Evangélikus Élet - Baciu, 1939 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1939-09-10 / 19. szám
2. EVANGÉLIKUS ÉLET 1939 szeptember 10. jT ISTEN KEGYELMÉBŐL. A szatmárnémeti ágostai hitvallású evangélikus gyülekezet múlt esztendei életéföl szóló beszámoló jelmondatául választottam a fennti címet. Ebben a gyülekezetben különösen kell látni és hinni az Ur Isten kegyelmét Harminc esztendős, történelmi események súlya alatt roskadozó múltja és megtartása hirdeti az Urnák kegyelmét. Hadi- kőlcsönben elvesztette egész vagyonát, átszenvedte népünk egyik legfájdalmasabb érvágását, a repatriálást, a legnehezebb időben életét elölről kezdte s az utolsó 18 esztendőben 5 évig lelkész nélkül élt. Mégis megmaradt, megerősödött és hittel áll. Beszámolóm kezdetén kél tényt kell megragadnom a gyülekezet életéből. Először: költségvetésének felét még ma is csak összejövetelek rendezésével kénytelen fedezni. Másodszor: mint örvendetes tényt látjuk, hogy minden egyházi megmozdulásunkat igazi testvéri szeretettel és áldozatkészséggel támogatja városunk egész társadalma, de különösen a református egyházak vezetősége és összessége. Az elmúlt esztendőben ünnepelte a gyülekezet 30 éves fennállásának jubileumát egy nívós hangverseny és díszközgyűlés keretében. Rendezett kertjében egy nagyobb és egy kisebb összejövetelt és mint esemény kiemelkedett szokásos szeretet- vacsorája. Itt kell megemlítenem, hogy gyárak, üzemek, hivatalok elhelyezése folytán sok buzgó munkást veszítettünk el éppen az elmúlt esztendőben. Valósággá lett azonban éppen a szeretetvacsora megrendezé- nél a régi mondás: „ha rövid a kardod, told meg egy lépéssel“, — mert a megfogyott számú asszonysereg buzgósága pótolni tudta az eltávozottak hiányzó munkáját. Akkor láttam meg, hogy ahol jóakarat és áldozatkészség van, ott nincs ok a csüggedésre. Az összejővel anyagi eredménye 32.502 lej volt. Születés volt 2, esketés 3, halálozás 2; hozzánk tért 1, tőlünk a görög-keleti egyházba tért 1. Úrvacsorát vett 126, konfirmált 4. Rendbehozta a gyülekezet a lelkészi lakást s a gyűjtött templomalapot biztositásképen ingatlanba fektette. így szemlélhetjük egyházunk múlt esztendei életében is az Urnák kegyelmét, mely megajándékozta a lelkeket egyházszeretettel, buzgósággal és a munkát gyümölccsel áldotta meg. MATOS PÁL. * Legalább egyszer egy évben minden protestáns embernek szembe kell néznie azzal az örökös számonkérö gondolattal, amelyet Isten a világhistoria nyelvén állít elibénk: mi a reformáció ? Boldog, aki erre a magábaszállás nehéz óráiban igaz feleletet tud adni; boldog, mert erejéről tett bizonyságot és magasabb igaszságök titkai tárultak fel előtte. Ravasz László SZERKESZTŐI ÜZENETEK. K. J. Hajduhadház- A lapot rendesen postáztuk. Nem tudjuk miért nem kapta meg, A kért számokat potlóan küldöm, br. M. NI. Kalo zsvár. A lapot uj címére küldjük. A. Gy. Temesvár. Egyházközségetek jubileumáról részletesebb beszámolót kérek. Lehetne ugyanakkor küldeni egy jó fényképet templomotokról. R. K. Nagybánya. Bár eseménytelen volt a mült esztendő, mégis kérnék egy rövid összefoglaló beszámolót, Evangélikus Élet aranykönyve. Bartolf András Arad 40, Kerimné Orbán Anna 550, Horváth Béla Nagyvárad 40, Orbán János Bukarest 20, Jani György Bukarest 20, egy özvegyasszony 800 Északi levél. Az utóbbi években sokszor hallottam és olvastam Finnországról és a finnekről, akik közelebbről érdekeltek és kell, hogy érdekeljenek mindannyiunkat; egyrészt, mert rokonaink, másrészt, mert szinte kivétel nélkül mind (98%) evangélikus vallásuak. A hallott és olvasott dolgok hatása alatt, bennem is felébredt a vágy: milyen jó lenne nem csak messziről, hanem közvetlen közelről megismerni őket. — Eleinte alig mertem erre gondolni, de azután, amikor az ideutazás lehetőségének reményével biztattak, egyre többet foglalkoztam a kérdéssel. Ez év tavaszán az indulás közeli időpontja is elézkezett, amennyiben Finnország fővárosának, Helsinkinek egyik gyülekezete, a nyári hónapokra, a város közelében fekvő szigeten épült Nyári otthonába hivott meg. Hazulról való eljövetelem előtt, sokan helyeselték tervemet, hogy felkeressem északi rokonainkat, — de voltak, akik megkérdezték, vagy akiknek a szeméből olvastam ki a kérdést: mire való mindez ? Azután, az előkészület alatt felmerült sok nehézség s néha leküzdhetetleDnek látszó akadályok közben, bennem is felmerült a gondolát: miért mind ezt a küzdelmet végig csinálni? Nem jobb-e itthon maradni, mint kiszakadni a családi körből, elválni jóbarátoktól és ismerősöktől s az otthonomtól több ezer km.-re fekvő országba, ismeretlen emberek közé menni? — De most örömmel adok hálát Istennek, hogy a nehézségek és csüggedések között megsegített s elvezetett ide. Ma két hete érkeztem Helsinkibe. Helsinki az ország déli részén, a tengerparton fekszik. Gránátsziklákból álló, szelidhajlású dombhátakra és völgyekbe épült város. A nyílt utcák, hatalmas épületek, szép templomok és középületek, — de különösen a város lakói vonták magukra a figyelmet. Csendes, rokonszenves emberek, akiknek szeméből ős magatartásából egyszerűség, szelídség, jóság és becsületessék sugárzik. Négy napig maradtam a városban, hogy nagyjából megismerjem s akkor bz előbb említett szigetre jöttem, ahol vártak és szívesen fogadtak. Alig ismerjük egymás nyelvét, mégis, a rokonérzések és gondo'atok segítségével, már az első napokban jól megértettük egymást. Ez a kicsi sziget, melynek hosszúsága és szélessége nsm haladja meg a 300, illetve 200 métert, Helsinkitől 10 km.-ra van. Ilyen és ehhez hasonló, kisebb nagyobb szigetekkel van itt tele szórva a tengerpart, amelynek nsgyrősze télen lakatlan, de nyáron vidám élet folyik rajtuk. Eanek a szigetnek a neve: Kivisaart (Kősziget). Valóban sok a kő és a szikla rajta, de azért nemcsak követ terem; a keresztyén életnek sok áldott gyümölcse bimbózik és érik meg itt. Finnország jellegzetes fái a nyír,- a fenyő- és még sok má>- féle fa. Érdemes megemlíteni még azt is, hogy itt tulajdocképen még tavasz van s mig nálunk ilyenkor kaszálnak és aratnak, itt most virágzik a jázmin és a íabdarózsa. S a virágoknak olyan élénk, tüzes és mély színe van, amelyhez hasonlót még nem láttam. Még arról szeretnék rövidsn szólani, hogy hogyan és milyen célt szolgál ez a sziget, mint egy gyülekezet által fenntartott s annak munkája előmozdítására rendelt hely. Már a neve „Nyári-otihon“, magában foglalja rendeltetését. Otthona s nyári össze- jöveteli helye a gyülekezet ifjúsági egyesülteinek s bárkinek, aki ide akar jönni. A gyülekezet szegényebb gyermekei ingyen, a többiek olcsó ellá'ási dij fejében, ifjúsági vezető- lelkész fő ügyelete mellett nyaralnak itt. A napot minden reggel áhítattal kezdjük s ugyan igy térünk nyugovóra is. Napközben mindenki szabadon foglalkozhatik, amivel akar, csak a közös étkezésre hivó réztányér kongatására kell pontosan összegyülekazni. Időközben ifjúsági lelkigyakorlatokat s cserkésztábokorat rendeznek, amelyeket szintén ifjúsági lelkészek vezetnek. Szombaton este és vasárnap, néha több százan jönnek ki a városból, öregek és fiatalok, hogy itt testi lelki felüdülésben részesüljenek. Vasárnaponkint istentisztelet, estére ifjúsági bibliaóra (seurat) van, amelyen rendszerint mindenki részt vesz. Örvendező és boldog emberek vannak itt, akikkel jó együtt lenni. Isten jelenvalóságát, az Ö közelségének s irántunk való szeretőiének boldog érzését ritkán tapasztaltam annyira, mint ezek között az emberek között Látni és érezni lehet rajtuk, hogy Isten szereti őket s ők viszont szeretik Istent, ez teszi, szinte kivétel nélkül mindennyiu- kat egyszerű, önzetlen, jólelkű emberekké, I Leonék örvend ző, boldog gyermekeivé. Más világ, más emberek és más élet van itt, amit érdekes magnézni, jó megismerni és érdemes élni! MEZEI ISTVÁN.
