Evangélikus Élet - Baciu, 1938 (3. évfolyam, 9-37. szám)
1938-07-03 / 25. szám
4. EVANGÉLIKUS ÉLET 1938 julius 3. ASSZONYOK ROVATA. A francia nő a családban és a társadalomban Alig van asszony ki ne hallóit volna már valamit a francia nőkről. Legtöbben asszonyaink közül bizonyára irigykedéssel gondolnak reájuk, mivel úgy képzelik, hogy minden francia nő a legújabb francia női divat szerint öltözködik s ruhájának megfelelő kényelmes életet él. Talán nem is kell sokat vitatnunk, hogy mindenki megértse, hogy nem igy van. Igaz a divat Franciaországból, Párizsból indul hóditó útjára, de ez üzlet s ott is, akárcsak nálunk is nem mindenki engedheti meg magának, hogy állandóan a legújabb divatszerinti szabású ruhákban sétáljon. Mindezek előrebocsátása után is kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a francia nő élete, felfogása mégis sok tekintetben eltérő a mi asszonyaink életétől és felfogásától. Keressük csak fel először családjában. A francia asszony nem áldozza fel életét, idejét, kényelmét családjáért. Gyermekei kedvéért sem mond le a francia anya kényelméről és szórakozásairól. Nem látja asszonyi hivatását abban, hogy anya legyen. Ha a gyermek akadály számára abban, hogy kényelmesen élhesse a maga társadalmi életét, nem a társas élet nyújtotta élvezetekről mond le, hanem a gyermekáldásról. Inkább a gyermektelenséget választja. Több gyermeknek életet adni szégyenletesnek tartja. Nem változtat ezen az sem, hogy ma a francia állam, hogy előmozdítsa népiszaporulatát a többgyermekes családokat különféle kedvezményekben részesíti. A születések alacsony számában Franciaország vezet minden más állam és nép előtt. A francia anya nem hajlandó lemondani gyermeke kedvéért semmiféle szórakozásáról. Inkább magával hurcolja gyermekét mindenhova: moziba, színházba stb. Hogy ez nem szolgálja gyermeke testi-lelki egészséges fejlődését természetes. Ezzel azonban a francia nők legtöbbje nem törődik. A jobbmóduak egyszerűen cselédre, vagy nevelőnőre bízzák gyermekük nevelését. Annál több gondot fordít azonban a francia anya gyermekének ruházatára. Parkokban, üccákon,. társaságokban gyakran látni kis gyermekeket nem csak divatos öltözetben, hanem festett arccal és ruzsozott szájjal. A francia nő jó gazdaasszony. Háztartását ügyesen vezeti s a legkisebb jövedelem mellett is tud pénzt félretenni. Ezt azonban nem azért teszi, hogy gyarapodjék vagyona, hanem azért, hogy legyen mivel nyáron utazni. Minden francia nő kedvenc álma, hogy nyáron egy kis autót béreljen s családjával együtt beutazza szép hazáját. Az ételek elkészítésére távolról sem fordít annyi gondot és időt, mint a mi asszonyaink. Bár az ebéd 4—5 fogásból áll mégis hamarabb elkészül vele. A dolog nyitja pedig az, hogy nem igen főznek nehéz tésztaféléket, a főzeléket nem rántják be s sok salátát és gyümölcsféléket fogyasztanak. Tésztát, ha az is kerül az asztalra, cukrászdából hordanak. Főtt tészta helyett pedig kész makarónit és spárgát vásárolnak. A városi polgárasszonyok munkáját az is megkönnyíti, hegy a hétvégi napokat szabadban tölti el a család s olyankor hideg ételeket fogyasztanak vagy vendéglőben étkeznek. Téli időszakban sem teszik másként. Azt a felesleges időt, amit a francia nő a főzésnél megtakarít szépségének ápolására fordítja. Közismert tény, hogy e tekintetben a legegyszerűbb francia nő is kész művésznő. Vele született és a gyakorlat által kiművelt Ízlésük az anyagi helyzetből származó nehézségeket is gyakran legyőzi. ízlésük segíti őket abban, hogy kevés pénzért is szépen, csinosan és Ízlésesen tudnak öltözködni. Nagy gondot fordít a francia nő testének ápolására. Még az anyaság ideje sem képez akadályt számára, hogy mindig ápolt és csinos legyen. Ha összehasonlítjuk a francia nőket a mi asszonyainkkal azt kell mondanunk, hogy asszonyainknak egyszerűséget, Ízlést, ápolt- ságot kellene tanulniok a francia nőktől, de családjukért való ön- feláldozásban asszonyainké az elsőség. Molnár Rezső, LsffWM® RPkT Honfoglalás, Hiszen szép volt a Prut-Szeret-Feketetenger köze, Etelköz vidéke is, tágas, jó legelőjű mezői, haldús vizei meg is feleltek volna az állattenyésztő, halászni-vadászni szerető magyarságnak, de nem bizonyult eléggé védett meDhelynek. Meg aztán innen Etelközből már sokan jártak már a közeli, kárpátok-koszoruzta medencében s mind akik jártak ott, elragadtatással erősítették meg a régi híreket e földről, Attila örökéről: hogy nincs selymesebb füvű, nincs édesebb vizű, nincs omlósabb termőföldü, halban vadban gazdagabb s Isten keze által körülbástyázott»bb, csodálatosabb ország ennél! Mikor Arnulf császár hívására két ízben is a császár szövetségeseiként a hatalmat egyre jobban magához ragadó Szvatopluk cseh-morva fejedelem ellen jöttek a magyar csapatok, alkalmuk volt ismételten megbámulni és megszeretni ezt az országot s egyúttal azzal a fontos észrevétellel hagyhatták el győzedelmes hadjárataik ütán az országot, hogy Attila örökét nem is lesz olyan nehéz visszafoglalniok, mert nem egyfajta nép lakja s nincs egységes vezetés sem. Attila örökének elfoglalását, azonkívül, hogy úgy érezték, mintha hívogatná őket, mint jogos örökösöket, siettette az a tény, hogy a magyarságot, (amelyik a görög császár oldalán megtámadta és szétverte a szomszédos bolgárokat), a bolgárok — a görög császárral kibékülve s az előrenyomuló besenyőkkel szövetkezve, csúfosan megtizedelték Etelközben, amit annál könnyebben tehettek meg, mivel a fegyverforgatók nagyobb része, hadjáratban lévén, távol volt otthonától. A váratlanul megtámadott, védtelen magyarság belátta, hogy nem maradhat tovább Etelközben; biztosabb menedéket kell keresnie. S ezért — részben az ellenséges besenyők és bolgárok nyomására, részben pedig a már említett honvágy indítására, bölcs és megfontolt, de egyúttal igazi bátor és vitéz fejedelme, Árpád vezetésével az északi, északkeleti kárpátok felé vette az útját, hogy a Verecke szorosán áthaladva 896 ban birtokába vegye Attila örökét, a számára Istentől rendelt országot. Da hadd beszéljen tovább a krónikás: Parancsolta Árpád: Hadak induljanak Verecke szorosán átalhaladjanak, Kárpátok völgyein aláömöljenek, Szőke Tisza partján új tábort verjenek. Akkor Szvatopluk volt úr ez ország felett, Kihez, — úgy rendelte — követek menjenek, Ajándékba néki fehér mént vigyenek, Akin arannyal vert legyen kantár, nyereg. Szvatopluknak tetszett a fehér ló szörnyen. „Mit kíván cserébe Árpád vezér tőlem ?* „Földet, füvet, vizet, — szól a követ rája, Országodból, melynek nincs a földön párja“. „No — felelt Szvatopluk — szívesen, van bőven“. S földből, fűből, vízből adott elmenőben, ügy egy jó maroknyit, s kacagott magába: „Ejnye, milyen furcsa Árpád kívánsága!“ Bezzeg alábbhagyott másnapra jókedve, Sereggel jött Árpád, most már követelve: „Mikor tőled földet, füvet, vizet kértem, Tudhattad: ezalatt országodat értem!“ (Szentimrei Jenő Verses Magyar Krónikájából). * * * Szvatopluk morva fejedelem leverése után, Árpád Zalán bolgár fejedelem ellen indult, akinek seregét Alpár mezején megsemmisítette. A diadalmas csaták után Pusztaszeren gyűlést tartott népével s az elfoglalt országot szétosztották a törzsek között. Erdélyt — az ellenség elől a kárpátok keleti és dőli szorosain keresztül menekülő, székelységgel egyesült magyarság Töhötöm vezér vezetése alatt foglalja ell: Töhötöm Gyalu vezért a Kapus vize mellett leveri s Esküllőnél a meghóditott föld népét Árpád iránti hűségre esketi. Raduoh György.
