Evangélikus Élet - Baciu, 1938 (3. évfolyam, 9-37. szám)
1938-05-15 / 20. szám
ÉVFOLYAM 1938. május 15. 20. szám. Administratia Szerkesztőség és kiadóhivatal: Baciu, jud. Bra$av. Oillich Fülöp. főszerkesztő. Szerkesztőbizottság: Nikodemusz Károly elnök Kiss Béla. Raduch György. Mátyás Béla. felelős kiadó. Évi előfizetési dij 50 Lej. Postaiszétküldéssel 60 „ Külföldön 3 Pengő. EMBERÉ A MUNKA, ISTENÉ AZ ÁLDÁS AZ IGAZI FALUMUNKÁS. „Az Isten adja vala a növekedést. Azért sem aki plántál, nem valami, sem aki öntöz, hanem a növekedést adó Isten". I. Kor. 3, 6—9, A gazda ember életében nincs magasztosabb idő a tavaszi szántás-vetés idejénél. Oh milyen szép, amikor a fölszakitott földön, a barázdák között komoly arccal, kimért léptekkel lépked a magvető és kötényéből kimarkolva áhitatos kézlendülettel hinti a magvakat. Minden kézlendületet alázatos ima-sóhaj kisér. Nem hiszem, hogy magvetés közben valaki is rosszra tudna gondolni vagy szemtelen, gonosz érzése támadhatna valakinek is. Nem hiszem, hogy magvetés közben valaki is felfuvalkodott, gőgös tudjon lenni. A magvetés olyan áldott, szép és nemes dolog, hogy olyankor az ember csak Istenre gondolhat. Éppen azért minden magvetés egy mélységes, áhitatos Istentisztelet. Minden kézlendület reményteljes kérés és áldáskivá- nás is. Mindenki csak azzal a reménnyel hinti a magot, hogy az megfogan, kikel és gyümölcsöt terem. Milyen borzasztó tudni azt, hogy az egész magvetés kárba veszhet, teljesen megsemmisülhet. Bizony igazat kell adnunk annak, aki azt mondta — amikor szóba került, hogy mi a legnehezebb mnnka, — hogy nem a fadöntés a legnehezebb munka, nem is a zsákhordás, még csak nem is a földhányás — bár mindenik roskasztó és verejtékeztető — hanem a magvetés, mert ez a legreménytelenebb, a legbizonytalanabb és leghiábavalóbb fáradozássá váihatik nagyon könnyen. Ha a legbecsületesebben elvégzett mindent is az ember, ha feltört és megkérgesedett a keze az ekeszarván a kemény munka közben, ha arcának szakadó verejtékével öntözte a barázdákat és az elhintett magvakat, ha reggeltől estig hajladozik földje felett, kiirtva mindent de mindent, ami csak kárára lenne vetésének vagy ami megakadályozná annak növekedését; ha minden követ és kavicsot, minden kőrót és tövist kiirt, ha kora tavasztól késő őszig megfeszített erővel dolgozik is — érzi és tudja minden magvető, hogy övé csak a munka. Igaz, hogy ez a munka szép, talán a legszebb, hiszen ebben az értelemben is Isten munkatársává teszi az embert. Oh szép és magasztos a munka, mely által az ember Isten munkatársává lesz, de soha sem szabad elfelejtenie senkinek, hogy az emberé csak a munka — de az áldás Istentől van, s mindenféle emberi munka, küzködés és verejtékezés semmit de semmit sem ér Isten áldása nélkül I Sohse feledkezzünk el arról, hogy „az Isten adja vala a növekedést. Azért sem aki plántál, nem valami, sem aki öntöz; hanem a növekedést adó Isten.“ El ne szakadjatok tőle, sőt inkább Hozzá ragaszkodva Tőle kérjük és várjuk minden munkánk áldását 1 Raduch György. Egyre többet olvashatunk arról a kétségkívül örvendetes tényről, hogy a világ figyelme hovatovább a falu felé terelődik. Napjaink minden komoly gondolkozásu embere meglátta ezt az igazságot, hogy a földet mivelö „nép“ az alapja minden nemzet életének, ő a nemzet gyökere. Ameddig pedig a gyökér egészséges, addig nincs elveszve a fa, bármily viharok tépjék is koronáját. A „nép“ azonban nemcsak azért fontos tényező, mert a legtöbb ország agrárállam és a földművesek munkájára van utalva, hanem ezen túl az egészséges, igazi , kultúra tőle indul. A vén Európa mesterkélt kultúrai:í bukásának pillanatában a figyelem ösztönösen a „népi ’kuTfura^ léíe ‘Terelödoff és válóban á népi értékekből bontakozik ki az eddiginél színvonalasabb, értékesebb uj kultúra. Amikor pl. a zenekultúra egészen kiélte magát és pesti zsidó slágereket kezdtek terjeszteni „magyar muzsika“ gyanánt vagy a magyarsággal szinte semmi kapcsolatban nem levő indiai cigányzenét, Bartók és Kodály a falusi nép ajkán évezred óta élő igazi magyar népdalokból varázsolta elő korunk egyetemes értékű magyar zenekultúráját. Ez a körülmény fordította a figyelmet a nép felé. Ha ily nagy értékeket hordoz méhében a nép, fel kell emelni anyagi és szellemi elesettségéböl, hogy a nemzet ujjászülö gyökere lehessen. így született meg a falumunka, falukutatás, igy a sok reform, amely a nép fejlesztését célozza. Erre az utolsó órában jött felfigyelésre csak ennyit modhatunk: hála Istennek! Igazán itt volt az ideje ennek a megmozdulásnak, mert a nép valóban a jövendő egyedüli reménysége. Azonban a modern faluemelésnek van egy hibája is: azt gondolja, hogy elég a nép felemeléséhez az anyagi és szellemi fejlesztés. Kétségkívül rfend- kivül fontos a népnek jó anyagi körülmények és magas kultúrához való juttatása, de ez nem elég. Mert a népnek az értéke a lélelctöl, a lelkiismereüöl függ. Minél lelkiismeretesebb egy nép, annál értékesebb. Az igazi lelkiismeretet és felelősséget pedig egyedül Isten Igéje : a Krisztus tudja megadni a népnek. Természetesen a nép lelkiismerelét, a becsületet, az összetartást, a testvériséget máskép is lehet ébreszteni, pl. hazafisággal. Korunk államai legtöbben ezt az utat választják (Német-, Olaszország!) De ennek az a hibája, hogy az emberi lelkesedés széttörik az első komoly megpróbáltatás alatt. Láttuk ezt a világháború alkalmával. Ha a népet valóban ki akarjuk emelni nyomorúságaiból, bűneiből, akkor ezt csak Jézus által lehet megtenni. Ő ujjáteremt, élő hitet olt a szívbe, felelősségteljes gondolkozást teremt, enélkül pedig a nép sohasem lehet igazán „egészséges“, erős, biztos fundamentum. „És körüljária vala Jézus a városokat és falvakat, tanítván az ő templomaikban és hirdetvén az Isten országának evangéliumát és gyógyítván mindenféle betegséget a nép között“. (Máié 9: 35). Valahogy ez volt az igazi falumunka és Jézus az igazi falumunkás. Munkája nyomán apostolok, tanítványok alakultak a vámszedökböl, tolvajokból, zülöttekböl és hirdették tovább Isten országát és igazságát. Ez a Jézus hiv ma is, jöjj és kövesd 1 kiss Béla.
