Evangélikus Élet - Baciu, 1938 (3. évfolyam, 9-37. szám)
1938-03-20 / 12. szám
1938. március 20. EVANGÉLIKUS ÉLET 5. EVANGÉLIUM ÉS ÉLET. Tudjuk : van mind a kettő : evangélium is és élet is. Élet! Milyen drága sző is ez nekünk. Akármilyen terhes is legyen, mégis szeretjük és ragaszkodunk hozzá. Egy-egy súlyos beteg ágyánál látja az ember: Milyen kedves is az élet. Milyen görcsösen ragaszkodik hozzá mindenki. Szeretnénk úgy tenni a halállal, mint az egyszeri öregasszony : ajtónk fölé írni, hogy csak „holnap“ jöjjön el, „ma“ sohase !.. A másik: az evangélium, már nem olyan drága nekünk. Tudjuk, hogy van: hallottuk, tanultuk, talán hisszük is. De sohasem tartjuk olyan nagy kincsnek, mint az életet. Még akkorának sem, mint pl. a pénzt. Sok ember egyenesen megveti és hangoztatja, hogy „nincs szükség rá“. Sok nem hangoztatja, csak egyszerűen „nincs ideje(í számára. Pedig ez a kettő: élet és evangélium, egymásnak teremtetett. Egyik a másik nélkül értéktelen. Evangélium nélkül az élet boldogtalan, bűnös és nyomorult, élet nélkül az evangélium holt betű, kamrába zárt kincs. Egyik a másikat teszi értékessé. Olyan az élet és evangélium, mint a boldog házasság. Mindkét tél külön-külön szomorú, elhagyott, árva, a kettő együtt: csodálatos örömök, boldogságok sorozata. Jelenlegi sorsunk minden feketeségének, szörnyűségének egyetlen oka: életünk nem találkozott az evangéliummal. Ha találkozott volna: egészen mássá lenne ! Értéktelen lim-lomnak gondoljuk elvakultságunkban az evangélium kincsét és — elhajítjuk magunktól. Egy életen át tartó nyomorkodással fizetjük meg ezt a könnyelműséget. Más ember felemeli, hajlékába viszi, megnyitja a maga és családja szivét előtte és egy ujjongó boldog élet a jutalma cselekedetének. Érdemes mindent feláldozni az evangéliumért, hogy életünk az evangéliumban — tökéletes élet legyen. Ezért foglalkozzunk az evangélium kérdéseivel! Kiss Béla. EÓAGÉLIKUS ÖNTUDAT. Komáromi Jánosnak, a nemrég elhunyt kitűnő magyar elbeszélőnek, egyik regényében található az a reánk evangélikusokra nézve nagyon megszégyenítő jelenet. ■ Egy karácsonyesti jelenetet rajzol meg, ahol minden szereplő a maga érzése és hite szerint nyilvánítja meg karácsony ünnepi örömét. A vendégek között csak egy ember hallgat hidegen és idegesen. Amikor a többiek vallása után érdeklődnek nála, ideges kézlegyintéssel, ingerülten felel: „Ej, hagyjuk ezt!“ „Mind felmosolyogtak — mondja — mert tisztában voltak vele abban a pillanatban, hogy az érdemes ur nem lehet égyéb felekezetnek tagja, mint az ágostai hitvallású evangélikus egyháznak.“ Kétségtelenül túlzás ez. így általánosítani nem lehet és nem szabad. Viszont bizonyos mértékben reá is szolgáltunk erre a kemény Ítéletre. Az evangélikus embernek egy szép jellemvonása volt, hogy nem becsülte le s nem bántotta mások hitét és meggyőződését. Nem látott abban okot a gyűlöletre és ellenségeskedésre. S ebben a helyesen értelmezett szeretet vezette. De sajnos ez a jóindulat igen sokszor annyira felfokozódik, hogy szinte észrevétlenül megy át a gyávaság régiójába. Hogy másokat meg ne bántsunk megtagadjuk s hűtlenek leszünk a magunk hitéhez és igazságához. Előbb elhallgatjuk, majd egyenesen szégyeljük nyíltan vallani meg meggyőződésünket. Pedig lehet-e valaki oly büszke nevére, mint éppen az evangélikus egyház tagja. Milyen örömmel kellene mondania: *■ evangélikus vagyok ! Krisztus evangéliumának követője. A keresztyén ember életére nincs találóbb és szebb megjelölés, mint az, hogy ö a Krisztus evangéliumának követője, hirdetője, bizonyságtevöje — tehát evangélikus! Életének reménye, boldogsága, mind benne van ebben a szóban — evangélium. Innen neve — evangélikus. Testvérem önérzettel s a vele járó kötelesség teljes tudatában valid magad — evangélikusnak! GiHloh Fülöp. sági csángóságnak: Az „Erdélyi Hírlap“ és testvérlapja a „Mulattató“. Mind a kettő Brassóban Oött János nyomdájában jelent meg. Az Erdélyi Hírlap politikai lap volt, mig társa a Mulattató szépirodalmi. A magyar újságokat a német Siebenbürqer Wochenblatt mindössze két évvel előzte meg. Alapítója Gött János nyomdász volt. A Wochenblatt 1849- ben változtatta meg nevét Kronstädter Zeitungra. * * * A lap százéves alapításáról megemlékezve, foglalkozzunk egy keveset a „Mutattató“ 1838-as első évfolyamával. A lap címlapja a következő volt: .MULATTATÓ kellemes és hasznos időtöltésre rendelt foyóirat 1838-ik évre. — o 0 o — Szerkeszti: Köpe János, magyar nyelv Professzora. — 0 (Társa az Erdélyi Hírlapnak.) . — ooOOoo — . BRASSÓBAN. Kiadja és nyomtatja Gött János. * * * A sokirányú, gazdag tartalmú lapban helyet foglalnak: I. „Versezetek“, II. „Ellbeszélések“, III. .Régi várak, szokások, események leírása, -történeti darabok és életrajzok,“ IV. „Észrevételek, bírálatok és felszólítások“, V. „Vegyes tartalmú darabok“: Társal- kodások, Köriratok, Apróságok, Rajzolatok, Kedvderitők, Gondolatok. írói majdnem kivétel nélkül erdélyi írók, a papok lelkes támogatói Köpe Jáno3 szerkesztőn kivűl sokat dolgozik versben és prózában Györffi Lajos brassói káplán, Benedek Áron nagyborosnyói tiszteletes. Verseket Írnak még Medgyes Lajos, Kónya Endre, Benedek Károly. I. „A Versezetek közt szép Györffi Lajos: A’ Czenk tetőn, A’ szív panasza; Csiszár István: A’ titok, A’ múlandóság; a Kisfaludy Társaság által jutalmat nyert Pap Endre: Béla (I. Béla király); Borisok János: gyergyó-remetei pap: Barátságos visszhang a’.Maros partjáról, Medgyes Lajos: A’ szellőhöz ; Székely fi verseiből: A’ Gyerőfi szöktetője, Köznép rege Kolos Vármegyében. A lap azonban nem feledkezik meg a nép lelkének virágoskertjérői sem, több nép- d»lt közöl. Megérzi, hogy ez az örökké új erőt adó kiapadhatatlan forrás, mely az irodalmat és a nemzeti létet előbbre viszi. Álljon itt egy néhány: * Messze földre szállt a’ fecske, Árván maradt nyári fészke; Árván maradt az én szivem, Városba’ lakik kedvesem. * Csak egy virág nyilik kertem', Ázt is neked szakasztom le; Csak egy szivem van, 's több nincsen, Ázt is veled osztom kincsem. * Nem egy virág a’ mező, Sok fából áll az erdő, Vízen innen vizen túl Elég leányszál virul. Kába, ki csak egynek él, Egyben lakik és remél, Sok virágot jár a’ méh, így lesz I Háza népessé. Elismeréssel, hálával tartozunk neves elődeinknek, akik a nehéz kezdet rögös útját járták, akik mindannyian hozzájárultak ahhoz, hogy a barcasági magyarság, csángó véreink az élet küzdelmében megállhassanak. De ugyan ekkor megértést, támogatást, ha kell áldozatot várunk azoktól, akiknek üdvéért e munka megindittatott. Egy lélek eladó. Egy szegény elszerencsétlenedett ember jött hozzám. Pénzre lett volna szüksége, 26.000 lejre, hogy házacskáját megmenthesse a családja számára. Nem tudtam segíteni rajta. A pénzszerzésnek azokat a lehetőségeit, amelyek előttem ismerték voltak, — emberünk sorban mind megpróbálta. A szerencsétlen látva jóakaratomat, kijelentette, hogy egész családjával visszatér az evangélikus vallásra, amelyet még az édes apja elhagyott volt. A sirás .fojtogatta a torkát. — Itten a lélek is eladó Imár, csak legyen, aki megvegye.
