Evangélikus Élet - Baciu, 1938 (3. évfolyam, 9-37. szám)
1938-07-17 / 26. szám
4. EVANGÉLIKUS ÉLET 1938 julius 17. Lutheránus világszövetség. A Lutheránus világkonvent végrehajtó bizottságának tagjai május hó 21-25-ig gyűltek össze tanácskozásra, a svédországi Upsala-ban. Az itt felvett jelentés egyik példányát elküldötlék egyházunknak is, mint amely szintén tagja ennek a szövetségnek. A jelentést az alábbiakban kivonatosan ismertettjük. Ez évben — mondja a jelentés, lesz 20-ik esztendeje annak, hogy megtörténtek a kezdő lépések a világ összes evangélikus egyházainak egységes megszervezésére s Í5 éve annak, hogy első aikaibmmal Ült össze a Lutheránus világkonvent a németországi Eisenachbari. Az ez évben tartott végrehajtóbizottsági gyűlés hatalmas mUrikáprögramot fektett fel és sikeres munkáról számolt be. Munkájára jótékony hatással volt, hogy éppen Svédországban, ebben az izzig-vérrig evangélikus országban, ülhetett össze. Sok-sok erőt nyert azáltal, hogy a bizottság tagjai előzetesen megismerkedtek az ottani egyház életével és munkájával. Megindító hatású volt az az ünnep is, amikor a 3 újonnan kinevezett püspök avatásának és beiktatásának szertartásán veheltek részt. A hivek hatalmas tömegei zsúfolásig töltötték meg a nagy templomot, s az előtte levő tereket és uccákat. A kinnlevők hangszórók segítségével követhették a templomban lefolyó eseményeket. Az idegenek pedig megismerhették, hogy a svédországi evangélikus egyház valóban népegyház, sőt több, a nép egyháza. A végrehajtóbizottság gyűlésén három csoporban tárgyalták meg az összes kérdéseket. Legszorgalmazottabb volt valamennyi munkaág között: a szeretetmunlcáé. E téren örvendetes eredmények könyvelhetők el. A közös adományok áldott munka elvégzését tették lehetővé. Különösen sokat áldozott a szövetség az Ukrájn evangélikus mozgalom támogatására. Ukrajnában ugyanis megható módon nyilvá- nyult meg az éhség az evangélium után. Az evangélikus egyházak nagy áldozatok vállalásával igyekeztek eredményesen szolgálni közöttük. Munkájukon sok áldás volt. A teendők második feladatát a világ evangélikus egyházai közötti kapcsolatok szorosabbá tétele képezte. A munka eredményessége is ezt követeli. E téren gyakorlati irányelvek kerültek leszö- gezésre, amelyeknek segítségével remélik ezt megvalósithatni. További pontban foglalkozott a bizottság az 1940-ben, Phi- ladephiá-ban, tartandó Evangélikus világszövetségi nagygyűlés prog- rammjának összeállításával, a rendezésnek előkészítésével, hogy az méltó keretek között és eredményesen történjék. A rendezéssel megbízott amerikai evangélikus egyház kiküldöttei errevonatkozóan kidolgozott tervet mutattak be. Végül felolvasásra kerültek az egyes egyházak jelentései, amelyekből az idő sok nehézségei ellenére is bizakodás és reménykedés hangjai csendülnek ki. Sok okunk van áldani Isten kegyelmét! Testvéreim, imádkozzunk evangélikus egyházunk munkájáért! Vállaljuk öntudatosan az ebből a munkából reánk eső részt, mert mi is láncszemei vagyunk ennek. A világ evangélikus egyházainak vezetői tanácskozásra és ítélet hallgatásra gyűltek össze. Isten nekünk szóló ítéletét kutatták, hogy a múltért megalázkodva, a jövőre engedelmes szolgálatot fogadva tegyenek uj ígéretet Istennek. ítélet is, megbízatás is, egyformán szól nekünk. Egyházunknak s egyénenként nekünk is. Legyen hát a mi szivünkben is megalázkodás a múlt mulasztásaiért és Istenben bízó munkavállalás a jövőre. Az Ur vegye oltalmába anyaszentegyházunkat, hogy a reábi- zott Ige szolgálatában hűnek találtassék! Gillich FUlöp. A bánsági két evangélikus esperesség együttmunkálkodásáról irt hosszabb cikket, az országos egyház hivatalos lapjában, Müller Edgard az országos egyházhoz tartozó német egyházmegye felügyelője. Értékes cikkében azokat a feladatokat s eddigi eredményeket sorakoztatja fel, amelyek szükségessé, sőt nélkülözhetetlenné tették a két esperesség együttmunkálkodását. Müller Edgárd felügyelő cikkéből az egyház magasabb érdekeit néző szeretet szólal meg. Ugyanaz, mely ha minden arra hivatott lelkében élne új lehetőségeket teremtene meg a romániai evangé likusság jövője számára. — Legalább annyi eredményt várunk ettől az írástól, hogy sokak lelkében felébreszti azt a gondolatot: valóban testvéri megértéssel kell erőteljesebbé tennünk az evangélikus egyház szolgálatát. Ami sikerült a Bánságban — bizonyára sikerülhetne és még nagyobb eredményekre vezetne, ha megvalósítanék az egész ország területén. Isten előtt kell majd felelnünk értei Ő él ! Azt szokták mondani; idegenben megedződik, megkeményedik az ember lelke. Magam is ezt tapasztalom. S hiégis, amikor hosszabb szünet után ismét eljutott hozzám rendszeresen az Evangélikus É'et könnyel telt meg a szemem A boldogság örömével olvastam belőle, hogy ifjúsági rovata tervszerűen akarja megismertetni ifjainkat népünk eredetével, népünk ezeréves történetével. Vallom, hogy igen helyes és szükséges dolog ez. Ugyanakkor azonban szeretném felhívni ifjaink figyelmét arra is, hogy ne tekintsék maguknak szólónak a lapnak csupán ezt a rovatát, hanem egészítsék azt ki annak komoly biblikus tartalmával. Nem szabad megfeledkezniük arról, hogy nélkülözhetetlen kincs adatott nékik, amely nélkül nem élhetnek népünk múltjához és jövőjéhez méltó életet s ez: Isten kegyelme. Luther Mártonnak volt az a szokása, hogy maga elé irta íróasztalára ezt a szócskát: „Ö éli“ Ha valaki megkérdezte tőle, hogy ki él, akkor azt felelte: az én Uram a Jézus Krisztus. Nehéz küzdelmében, lelkivívódásaiban ez a szó volt bátoritója, nem engedte elcsüggedni, feladni a küzdelmet, amit az evangéliumért vívott. Azt is mondotta : „Ha 0 nem élne, én sem akarnék tovább élni egy órát sem“. — Ennek ellenére megtörtént vele is egyszer, hogy nagyon, nagyon elvesztette bátorságát, bizalmát. A reformáció ügye emberileg legyőzhetetlen nehézségekre talált. Azért volt napokon át szomorú. Egyszer csak nagy meglepetésére azt látja, hogy felesége fekete gyászruhában jár-kel a lakásban. Csodálkozva kérdi meg tőle: „Miért öltöztél gyászba?“ „Ki halt n?eg?‘ Mire Kata asszony azt felelte: „A mi Urunk Jézus.“ Mire Luther Márton szégyenkezve ismerte fel gyengeségét, amire felesége ilyen módon akarta figyelmeztetni. Úgy látom ifjúságunknak is szüksége van az ilyen biztatásra. Mostani életünk nehézségei elvették életkedvét, önbizalmát, de sokszor Istenben való reménységét is. Ifjaink ajkáról, akiknek telve munkakedvvel 'kellene indulniok az életbe, milyen gyakran halljuk ezt a szót: „nem érdemes élni! nincs semmi értelme az életnek!“ S ez a reménytelenség nemcsak a gazdasági élet kétségtelen nehézségeinek szól, hanem van benne sok lelki fájdalom és kétség is. Nem vitathatjuk el a mai nehéz élet akadályait. Istenbe vetett hittel azonban meg lehetne birkózni velük. Ha van Krisztusunk nem szabad kétségbeesnünk. Reménytelenségünknek igazi oka nem is a nehéz gazdasági viszonyokból született, hanem hitetlenségünk táplálja azt. Igen, járjuk végig a történelem elmúlt napjait s lássuk meg, hogy valójában hitünkben lettünk mi csak szegények. Éltek a mi őseink nehezebb körülmények között is s nem adták fel a küzdelmet, nem estek kétségbe. Inkább életüket is odadobták hitüknek, egyházuknak és jövőjüknek védelmében. Ugye mi erre nem volnánk képesek. Mert nem áll előttünk elég erőteljesen az élet legteljesebb értelme: Ö éli Krisztushoz kell visszatérnie a mi népünknek. Krisztust kell megismernie a mi fiatalságunknak. Krisztust az Evangélium tanításában. Nála megoldásra talál életünk legnagyobb baja, a reménytelenség, amely alól az Ő érdeme szabadit fel, hirdetvén nekünk a benne való élet megújúlását. S ez feltétlenül több, mint minden gazdasági nehézségtől való könnyű szabadulás. Mert ha felszabadulunk életünk legnagyobb átka alól, a bűn és ítélet alól, s annak hálája fejében Isten szolgálatának szánjuk oda életünket, akkor megkönnyebbül az élet minden terhe s meg is változik minden. Krisztust kereső, megváltott s ezért Krisztust szolgáló ifjúság munkálhatja csupán a jövendőt s teremthet boldogabb életet az emberek között. Vissza tehát ifjú testvéreim a Bibliához. Isten igéje adhatja meg nekünk egyedül az életadó nagy erőt, amelynek alapja ez a boldog tudat: Ő él! Él a Krisztusi Él s általa mi is élni fogunk! Csak Ő által s senki más által. Krisztus nélkül nincs Istennek tetsző élet Máté János.
