Evangélikus Élet - Baciu, 1939 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1939-08-27 / 17-18. szám
1939 augusztus 27. evangélikus Elet 5. Miért I. K. E.? Múlt számunkban foglalkoztunk az Ifjúsági Keresztyén E gyesület megalakulásának körülményeivel, most meg kell látnunk a mozgalom lényegét. Kétségtelen, hogy Williamsnak az ifjúság nevelése feküdt a szivén. Iskolák az ifjúságot értelmileg, szellemileg nevelő intézmények az ö korában is voltak. Sőt igen hires nevelő intézetekkel is rendelkezett az angol birodalom Ennek dacára Williams még az ilyen intézményekben tanult ifjúságnál is a nevelés csődjét állapíthatta meg. A gyermek megtanulta az „erkölcsi iskolákat", hogy „milyennek kell 1 nnie“ és mégsem lett olyan! Miért nem lett olyan? Mert nem tudott! Miért nem tudott! Mert benne volt, benne van a bűn hatalma; amely egyfelől a jóra való képtelenségben, másfelől a rossz felé való vonzódásból áll! Ilyenformán a tanult és a külvárosokban züllő ifjúság egyaránt szerencsétlen, romló, elvesző ifjúság volt. Williams rádöbbent ezzel szemben az isteni kegyelem csodájára. Rádöbbent a Krisztusban adott kijelentés és a SzentLéiek csodálatos erejére. Nem volt optimista Williams. Tudta, hogy a bűn olyan irtozatos erő, hogy az isteni kegyelem dacára sem léphetünk az „erkölcsi tökéletesség“ útjára, az számunkra elérhetetlen ideál marad; de viszont, az isteni kegyelem, a Jézus Krisztusban adott mngváltás annyira felébreszti az Isten tiszta világa utáni vágyakozást, hogy a lélek többé nem leié örömét a bűnben, hanem imádkozva sóvárog a megváltása után. Ez az út, pedig végeredményben, keresztyén bűnbánó életet, felelősségtudatot, Isten szolgálatába állani-akarást eredményez. Az I, K E. munka ennek megfelelőiig, nem a szellemi nevelést, tanítást tette gerincévé, hanem Isten Igéjét, annak hallgatását. Ez azután azt eredményezte, hogy mig a „nevelő rendszerek“ egymásután megbuktak, az I. K E. munka egyre erősebb n hódította meg a világot. Nem zárta ki a testi, kulturális nevelést, hanem az Ige körébevonta. Ezzel azt érte el, hogy mig azelőtt a kulturális nevelés puszta „lelkesítésen, biztatáson“, ideálizmuson alapult, addig az I. K. E munka a kegyelem tényezőjével komoly, reális alapot adott annak végzéséhez. Mig pl. egy világi mozgalom puszta emberi tényezőben : haza szereteten, lel- kesültségen, ambíción alapszik, ezek pedig hamar keletkező és hamar kialvó tényezők, addig az I. K. E munka egy abszolút, biztos örök fundamentumra : a Jézus Krisztusra alapítja módszerét. A mi kicsiny egyházkerülerünk a népnevelés terén sokat nem tehet. 4 iskolája van midössze, egyetlen középiskolája nincs, népfőiskolára nem is gondolhatunk. Van azonban egy nagyszerű mód, amely eredményesebb lehet minden pompás szervezetnél és ami pénzbe sem kerül: az 1. K. E. munka megindítása. Ennek a munkának feltételei nincsenek. Tehát nem okolhatunk senkit és semmit. Legfeljebb magunkat. Az I. K. E. négyes programja kinyomtatva rendelkezésre áll. Az állami hatóságok is engedélyezik jelenleg az összejöveteleket. Tehát gyűljünk össze és kezdjük meg az I. K E. munkát, Mert elmaradásáért, népünk folytonos romlásáért felelősek vagyunk és hanyagságunkra nincs mentség. Ennek a munkának az egységes beindítását, beszervezését kértük ősszel az egyházkerületi közgyűlésen, sajnos, beadványunkat nem kisérte siker. Ez azonban nem gátolhatja a mi megmozdulásunkat, mert Isten előtt vagyunk felelősek az ifjúságnak és rajta keresztül egész népünk jövendőjéért, jobb sorsáért. KISS BÉLA. TEMPLOMOKKUITŰRHÁZAK MŰVÉSZI FESTÉSÉT VÁLLALOM JÉZUS, LUTHER, STB. OIAJFESTMÉNTEK MEGRENDELHETŐK **EKE B~0o E. c1»^str,b.hasdeui93 Petőfi halála. A 2700 főnyi (székely) csapat megindul Segesvár felé. Az oroszok — 16.000 gyalogos és lovas 24 ágyúval — meglepeté- sükban húzódnak vissza a merész kis öreg (Bem tábornok) elől, úgy, ahogy a ló megtorpan az egértől.. . Bem Fejéregyháza romjai körül, a dombokon foglal állást. Egymás után küldi fiait rohamra; merészen az ellenség ágyutele- peit akarja elfoglalni. Az oroszok ingerülten védekeznek. 5 óra felé az óriás végre rájön, hogy ez a kis liliputi tábor az egész ellenség. A hatalmas sereg jobbról, balról kinyújtja karját, a kukoricák és cserjék fedezete alatt a kozákok bekerítésre indulnak. Ugyanakkor nekilendül a gyalogezred szuronyseprője is. Az ütközet keserű öldökléssé válik. Bem még Marosvásárhelyen megparancsolta a költőnek, hogy maradjon hátra; tudta, hogy mire vállalkozott. A költő a parancs ellenére indult a sereg után, kocsin, mert se lova, se fegyvere, még egyenruhája sem volt. Mikor a csata kezdetén Bem megpillantja, haragosan rákiált, hogy térjen vissza azonnal legalább a tartalékhoz. * * * Aztán a csatatér különböző pontján látták. A leégett falu szélén a sütőkemencén ült, zsebkönyvében jegyezgetett. Félóráig egy árokhid karfáján könyökölt. Később a tüzérekhez ment, egy lecsapódó ágyúgolyó porfellegbe takarta; kabátujjával hosszasan törölgette két szeméből a szemetet. Mikor az orosz támadás vad hurrája egyszerre három oldalról is fölhangzik, gondolataiba merülve a falu gyepűjénél állt, közel a kötözőhelyhez. A sebesülteket ápoló orvos rémülten mutatja neki a jobboldalon a két ezred dzsidást, akik alig ezer lépésre szétszórják a hasztalanul védekező magyar huszárságot. „Potomság“ — feleli a költő. Az orvos balfelé mutat. A balszárny is, az egész arcvonal menekül. Kiáltások hangzottak: be vagyunk kerítve! A költő balra pillantott; futotta vezérkar, maga a merész kis öreg is; erre szónélkül megfordult és ő is futni kezdett. Ami ezután következik: mint a megszakadt filmszallag ugráló, ferde képei a hökkentő fehér üresség előtt. Itt már a képzelet is mutat annyit a valóságból, amennyit az utolsó szemtanuk rémülettől vibráló tekintete. Valamicske remény a menekülésre az elpusztult falu és a dombok fölött kezdődő erdőbe nyílott, vagy oldalt a Fehéregyházára vezető út felé, de erre is, arra is csak a lovasok számára. A kozákok gyűrűje villámgyorsan zárult. Őrült vérengzés kezdődött; az oroszok Szkárjatyin és hatszáz bajtársuk eleste miatt nem ismertek hadifoglyot. Aztán iszonyú embervadászat: a katonák az elesetteket kifosztották. Az orvos a dombról visszapillantva még látni vélte a költőt, amint az országúton fedetlen fővel, szétterjesztett ingujakkal, lengő zubbonyában menekül. Aztán utolsóként ő is szem elől vesztette. Az orosz fegyverkezelési oktatás szerint a pikát a legnagyobb felületet nyújtó, legpuhább testrészbe, a gyomorba kell döfni. A költő, mikor a lovak már sarkát tiporták, a valószínűség szerint szembefordult az üldözőkkel. Polgári ruhában volt, semmi fegyver nála Megpróbált szóval hatni a támadókra ? Értett a nyelvükön. A szláv vértestvérek, vagy az ugor nyelvtestvérek azonban életénél többre becsülték a rajta levő ruhát s azt, amit zsebeiben sejtettek. A kozákok mögött nem nagy távolságra egy osztrák ezredes lovagol. A katonai kormányzósághoz küldött jelentése szerint Fejéregyháza és Héjjasfalva között, közvetlenül a szökőkútnál eltorzult arcú, elölről leszúrt felkelőt látott, aki már nadrágjáig le volt vetközíetve. Mellette vérrel bemocskolt iratok, melyeket a rabló kozákok fosztogatás közben szórtak el, mint számukra értéktelen holmit. A személyleirás ráillik a költőre. De hátha mégsem ő volt ? Hátha csak megsebesült ? Másnap a segesvári szász polgárok kivonultak a csatatérre, a sebesülteket gondosan agyonverték és ami érték még volt, azt összeszedték. S ha véletlenül ő még ezután is életben maradt ? Nem mende-monda, hogy az 1030 elesett közt sebesülteket is eltemettek. Volt legenda, sőt szemtanú arra, hogy a költőt is eleven dobták a közös sírba. A gödör aljából még felkiáltott: — Ne temessetek el... élek! — Dögölj meg, hangzott felülről és gurgat- ták rá a holttesteket. {Ilyés Gyula Petőfi című könyvéből.)
