Evangélikus Élet - Baciu, 1938 (3. évfolyam, 9-37. szám)
1938-03-20 / 12. szám
'FOLYAMI 1938. március 20. 12. szám. etikus ©efmissiiéi, tái-se.d»tm.v, Su&urátis ésviSógnéieii ^eUCajv. Administratia Szerkesztőség és kiadóhivatal: Baciu, jud. Bra^ov. Oillich Fülöp. főszerkesztő. Szerkesztőbizottság: Nilcodemusz Károly elnök Kiss Béla. ■ Baduch György. Mátyás Béla. felelős kiadó. Évi előfizetési dij 50 Lej. Postaiszétküldéssel 60 „ Külföldön 3 Pengő. éb oíüaítd ! „Bt'mznvén e zzétez vilácjza, Aizdezzételí az evangéliumot minbcn tezemtézrívh. “ Sííázlt,: 16,15. Ebben az igében Jézus félrenemérthetően meghatározza azt, hogy mi a feladata és kötelessége azoknak, akikre Ő az ő országának terjesztését bízta. Az Ur nem is csak a feladatot adja meg, hanem megszabja a véghez vitel módját is. „Elmenvén e széles világra.“ Isten apostolai tehát el kell indítsák az evangéliumot a világ országútján. Nem maradhatnak tétlenül, nem állhatnak egy helyben, el kell induljanak, menniük kell, hogy vigyék az evangéliumot. Nem szabad arra várjanak, hogy hozzájuk jöjjenek, felkeressék őket azok, akik az evangélium után szomjuhoznak, hanem ők kell elinduljanak felkeresni mindenkit, akit csak lehet. „Hirdessétek az evangéliumot“, mondja továbbá az Ur. Hogyan h rdessük, csak élőszóval ? Ezt nem mondotta, nem kötötte ki soha az Ur Jézus. Sőt az Ő parancsát nem is értelmezhetjük másképen, mint úgy, hogy az evangéliumot hirdetnünk kell minden lehetséges módon. Manapság az evangéliumnak sajtó útján, nyomtatott betű által való terjesztése jelentőségben csaknem egy színvonalon áll az evangéliumnak élő-szóval való terjesztésével. A sajtó óriási nagy fontosságú és ma már nélkülözhetetlen eszköz az evangélium terjesztés szolgálatában, merE a sajtó lehetővé teszi, hogy az evangélium örömüzenete oda is eljusson, ahová az élőszó nem tud elhatni. A betűnek ezt a nagy jelentőségét már Pál apostol és mások is felismerték, akik a betű szolgálatát igénybe véve, levélben küldötték el az evangélium üzenetét a tőlük távollevő gyülekezeteknek. Mig élőszavukból csak az elhangzás pillanatában és csak kevesen vehették az evangélium üzenetét, addig leveleikből évszázadokon át vette Isten üzenetét sok millió lélek. A betű, bármily kicsiny legyen nagyszerű eszköz Tud vinni tüzet, át tudja adni az üzenetet, meg tudja éreztetni a szeretetet. A betű tud lelkesíteni, tettre indítani, az iró és olvasó lelkét össze tudja egymással kapcsolni. De a betű tud mérget is továbbítani és mérgével tud lelkeket elpusztítani. Mérgezett betű ezen a világon iszonyú sok van. Gondoskodni kell róla, hogy legyen olyan betű is, amelyik méreg helyett orvosságot, örömüzenetet vigyen e világban élő bűnös Ielkeknek. „Hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek.“ Ez minden keresztyén ember gondja kell legyen. Azért a betűt, amely hozzád Isten üzenetét viszi, vegyed és olvassad. Mátyás Béla. ÓLOM KATONÁK. Nincs a világon még egy olyan hatalmas hadsereg, mint az ólom katonáké. Éjjel-nappal, fagyban és hőben állanak mozditha- latlanul azon a poszton, ahová állítják s villogó kétélű karddal hadakoznak az ügyért, amelyért mozgósították őket. Igénytelenek, hívek, kitartók s halhatatlanabbak, mint volt a hires halhatatlan hadsereg. Parányi ólom katonák. Gyermek játéknak is kicsikék volnának, s felnőttek kezében hatalmas fegyverré válnak s ha az igazság szolgálatába szegődnek, nincs hatalom, amely legyőzze őket ... Ezek. az ólom katonák a betűk. Az iró lelket önt beléjük, gondolatokkal eszmékkel felfegyverzi, csatarendbe állítja őket. s nehány óra múlva könyv, újság, nyomtatvány formájában 100Ú'torokkal kiáltják ki a rájok bízott igazságot. Az uccán szembe találkozol velük, otthon: asztalodon vár. Bedugod a füled előttük: a szemed kitárt kapuján utat törnek a szivedig, s észre sem veszed, meghódítottak, rabul ejtettek, gondolkozásodat átformálták, elhatározásokra serkentenek és csatába küldenek téged is a megismert igazság mellett. Az újabb idők szellemi mozgalmaiban döntő szerep jutott nekik: az ólom katonáknak. Hogy mit jelent a gondolatok közlés lehetőségének szinte a végtelenség határáig való megsokasitása, — azt már nagy reformátorunk, dr. Luther Márton elismerte, a könyvnyomtatás akkor kezdődő csecsemő korában és Isten gondviselő és segítő kegyelmét ismerte fel benne, amely igy jött a reformációnak segítségére az egyházi élet megtisztításának nagy és szent munkájában. A reformáció kezdettől fogva tudatosan vette igénybe az eszme terjesztésnek ezt az azóta ösztönösen hatalmassá nőtt eszközét el- annyira, hogy a 16.-ik században a Magyarországon levő 29 nyomda közül 28 volt a protestánsok kezén és csak 1 katolikus kézen. Igy lehet megérteni, hogy a reformáció alig 2 emberöltő leforgása alatt úgy elterjedt az országban, hogy a főnemesek közül már csak 3 család maradt a kath. vallásban, a köznemesek közül pedig alig volt egy is. És most? Hogy mondjuk meg a szomorú igazságot ? Még gondolni is alig merünk arra, hogy egy kis nyomdát szerezzünk, evangélikus egyházunk ügyének szolgálatára. Hogy szükségünk lenne, nemcsak mi érezzük, sokan érzik még rajtunk kívül is, de a megvalósításra nincs pénz. Nincs pénz, mert nincs erőteljes összefogás. És nincs erőteljes összefogás, mert nincs hit. Mindenütt az az unos-untalan hangoztatott kifogás: kevesen vagyunk, szegények vagyunk. Pedig tudhatnánk már: Isten következetesen a keveseket, a kicsinyeket, az eröteleneket és gyengéket, a szegényeket választja ki, — hogy az ő csodáit nyilvánosságra hozza. És azt is tudhatnánk, hogy akinek van (hite), annak adatik. Akinek pedig nincs, attól az is elvétetik amije volt. Evangélikus Testvérek, akarjátok-e, hogy szent ügyünk védelmére tízezer, százezer ólomkatonát mozgósítsunk ha kell; nap-nap után ? Sorakozzatok fel, az Evangélikus Élet zászlaja alá. És segítsetek, hogy nyomdát szerezhessünk lapunknak. Nikodemusz Károly.
