Evangélikus Élet - Baciu, 1938 (3. évfolyam, 9-37. szám)
1938-06-05 / 23. szám
'Befmissiiói., t4i“3&da£m,v£íi4$íuritis éiviSágnéiái heliSap.. Autorizat de Ministerul de Interne sub. No. 14,850 Anul 193S í ÉVFOLYAM 1938. június 5. 23 szám. Administratia Szerkesztőség és kiadóhivatal: Baciu, jud. Bra$ov. Gillich Fülöp. főszerkesztő. Szerkesztőbizottság: Nikodemusz Károly elnök Kiss Béla. Raduch György. Mátyás Béla. felelős kiadó. Évi előfizetési dij 50 Lej. Postaiszétküldéssel 60 „ Külföldön 3 Pengő. Pünkösdi felhívás. .Térjetek meg és keresztelkedjetek meg • mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében, a bűnök bocsánatára: és veszitek a Szentlélek ajándékát.“ Ap. csel. 2, 38. Pünkösd ünnepe bár legutolsó a sátoros ünnepek között, jelentősége semmivel sem kevesebb a más ünnepekénél. A keresztyén élet, amely karácsony, nagypéntek, husvét és áldozócsütörtök utján kialakul, pönkösdben teljesedik ki. A tanítványok is csak pünkösd ünnepén, Szentlélek vétele után lendülnek bele á keresztyén életbe. jói lehet átélték Krisztus csodákkal teljes, dicsb életét, ott jártak az Ö szent közelségében, hallgatták lelket üdítő drága beszédét, végig élték kínszenvedéseit és kereszthalálát, tanúi voltak dicsőséges feltámadásának, s azután is találkoztak vele, látták mennybemenetelét, pünkösd ünnepéig mégis tehetetlenek és gyávák. De amikor átélték a pünkösdi csodát, vették a Szentlélek ajándékát, minden megváltozott. Többé nem töiődtek semmi egyébbel, mint azzal, hogy teljesítsék annak az akaratát, akinek szolgálatára örömmel szentelték most már egész életüket. Cselekvő keresztyénekké lettek, akik nem szemlélődtek, hanem folytonosan munkálkodtak és aikodtak. Sokszor leültek ugyan elcsendesedni az Ur előtt, de mindig azért, hogy új erőt kérjenek a nagy feladat folytatására. A keresztyén élet ma is úgy kezdődik, hogy a karácsonyban az ember odalép a jászolbölcsöhöz és csodálja a betlehemi kisdedet. Azután szivén találja Jézusnak egy-egy szava s az evangélium tükörré válik lelki szemei előtt, amelyben megismeri a maga kárhozatot érdemlő bűnös életét. Önmagától megundorodva veti magát Krisztus keresztje alá és irgalomért esedezik. Azután bánata csudálatos örömmé változik, amikor lelke felfogja a legtöbbet jelentő igazságot, azt, hogy Jézus él. Nemcsak valaha élt de él és uralkodik ma is. Ez a megtérés útja. Ez a Szentlélek munkája. Itt következik a pünkösd, a keresztyén élet kibontakozása, amikor Isten Szentlélek ajándékát adja a megtéröknek. Mind mikor az üres drótvezetékbe áramot kapcsolunk, áthevül és erővel telik meg a lélek. Az ember nem tud többé tétlenül szemlélődni, mert égetően sürgető feladatokat lát maga előtt. Vájjon átmentünk-e mi is a megtérés utján ? Tudunk-e egyakarattal együtt lenni és imádkozni, hogy Isten megadhassa nekünk is a Szentlélek ajándékát ? Mátyás Béla. Lélek nélkül Lehet élni Szentlélek nélkül is, de ez az élet a sötétség, a jaj élete... Pünköst előtt a tanítványok félénkek, gyávák, pünköst után, mikor Isten Szentlelke megragadta őket, erősek, bátrak, csak Istenre nézők, kiknek egyetlen gondjuk: elégni az Isten ügyének szolgálatában. Jézus azért ígérte a Szentleiket, mert tudta, hogy egyedül ez tud más világot teremteni. Ha az kiömlene ránk, a világ összes problémái maguktól oldódnának meg! Mire van nagyobb szüksége kicsiny, emberi bűnöktől, gyarlóságoktól szenvedő egyházunknak^ mint erre a megelevenítő Szentiélekre? ,Nélküle f Lyjpaog bukás, romlás vereség, vesztegelés a sorsunk, amely felett nüitaiTiíDSgr az isten ítélete. Milyen szomorú képet is nyújt egy Lélek nélküli egyház. Pedig a mienk az, mert ha az Isten Lelke lakozna benne, lehetetlen lenne a mostani tunya, lomha életünk, mely mindenhez hasonlít, csak az apostolok Lélektől fütött kemény, öntudatos, harcos, bátor, felelősségteljes életéhez nem! Gondoljunk gyülekezeteink belső életére. Pünköst előtti temető. Még a gyülekezet elöljárói, presbiterei, vezetői között is alig akad egy-egy, aki komolyan veszi hivatását. Még templomban is alig lehet látni azokat, akiknek házról házra járva kellene hirdetni az Igét. Ismerek presbitert, aki egyetlen gyűlésen sem jelenik meg. . És az egyházi adó? A legtöbb gyülekezetben a hátrálék két-háromszorosa a bevételnek. És ami bejön? Vájjon a lelkiismeret fizetteti meg vagy a szégyen és kényszer? Hullaegyház! . . Gyönyörű gazdag gyülekezeteinknek nincs iskolájuk. A baptisták százan ugyanakkor iskolát emelnek egy kis faluban! . . Egyházi újságunkból 20-30 példány jár némely gyülekezetbe, a többinek nem kell . . . „Keresztyén gyülekezetek"! Van gyülekezet, ahol az Evangélikus Naptárból nem fogy el 7 darab, idegen naptárból 150-et vesznek az evangélikus „hivek“. Templomainkra azt lehet mondani, amit Jézus a poklosokra mondott: a kilence hol van? Híveink egy tizede látogatja az Isten házát. Ott van egyházmegyénk, amelynek a hivek tanítvánnyá tevéséről, evangéliumi neveléséről kell gondoskodni. Nem tudunk annyira jutni, hogy bár istentiszteletünk egységes legyen, egyik templomban ezt csinálják, a másikban azt. Most lehet azzal érvelni, hogy nem lehet gyűléseket tartani. De amikor lehetett! hol volt egy tervszerűen felépített vasárnapi iskolai munka? Egy-két gyülekezetben Ifjúsági munkánk szinelőadásból állott többnyire, a bibliaórákat szindarabozás fojtotta el. Hol voltak rendszeresen beszervezett férfi-és nőszövetségek olyan munkával, amely méltó lenne egy evangéliumi egyházhoz? Pedig százával züllöttek ifjaink a városok fertőjében, mert nem ismerték az evangéliumot, mely megtarthatta volna őket! Hol voltak a népet nevelő irodalmi, kulturális előadássorozatok, az egészségügyi felvilágosítások, amikor halomra öli gyermekeinket a tüdőbaj? Hol van a könyvtárak szervezése, énekkarok komoly munkája, hol vannak a hitünk igazságait terjesztő füzetek, könyvek, hol van egy annyira szükséges diakonissza, egy szegényház, ahova árváinkat, szegényeinket helyezhetnők? Nincs pénz? Ez mutatja lelki nyomorúságunkat, erőtlenségünket. Amikor prédikációkban nem az evangélium, hanem a megrikatás kell, amikor gyűléseink üres dicsérgetésekben és egymás magaszfalásában merülnek ki, amikor az egyház halott, a hivek egésszen magukra maradtak és kettőjük közt szörnyű szakadék tátong, akkor tehetünk mást, mint kétségbeesetten sikoltunk Az után, Aki egyedül tehetne még valamit a szörnyű pusztulás közepette: Jövel halottakat megelevenítő, tetemeket feltámasztó Szentlélek Ur Isten, hogy Általad még lehessünk valamik a Te dicsőségedre . . . Kiss Béla
