Evangélikus Élet - Baciu, 1939 (4. évfolyam, 1-25. szám)

1939-09-10 / 19. szám

2. EVANGÉLIKUS ÉLET 1939 szeptember 10. jT ISTEN KEGYELMÉBŐL. A szatmárnémeti ágostai hitvallású evangélikus gyüle­kezet múlt esztendei életéföl szóló beszámoló jelmonda­tául választottam a fennti címet. Ebben a gyülekezetben különösen kell látni és hinni az Ur Isten kegyelmét Harminc esztendős, történelmi események súlya alatt roskadozó múltja és megtartása hirdeti az Urnák kegyelmét. Hadi- kőlcsönben elvesztette egész vagyonát, átszenvedte népünk egyik legfájdalmasabb érvágását, a repatriálást, a legne­hezebb időben életét elölről kezdte s az utolsó 18 esz­tendőben 5 évig lelkész nélkül élt. Mégis megmaradt, meg­erősödött és hittel áll. Beszámolóm kezdetén kél tényt kell megragadnom a gyülekezet életéből. Először: költségveté­sének felét még ma is csak összejövetelek rendezésével kénytelen fedezni. Másodszor: mint örvendetes tényt lát­juk, hogy minden egyházi megmozdulásunkat igazi test­véri szeretettel és áldozatkészséggel támogatja városunk egész társadalma, de különösen a református egyházak vezetősége és összessége. Az elmúlt esztendőben ünnepelte a gyülekezet 30 éves fennállá­sának jubileumát egy nívós hangverseny és díszközgyűlés keretében. Rendezett kertjében egy nagyobb és egy kisebb összejövetelt és mint esemény kiemelkedett szokásos szeretet- vacsorája. Itt kell megemlíte­nem, hogy gyárak, üzemek, hi­vatalok elhelyezése folytán sok buzgó munkást veszítettünk el éppen az elmúlt esztendőben. Valósággá lett azonban éppen a szeretetvacsora megrendezé- nél a régi mondás: „ha rövid a kardod, told meg egy lépés­sel“, — mert a megfogyott szá­mú asszonysereg buzgósága pó­tolni tudta az eltávozottak hiányzó munkáját. Akkor láttam meg, hogy ahol jóakarat és áldozatkészség van, ott nincs ok a csüggedésre. Az összejővel anyagi eredménye 32.502 lej volt. Születés volt 2, esketés 3, halálozás 2; hozzánk tért 1, tőlünk a görög-keleti egyházba tért 1. Úrvacsorát vett 126, konfirmált 4. Rendbehozta a gyülekezet a lelkészi lakást s a gyűjtött templomalapot biztositásképen ingat­lanba fektette. így szemlélhetjük egyházunk múlt esztendei életében is az Urnák kegyelmét, mely megajándékozta a lelkeket egyházszeretettel, buzgósággal és a munkát gyümölccsel áldotta meg. MATOS PÁL. * Legalább egyszer egy évben minden protestáns embernek szembe kell néznie azzal az örökös számonkérö gondolattal, amelyet Isten a világhistoria nyelvén állít elibénk: mi a reformáció ? Boldog, aki erre a magábaszállás nehéz óráiban igaz feleletet tud adni; boldog, mert erejéről tett bizonyságot és magasabb igaszságök titkai tárultak fel előtte. Ravasz László SZERKESZTŐI ÜZENETEK. K. J. Hajduhadház- A lapot rendesen postáztuk. Nem tudjuk miért nem kapta meg, A kért számokat potlóan küldöm, br. M. NI. Kalo zsvár. A lapot uj cí­mére küldjük. A. Gy. Temesvár. Egyházközségetek jubileumáról részletesebb beszámolót ké­rek. Lehetne ugyanakkor küldeni egy jó fényképet templomotokról. R. K. Nagybánya. Bár eseménytelen volt a mült esztendő, mégis kérnék egy rövid összefoglaló beszámolót, Evangélikus Élet aranykönyve. Bartolf András Arad 40, Kerimné Orbán Anna 550, Horváth Béla Nagyvárad 40, Orbán János Bukarest 20, Jani György Bukarest 20, egy özvegyasszony 800 Északi levél. Az utóbbi években sokszor hallottam és olvastam Finnországról és a finnekről, akik közelebbről érdekeltek és kell, hogy ér­dekeljenek mindannyiunkat; egyrészt, mert rokonaink, másrészt, mert szinte kivétel nél­kül mind (98%) evangélikus vallásuak. A hallott és olvasott dolgok hatása alatt, bennem is felébredt a vágy: milyen jó lenne nem csak messziről, hanem közvet­len közelről megismerni őket. — Eleinte alig mertem erre gondolni, de azután, amikor az ideutazás lehetőségének reményével biztat­tak, egyre többet foglalkoztam a kérdéssel. Ez év tavaszán az indulás közeli idő­pontja is elézkezett, amennyiben Finnország fővárosának, Helsinkinek egyik gyülekezete, a nyári hónapokra, a város közelében fekvő szigeten épült Nyári otthonába hivott meg. Hazulról való eljövetelem előtt, sokan helyeselték tervemet, hogy felkeressem északi rokonainkat, — de voltak, akik megkérdez­ték, vagy akiknek a szeméből olvastam ki a kérdést: mire való mindez ? Azután, az elő­készület alatt felmerült sok nehézség s néha leküzdhetetleDnek látszó akadályok közben, bennem is felmerült a gondolát: miért mind ezt a küzdelmet végig csinálni? Nem jobb-e itthon maradni, mint kiszakadni a családi körből, elválni jóbarátoktól és ismerősöktől s az otthonomtól több ezer km.-re fekvő or­szágba, ismeretlen emberek közé menni? — De most örömmel adok hálát Istennek, hogy a nehézségek és csüggedések között megsegített s elvezetett ide. Ma két hete érkeztem Helsinkibe. Hel­sinki az ország déli részén, a tengerparton fekszik. Gránátsziklákból álló, szelidhajlású dombhátakra és völgyekbe épült város. A nyílt utcák, hatalmas épületek, szép temp­lomok és középületek, — de különösen a város lakói vonták magukra a figyelmet. Csendes, rokonszenves emberek, akiknek sze­méből ős magatartásából egyszerűség, szelíd­ség, jóság és becsületessék sugárzik. Négy napig maradtam a városban, hogy nagyjából megismerjem s akkor bz előbb em­lített szigetre jöttem, ahol vártak és szívesen fogadtak. Alig ismerjük egymás nyelvét, mé­gis, a rokonérzések és gondo'atok segítségé­vel, már az első napokban jól megértettük egymást. Ez a kicsi sziget, melynek hosszúsága és szélessége nsm haladja meg a 300, illetve 200 métert, Helsinkitől 10 km.-ra van. Ilyen és ehhez hasonló, kisebb nagyobb szigetekkel van itt tele szórva a tengerpart, amelynek nsgyrősze télen lakatlan, de nyáron vidám élet folyik rajtuk. Eanek a szigetnek a neve: Kivisaart (Kősziget). Valóban sok a kő és a szikla rajta, de azért nemcsak követ terem; a keresztyén életnek sok áldott gyümölcse bimbózik és érik meg itt. Finnország jelleg­zetes fái a nyír,- a fenyő- és még sok má>- féle fa. Érdemes megemlíteni még azt is, hogy itt tulajdocképen még tavasz van s mig ná­lunk ilyenkor kaszálnak és aratnak, itt most virágzik a jázmin és a íabdarózsa. S a vi­rágoknak olyan élénk, tüzes és mély színe van, amelyhez hasonlót még nem láttam. Még arról szeretnék rövidsn szólani, hogy hogyan és milyen célt szolgál ez a szi­get, mint egy gyülekezet által fenntartott s annak munkája előmozdítására rendelt hely. Már a neve „Nyári-otihon“, magában foglalja rendeltetését. Otthona s nyári össze- jöveteli helye a gyülekezet ifjúsági egyesül­teinek s bárkinek, aki ide akar jönni. A gyü­lekezet szegényebb gyermekei ingyen, a töb­biek olcsó ellá'ási dij fejében, ifjúsági vezető- lelkész fő ügyelete mellett nyaralnak itt. A napot minden reggel áhítattal kezdjük s ugyan igy térünk nyugovóra is. Napközben mindenki szabadon foglalkozhatik, amivel akar, csak a közös étkezésre hivó réztányér kongatására kell pontosan összegyülekazni. Időközben ifjúsági lelkigyakorlatokat s cserkésztábokorat rendeznek, amelyeket szin­tén ifjúsági lelkészek vezetnek. Szombaton este és vasárnap, néha több százan jönnek ki a városból, öregek és fia­talok, hogy itt testi lelki felüdülésben része­süljenek. Vasárnaponkint istentisztelet, estére ifjúsági bibliaóra (seurat) van, amelyen rend­szerint mindenki részt vesz. Örvendező és boldog emberek vannak itt, akikkel jó együtt lenni. Isten jelenvaló­ságát, az Ö közelségének s irántunk való szeretőiének boldog érzését ritkán tapasztal­tam annyira, mint ezek között az emberek között Látni és érezni lehet rajtuk, hogy Isten szereti őket s ők viszont szeretik Istent, ez teszi, szinte kivétel nélkül mindennyiu- kat egyszerű, önzetlen, jólelkű emberekké, I Leonék örvend ző, boldog gyermekeivé. Más világ, más emberek és más élet van itt, amit érdekes magnézni, jó megis­merni és érdemes élni! MEZEI ISTVÁN.

Next

/
Thumbnails
Contents