Evangélikus Élet - Baciu, 1938 (3. évfolyam, 9-37. szám)
1938-12-18 / 37. szám
2. EVANGÉLIKUS ÉLET 1938 december 11 Ige és szentség. A keresztyén életnek sarkalatos, sorsdöntőjelentőségű mozzanata az, amikor a bűnös ember találkozik Isten akaratával, mikor meghallja Isten hivó üzenetét s amikor annak en- - ” gedve közösségbe kerül a Krisztussal. Isten két eszközt adott számunkra ennek a célnak elérésére: az igét és a szentséget. Általuk keres, hiv és talál meg és vezet bennünket. Azért sem az egyiket, sem a másikat magunk kára nélkül el nem hanyagolhatjuk. Az első; a mi megtalálásunkra szánt alkalmas út: az ifó. Az ige, amiként szól és megelevenedik — Isten szavává lesz számunkra, mikor otthoni csendes egyedüllétben kezünkbe vesszük Bibliánkat s a holt betűk élő beszéddé válnak, amiknek hatására megelevenedik előttünk azoknak hozója, a Krisztus. S Isten igéje akkor is, mikor ott ülünk a nagy testvéri közösségben, a templomban, az istentiszteleten, a bibliaórán és hallgatjuk hirdetését s az emberi ajakról elszálló szavakból megszólít az Isten ... A másik út, melyen keresztül Isten kegyelme keres minket: a szentség. Megkeresztelt de bűnös ember számára, a bünbocsánatnak szentsége : az úrvacsora. Gyülekezetek és emberek hitéletének szomorú sorvadásának vagyunk tanúi. A háziistentiszteletek teljes hiányánál is megdöbbentőbben világítja ezt meg az a tény, hogy valamennyiszer megtéríttetik gyülekezeteinken az urasztala és várja kegyelmet kereső vendégeit, legtöbbször szinte egészen megüresedik a templom s alig-alig marad valaki, ki hátat ne fordítana a számunkra rendelt szentségnek. S ez aztán eléggé meg is magyarázza, hogy miért nincs s nem is lehet igazi, mély és komoly ke- resztyénségünk. A Krisztus által rendelt kegyelmi eszközök nélkül nem lehet. Nemtörődömségnek és kicsinyhitűségnek szomorúan biztos jele az, hogy Isten csodája, szeretetének drága, de emberi elménk számára felfoghatatlan ajándéka előtt megtorpan, megszégyenül a mi gyarló hitünk is, akárcsak ama farizeusoké és gyarló tanítványoké, akik mikor Krisztus először beszélt erről a csodáról, teste és vére eledeléről, megbotránkozva azt mondották: „Kemény beszéd ez, ki hallgathatja öt ?u Ha meggondoljuk: mennyire szomorú dolog az, hogy ma sokan öntudatos evangélikusoknak, a reformáció híveinek vallják magukat, de a dolgok teljes félreismerése folytán azt hiszik, hogy a reformációnak lényege a hitnek minden csodálatostól való megfosztásában áll. S ezt a megüre- sitést elsősorban az úrvacsorával végzik. Mennyien vannak, akik elfelejtik, vagy sohasem is tudták, hogy Luther Márton nem az észszerüségért h ar- colt, hanem éppenséggel ellenkezőleg, az emberi elme merészségével szemben Isten kikutathatatlan szuverén hatalmát védte. A mindent m eg- érteni akaró emberi elméncséget szorította vissza korlátái közé. Hányán látnak az úrvacsorában tisztára ceremoniális szokást anélkül, hogy meggondolnák, hogy a reformáció hivei életüket és vérüket áldozták, mert nem voltak hajlandók lemondani a szentségnek Jézus rendelése szerint való használatáról. Krisztus anyaszentegyházában komoly bünbánattartásnak gondolata érződik. Bünbánatot kell tartanunk az igével és szentségekkel elkövetett visz- szaélésekért. De ebből a bünbánattól az igének és a szentségeknek újbóli megbecsülésének kell megszületnie. Qllllch FUlöp. Cselekedjünk. Frint Lajos szuperintendens ur évi jelentése, mely felolvastatott a zsinatpresbiteri ágostai hitvallású evangélikus egyházkerület 1938 évi november hó 15—16 napjain Aradon tartott közgyűlésén. (Folytatás.) 6. Egyházkerületünk 1937 évi vagyoni helyzetét a következőkben ismertetem. Kerületünk 28 egyházközségében vagyoni kimutatásunk szerint a következő helyzetkép mutatkozik : Bevétel 5,737.808, kiadás 5,310 606, maradvány 427.702 lej. Bevétel adományok- b! uő.459, kiadás jótékony célra 84 693. Ing»- i*i. vétel nem történt. Ingatlan eladás ból befolyt 30.340, kölcsönvétel 1,191856, törlesztés 84,420. Templomjavitás, 200 246, papilak javítás 269 212, iskolajavitás bővítés 1,039.683, temetőrendezés 23.302, összva- gyon 24,912,206, teher 2 800.000 lej. Összes kivetett egyházi adó 1,593.046 lej, adózók száma 8020, lélekszám 28 408. Szomorúan kell jelentenem, hogy ezt a vagyon kimutatást nem tudtuk pontosan összeállítani, mert néhány lelkészhivatalunk érthetetlen idegenkedésből, vagy indokolatlan titkolódzó félelemből — határozott felszólításomra sem volt hajlandó kimutatni az egyházközségének bruttó vagyonértékét. Ez a tétel tehát hiányos és rendezetlen maradt. Amennyiben ezt jelen kerületi közgyűlésünk is kifogásolandónak tartja, kérem utasítsa a kerületi főjegyző urat a pontos adatok beszerzésére és egy hiánytalan kimutatásnak a jegyzőkönyvhöz való csatolására. 7. Meglévő szórványaink további szervezésének és folytatólagos kiépítésének feladatait mindenkinek szivén kell viselnie, aki tudja és tapasztalja, hogy milyen nagy számban élnek a diaszpórában hittestvéreink s milyen nagy nehézségekkel jár összegyűjtésük ás összetartásuk. A pankotai filia templomának a múlt év őszén tör'ént felszt-ntc- lése, a simonyifalvi filia telek é3 iroaház vétele mellett a szorványmentő munka uj örvendetes lendületét látszik igazolni a b-asfói egyházmegye baróti fiiiájának életrektltése. Ha figyelembe vesszük azokat a nehézségeket, amelyekkel — a gyülekezeti munkával úgyis túlterhelt városi lelkészeinknek állandóan küzdeniük kell, az aradi, temesvári, nagyváradi és brassói szórványkörzetekben és számotvetünk szórványban élő híveink szektákba, s más felekezetekba való felszívó dásának veszedelmével, kétségtelenül érezzük, milyen égetően szükségessé vált annnak a legalább három utazó, missziós lelkésznek munkába állítása, akinek állami támogatását és elismertetését vezetőségünk 8z illetékes kormányfórfinktól régóta s az idén ismételten kérte és sürgette. Hisszük, hogy fársdozásunk ez irányban nem lesz hiábavaló és nemso kára alkalmas, képzett ifjú lelkipásztorokat küldhetünk Isten országának ebbe a nagy és lelkes munkájába. Követendő példát kíván adni ebben a bánsági egyházmegye, amely ezévi júniusi közgyűlésen határozatilag mondotta ki egy Temesvár székhellyel bíró missziói lelkészi állás létesítését és ebhez az egyházkerület anyagi hozzájárulását ez alkalommal kéri. 8 Belmissziói problémáink. A múlt évi kerületi elnöki tanácsülés foglalkozott a diakonissza intézmény megvalósításának gondolatával. A lelki gondozás fokozásának érdeke egyenesen elkerülhetetlenül szükségessé teszi, a diakonissza intézmény megvalósítású elsősorban épen a városi gyülekezetekben, ahol képzett d akonisszák lehetnének lelki pásztoraink segítségére, a vallástanitás, vasárnapiiskolák, lcáoyegyesületek és nőegyletek munkájában. Tervbevétetett az aradi gyülekezet Wadowsky alapítványi szeretefhá- zában létesítendő diakonissza anyaház, melyben lelkületűknél fogva alkalmas leányoknak a diakonissza munkára és annak áldott s Olgájára va’ó nevelése folyna. Hálásak vagyunk a Turóczi Zoltán győri lelkész vezetése alatt ál ó diakonisszakepző intézetnek, amiért diakon sszáirk szakszerű képzését örömmel és kész:égésén vihalta. Egyházi egyesületeink központi vezetése alá helyezése egyházkerületünk törvényes elismertetése után haladéktalanul meg kell történjen. Erre vonatkozólag figyelemreméltó indítványokat tettek a brassómegyei egyházmegye fiatal lelkészei. Belmissziói feladataink időszerű és sürgős rendezésére irányuló erőfeszítéseink eddigi eredménytelenségét, — amint azt a tapasztalatok mutatják — nem a készség és felősség hiánya okozta, hanem azok az állandó korlátozások, tilalmak és zaklatások, amelyekkel e munkát a legtöbb helyen a po'gári közigazgatási és iskolai hatóságok részben akadályoztak, részben pedig teljesen lehetetlenné tették. Ezeknek a tűrhetetlen állapotoknak megszűnését kerületünk törvényes elismertetése után joggal van okunk remélni. 9. A bukaresti egyházközség helyzete az utóbbi időben lényegesen javult, előbb özv. Tancoviciánuné, utóbb néhai Bartha Mihályné, Szén Balázs Ilona milliós értékű kegyes adomáuya révén. Az egyházközség be'ső életében dúló viszályok és egyenetlen- kedések remélhetőleg végetértek s most többé nincs akadálya, az egyöntetű, békés egyház- építő munkának. Erre engednek következtetni egyfelől a református testvéregyházközséggel való normáűs viszony rendezése, másfelől a bukaresti egyházközség bsJső békéjének, fej- lődésképességének biztcsi'ása tekintetében — egybázkerületi elnökségünk és a brassói egyházmegye elnöksége vállvetve fáradozott. Egyébként bő óhajunk, sőt határozott kívánságunk az, hogy ennek a fiatal, nagyjövőt ígérő egyházközségnek a helyzete annyira megszilárduljon, hogy kerületi elnökségünk
