Evangélikus Élet - Baciu, 1938 (3. évfolyam, 9-37. szám)
1938-07-03 / 25. szám
AutorizatUde Ministerul de Inferne eubj No. i4,SCO~Anul 1036 ?VFCLYAM fgyes saám ára 2 lej. 1938. július 3. 25. szftm. 'Beímissíiói. társadat mi, fíuíiarátis bviíágnézeti AeUSajv. •/ Administratia Szerkesztőség és kiadóhivatal: Baciu, jud. Bra^ov. Oillich Fülöp. főszerkesztő. Szerkesztőbizottság: Nikodemusz Károly M&[y&s felelős kiadó. Kiss Béla. Raduch György. Évi előfizetési dij 50 Lej. Postaiszétküldéssel 60 „ Külföldön 3 Pengő. Sürgős munka. „Tizenegy óra tájban is kimenvén, talála másokat, akik hivalkodva állottak vala és mondá nekik: Miért álltok itt egész napon át, hivalkodván“. Máté: 20; 6. Amikor az ember meg van győződve valami munkának a szükséges és sürgős voltáról, amikor tudja, bogy nagy baj származik abból, ha nem lessz az a munka idejében elvégezve. Ezt legjobban és legtöbbször a földmivelő ember tapasztalhatja, akinek a kedvező időből egy percet sem szabad és lehet elmulasztani anélkül, hogy az hátramaradást és súlyos kárt ne okozzon számára. Épen fezéit a íöidmivfelö ember érezheti át es Ítélheti meg legjobban, hogy milyen szomorú és kihivő látvány ez, ha a legjobb munkaidő idején emberek állanak az utcákon tétlenül, hivalkodván. Minden gondolkozni tudó és tisztán látó ember meggyőződhetik hamarosan arról, ha maga körül szerte néz, hogy ebben a földi világban semmire sincs nagyobb szükség, mint az Isten országának eljövetelére. Nincsen a földön semmi sürgősebb munka, mint az Isten országának terjesztése és épitése. Minden percből, amely e munkára nézve elveszett, súlyos kár származik a világra. Minden gondolkozniludó és érző ember megé rezheti, és érzi is, hogy ez a világ nincsen jól igy, ahogy van, ennek a világnak s az emberi életnek meg kell változnia, meg kell igazulnia és szépülnie. Ezt a változtatást jóllehet csak maga az Isten viheti véghez, de ehhez Istennek munkásokra van szüksége, akik neki szolgáló, engedelmes szívvel hajtják végre az Ö akaratát. Azt is könnyű felfogni és megérezni, hogy ez a munka, a világ megjavításának munkája égetően sürgős. Százszor fontosabb é3 sürgősebb még a mindennapi kenyeret biztositó mezei munkánál is. Ez a munka magának az Istennek is sürgős, mert minden órában kimegy munkásokat keresni. Ha ez a munka nem halad sürgősen előre és nem szépül az emberi élet, akkor rohamosan romlik, mind mélyebbre hanyatlik a gyűlölet, az istentelenség, és gyilkosság fertőjében. Sürgős, halaszthatatlan munkáról van szó és az emberiség legnagyobb része tétlenül, hivalkodva áll az élet piacán. Isten minden órában hiv és mindenkit hiv a munkába és a munkásoknak nem is az elvégzett munka szerint, hanem kegyelme, szeretete szerint tizet. „Munkára fel, munkára fel, Éssorbaszólaz Urszolgáihoz: Ki nézné tétlenül az aratást, Menj és dolgozz . . Mig körülte lenga dúskalász, Mátyás Béla. Isten országáért. A földi világ mindig siralmak völgye, borzalmak hona volt és lesz. Minden természeti szépsége és gazdagsága ellenére sem érezhették itt jól magukat Isten megváltott, megtért gyermekei. Minél tökéletesebb volt megtérésük, annál jobban fordultak el ettől a világtól és helyezték reménységüket a Krisztus. által nekünk Ígért istenországba. Dolgozni ezért dolgoztak, áldoztak, szenvedtek. Borzainak világa a mi mostani világunk is. Vér, pusztulás, szenny és piszok. S ezen nem változtat az sem, hogy Isten szépségekkel hintette tele a maga világát. A hivő lelkek ma is Isten országának eljövetele után epednek, S még s milyen más a mai ember fáradozása Isten szolgálatában és országa élj vételében való reménysége. Mi mostani emberek nerrj tudunk eíegge hinni' a feltámadásban s a feltámadást követő uj teremtésben, uj életben. Itt várunk, itt akarunk mindent. Itt és most akarjuk Krisztus országának diadalát. Talán nem is a Krisztusért, hanem magunkért. Magunk életének könnyebbségéért, kényelméért, boldogulásáért. S nem akarjuk megérteni, hogy Isten földi gyermekeinek élete világ végéig csak küzdés, szenvedés közötti bizonyságtevés és szolgálat lehet. Igazi világát a Krisztus majd csak ennek a világnak romjai felett fogja végleg megépíteni. A mustármagból Isten lekicsinylett, megvetett országából akkor lesz diadalmas valósági Ezek ellenére is itt van már most is, itt él bennünk és körülöttünk Isten országa. Nekünk pedig szolgálnunk kell. Engedelmességből. Isten akaratából. Nem kalmár jutalomvárásért. Itt van Isten országa. Isten minden dicsőségéből már itt e földön akar ízelítőt adni az embernek, hogy meg ne lankadjon a hűséges szolgálatban. Vigasztalásunkra cselekszik tehát igy s a gyengék megtérésére, biztatására és megerősödésére. Egyházának pedig azt a feladatot szánta, hogy hirdesse az embereknek az ő országát s hogy létével bizonyságot nyújtson ennek az ő országának szépségeiről. Az egyház élete legalább halvány visszfényét kell adja Isten eljövendő országának. Ezért mondja az apostol a földi gyülekezetét — szentek gyülekezetének. Egyházunknak is ez a hivatása. Isten eljövendő országát kell hirdetnie és építenie. Intézményeivel kell ezt megtennie. De vannak e nekünk intézményeink ? Isten országát szolgáló egyházi intézmények. Bizony egyházi életünk e téren a lehető legszegényebb. Olyan mint a fa, amelynek virágát és levelét fagy pusztította el s most csonkán áll disz és árnyék nélkül. Itt-ott vannak még egyházi intézményeink, de azok is nem élnek, hanem halódnak. S ki merné munkájukat Isten országa mellett szóló bizonyságtételnek nevezni? Hiszen ha az lett volna, akkor nem szűnne meq Gyámintézetünk élete csupán azért, mert a vármegye nem ad segélyt s igy nincs mit szétosztani. Ha igen, akkor rég egységes nagy intézményünkké fejlődött volna. S akkor nem lett volna már eddig is csupa kapkodás feladatainak keresése. Hiszen annyi sok a tennivaló. Tennivalók, amelyek méltók lennének hozzája s melyekkel evangéliumi feladatot végezne. Lapunk 2. oldalán egy kis szórványtemplom képét hozzuk. Hány ilyen templomot kellett volna már felépítenünk? Magyar evangélikusok a magyar evangélikus szórvány részére. A jövőépítés kell legyen Gyámintézetünk igazi hivatása. Gyámintézetünk pedig csak tengeti életét. Soha nem volt annyira szükségünk intézményeinkre mint ma. He engedjük hát pusztulni őket, hanem építsük és gyarapitsuk számukat — Isten országának szolgálatáért! Gillioh FUlöp.
