Felsőlövőtér u.. 28. : «1 •* 4 ; . j, ^ V. , i' AutorlzaUda|M!nl8terul de Interne eub, No AnullMiJ ~ 3. szám. T*» ^ IV. ÉVFOLYAM. voormi u§ 'Setmissiisi. t4f5»datmv6uftur4íis éjuiíógryéieti fteUßaj*. Administratia Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gillich Fülöp. főszerkesztő. Szerkesztőbizottság: Járosi Andor teológiai m. tanár. elnök Mátyás Béla. felelős kiadő. Évi előfizetési dij 55 Lej. Postaiszétküldéssel 60 „ Baciu, jud. Bra$ov. Riss Béla. Kiss Béiláné. R. Gyerkó Anna. Raduch György. Külföldön 3 Pengő Verseny. .Azokat, amelyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára*. Filíppi; 3,1<*. Ez az ige épen talál a mai, verseny lázban élő világra. A mai világ szeret mindenért versenyre kelni és sok mindent képes csinálni csupán a versenyzés kedvéért. Ezt az igét tehát valami rendkívüli érdeklődéssel kellene fogadja, mert ebben egy egészen rendkívüli versenyről van szó, amelyet a mai világnak okvetlenül el kellene sajátítani és el is kezdeni. Az elkezdés bármikor megtörténhetik, de különösen alkalmas lenne erre az uj esztendő, amelynek utján most indultunk el. Mi teszi rendkivülivé azt a versenyt, amiről az apostol beszél ? A jutalom, amiért a verseny folyik és a mód ahogyan a verseny végbemegy. A közönséges, a legtöbb ember által ismert és kedvelt versenyek valami múlandó, földi jutalomért folynak. Babérkoszorú, arany serleg — ezekért az ártalmatlan jutalmakért aránylag kevesen versenyeznek. De mennyien vannak, akik pénzért, gazdagságért, emberek közötti elsőbbségért, vezető állásért, földi dicsőségért, önző, hiú vágyaik kielégítéséért versenyeznek, megfeszített erővel. Ezekkel szemben az a jutalom, amelyért az apostol indul a versenypályán, örökkévaló jutalom, melyet maga Isten tart a kezében, Aki a cél pontnál várja a versenyzőket. Ebben a versenyben a résztvevők minden lépéssel Istenhez kell közelebb jussanak, amig a célt egészen el nem érik. Azokban a versenyekben, amelyek földi javakért folynak, egymást hátralökik, letiporják, rágalmazzák, megalázzák, kihasználják a versenyzők. Ebben, amiről most szó van, a versenyzők egymásnak szól' álni, egymást segíteni, egymást menteni és egymásnak kedvezni igyekszenek. Aki első akar lenni, az mindenkinek szolgája igyekszik lenni. Előre jutása pedig abban mutatkozik meg, hogy ö maga mind jobban alább száll, hogy az életében annál nagyobb legyen Krisztus. Aki a keresztyén verseny pályán indul, annak csak ilyen jutalomért és ilyen módon szabad és lehet versenyeznie, Hogyan kel1 elindulni? „Azokat amelyek hátam megett vannak, elfelejtvén“. Mik vannak a hátad megett. Milyen versenyekben vettél részt? Milyen vágyak hevitettek? Indulj uj versenyre az uj esztendőben, hogy annak végén, Istenhez közelebb érve, lásd tisztábban életed célját és értelmét. Mátyás Béla. Kegyelmet nyertünk! Az uj esztendő első hónapjában vagyunk. Túl 1938-on s még mindig küszöbén 1939-nek. Nem rég vettünk búcsút az ó-esztendőtől. Némelyek észrevétlenül siklottak át egyikből a másikba, sokan pedig borgőzös hangulatban mondtak búcsút az ó-esztendőnek és lármásan köszöntötték az újat. Gondoltunk-e azonban arra, hogy milyen nagy dolog is történt mivelünk ? Kegyelmet nyertünk. Időt kaptunk. Az idő pedig kegyelem. Kegyelem a megtérésre, hogy utolsó percben is, de kikerülhessük az ítéletet, a kárhozatot, reánk leselkő sátán ragadozó karmait. — Kegyelmet nyertünk, mert Krisztus kieszközölte azt számunkra! Mi lehet csendesen pihentünk, vagy rádiónk előtt ülve a vidám műsort hallgattuk, lármás pohárcsengéssel búcsúztattuk az ó-étrét, amikor Isten számba vett minket. Amikor úgy járt itt közöttünk az Isten, mint Krisztus példabeszédében a gazda, aki gyümölcsfáit vizsgálta felül, hogy a hasznavehetetlent kivágassa. Vizsgáló tekintettel járt közöttünk az Isten. Élet és halál felett dönteni. Embereket, népeket, országokat, társadalmat és egyházakat ítélt meg 1... Bennünket is, egyházunkat is, népünket is... Ez megvénhedett... elfáradt... ideje, hogy megpihenjen. Ez kevélyen szökik magasba... büszkén veti fel fejét... ideje lesz megnyesni, vagy egészen kivágni. Amaz terméketlen... semmi haszna... kivágatom, miért foglalja el a helyet. Embereket, népeket és egyházakat sújthat halálra, ítélhet pusztulásra Isten, mikor hasznavehetetlennek ítéli őket. Talán felettünk is kimondotta ítéletét s csak a Krisztus mentett meg. Kaptunk egy esztendőt. Némelyek talán ennyit sem.'.. Kegyelmet nyertünk 1 Mi is, egyházunk is, magyar népünk is 1 Időt engedett nekünk, hogy pótolhassuk mulasztásainkat, életté szüljük álmainkat, terveinket. Időt kaptunk, hogy megbéküljünk emberekkel, hogy komoly felelősségtudattal vegyük vizsgálat alá népünk és egyházunk minden kérdését s uj jövendő szervezésére fogjunk össze. Uj élet kezdésére kaptuk ezt az uj esztendőt. Vegyük hát vizsgálat alá először a magunk életét. Hogyan állasz a Krisztussal ? „Aki nincs velem, ellenem van...“ Te vájjon vele vagy-e? Nézzük meg családi életünket. A keresztyén hit tűzhelye-e az ? Az uj életnek kiinduló pontja a család. Keresztyén családok nélkül nincsen s nem lehet keresztyén társadalom sem. S aztán hogyan áll egyházunk ügye ? Szétszórt szegény romániai magyar evangélikus egyházunk kilátástalan ügye? A szétszórtságnál is nagyobb bajunk a lelki eltávolódás, szétszakitottság, az önző s hiú emberi törtetések táplálta keserű megosztottság. Emberi harc, ahol pedig csak alázatos szolgálatnak lehetne helye! S magyar népünk helyzete?... Mennyi sok mindennek kell itt megváltoznia. Mennyi sok az a munka, amelyre Isten uj esztendőt adott nekünk. Nagy gondolatok és tervek bukkantak fel nem egyszer itt közöttünk, de nem nyertek megvalósulást. Isten újra időt engedett, hátha most... Esztendő múltán újból itt halad el majd köztünk az ítéletet tartó Isten. Nem azt mondja-e majd: „időt engedtem nekik, de nem változtak meg, nem használták fel — kivágatom őket, ...miért foglalják a földet hiába“. Mert Krisztus igy kért nekünk esztendőt: „Uram, hagyj békét nékik még ez esztendőben, mig köröskörül megkapálom és megtrágyázom: „És ha gyümölcsöt teremnek jó; ha pedig nem, azután vágd ki őket.“ Fel tehát uj munkára 1 GILLICH FÜLÖP.
