Evangélikus Élet - Baciu, 1938 (3. évfolyam, 9-37. szám)

1938-02-27 / 9. szám

2 EVANGÉLIKUS ÉLET 1938. február LEGDRÁGÁBB KINCSÜNK A régi Rómában élt valamikor egy előkelő, nemes asszony, akinek az volt a hire, hogy nagyon gazdag és roppant értékes ékszerei vannak. Egy napon meglátogatta az egyik barátnéja és arra kérte, mutassa meg neki kincseit. Az asszony szó nélkül fel­kelt, kézenfogta barátnőjét, kinyitotta az egyik szoba ajtaját és a földön játsza­dozó két aranyos fiacskájára mutatva mosolyogva mondta: ime, az én legdrá­gább kincseim 1 Milyen nagy igazságot mondott ez az asszony 1 A gyermek a legdrágább kincs, a legnagyobb gazdagság. Mit oda nem adna egy-egy ember egy egészséges gyermekért s mégsem teljesülhetett soha a vágya. Nem ölelhette szivére gyermekét, nem érezhette soha azt a kimondhatatlan boldogságot, amikor gyenge kacsójával átfogja szüleje nyakát és kicsi, tiszta szive minden szeretetével magához öleli. Mit nem felejtene el akkor az ember! ? Ha egész nap tengernyi keserűség is ölte a lelkemet és fáradtam, kedvetlenül jöttem haza, egy szempillantás alatt vége van minden rossz kedvemnek. Mintha valami boldog varázslat, egy bűvös szó nyomán lehullna rólam minden teher, minden gond és minden keserűség. Nem látok semmi mást magam előtt, mint gyermekeim tiszta, mosolygó, ártatlan szemeit, amelyeken át az égbe nézek és a mennyek békességét érzem a telkemen eláradni. Ezt az érzést nem lehet semmi pénzzel sem megfizetni. Ezt csak ajándékba lehet kapni, ingyen kegyelemből érdemtelenül — az Istentől. Ilyenkor érzem, hogy milyen nagyon szeretett az Isten és milyen mérhetetlenül gazdag vagyok. Hogy tudom sa nálni azokat, akik soha sem ismerhetik ezt az érzést, kiknek Isten nem adta meg, hogy szülők lehessenek. Mit ér minden más: pénz, jó kereset, kényelem, emberi megbecsülés, ha a legfőbb, ami mindennek célt és értelmet ad: a gyermek elmaradt! Minek élek ? Miért dolgozom ? Kinek gyűjtök ? És mi lesz velem, ha napom alkonyra fordul, öreg, beteg és erőtlen leszek ? 1 Mint lelkipásztor sok­szor állok betegágyaknál és sokszor hallottam boldogan áldani az Istent egy-egy beteg ajkáról, hogy neki jó gyermekeket adott s öregségében nincs egyedül 1 Vájjon, te is ezt teszed-e ? Ál­dásnak, Isten legbecsesebb ajándékának tekinted-e gyermekeidet, kikért neki naponta hálát adsz s mint a legdrá­gább kincseidet őrződ őket ? Mert a gonosz idők sokak lelkét tették go­nosszá s tehernek, nyűgnek tartják, amit Isten öröm, áldás és boldogság bőséges forrásának szánt s ezáltal ma­gukat teszik boldogtalanokká és sze­rencsétlenekké. „Meglássátok azért, hogy eme kicsinyek közül egyet is meg ne utáljatok“, mert magatokat fosszátok meg a legtisztább örömtől. Ne aggódjatok, Isten, ki adja őket, ad majd erőt, ad majd erőt és és tehetséget is, hogy felnevelhessük őket az ő dicsőségére s a szivünk * *- őszinte Igaz örömére. Evangélikus testvérem 1 Isten áldása kisérje minden lépteit gyermekeidnek és úgy neveld őket, hogy majd öregségedben is boldogságodat találd bennük. Argay György. MIT IRT LUTHER MÁRTON AZ Ö JÁNOSKÁJÁNAK? Luther aranyos szivének, jó kedélyé­nek hűséges fényképe az a levél, amit 1580- ban, a nagy jelentőségű ágostai birodalmi gyűlés idején Kóburg várából kis fiának, az akkor még csak 4 éves Jánoskának irt. Ezekben a válságos, sorsdöntő napokban is, időt tudott szakítani magának arra, hogy szive szeretetét éreztesse távollevő család­jával. A levél, amely példája a szülői sze- retetet elragadó megnyilatkozásának, igy hangzik : »Kegyelem és békesség a Krisztusban, én kedves fiacskám I Örömmel látom, h:gy jól tanulsz és szorgalmasan imádkozol. így tégy ezután is mindég, fiacskám. Ha haza jövök hozok neked szép vásárfiát. Ismerek én itt egy gyönyörűséges, szép kertet, abba sok gyermek jár. Aranyos ruhácskájuk van és a fák alól szedegetik a finomabbnál fi­nomabb almákat, körtéket, cseresznyéket, barackokat és szilvákat. Folyton énekelnek, ugrálnak és vidámak. Vannak ám kicsi lovacskák is aranyos kantárral és ezüst nyereggel. Éa megkérdez­tem az embert, akié ez a kert, hogy miféle gyermekek ezek? Azt mondta, hogy ezek, azok a gyermekek, akik örömmel imádkoz nak, jól tanulnak és szeretik a jó Istent. Én erre azt mondtam: kedves uram, nekem is van egy jó kis fiacskám, Luther János­kának hívják, vájjon nem jöhetne-e ő is ebbe a szép kertbe, hogy ő is ehetne ezekből a finom almákból és körtékből és lovagolhatna ezeken a szép lovacskákon s játszhatna ezekkel a kedves gyermekekkel? Az ember erre azt felelte: óh hogyne! Ha szeret imád­kozni, jól tanul és szereti a jó Istent, akkor ő is jöhet a kertbe, sőt magával hozhatja Lippuszt és Joszíot is (Melanchto' Fülöp és Jónás pap fiai, Luther Jánoskának a játszó társai) és ha itt mind együtt lesznek, akkor ők is kapnak trombitát, dobot, lantot és mindenféle játékot és kicsi íjakkal fognak majd lövöldözni. És ott minljárt mutatott nekem a kertben egy gyönyörű rétet a tánc számára s köröskörül mind csupa srany trombiták, dobok és ijak lógtak felaggatva. De még nagyon korán volt és a gyermekek még nem ettek. Azért nem is tudtam a tán­cot kivárni, hanem az embernek mondtam: kedves uram, én most sebten elmegyek és gyorsan megírom az én Kedves fiacskámnak, Jánoskának, hogy szorgalmasan imádkozzon, jól tanuljon és jó legyen, hogy ő is ebbe a kertbe kerüljön. Da ott van ám az öreg Léni anyó is, azt is szeretné magával hozni. Az ember azt modta: jól van no, hát menj és irj neki! Azért hát, édes fiacskám, imádkozz és tanulj és mondd meg ezt Lippusznak és Josztnak is, hogy ők is imádkozzanak és tanuljanak szorgalmasan, igy aztán együtt bemehattek mind a kertbe. Ezzel a mindenható Istennek ajánlak. „Köszöntsd Léni anyót és csókold meg nevemben“. A. Gy. Hí az ifjúságnak nincsenek bölcs tanítói és iskolamesterei, könnyű dolga van a Sátán­nak és az ö hadának. Luther. Sem a török, sem a császár, nem tud oly hatalommal megtámadni egy várost, mint ahogyan a Sátán ostromolja a lelkiismeretet. Luther. A botránkozásokat az Isten igéje által kell eltávólitani. Mert még ha az összes külsőleg jelentkező botrányokat mégis szüntetnénk és él is távolitanánk, ezzel méq nem segítenénk, ha a sziveket a hitetlenségből nem térítenénk meg az igazi hithez. Luther. Magyarnak lenni ma annyi, mint sorsot vállalni. dr. Ravasz László. Ha szépet, jót és tartósat akar vásárolni ::: Siessen azonnal ::: 11 ZAMMINER A. üzletébe. Bő és gazdag választékot talál: női és férfi szövetekben, mennyasszonyi kelengyékben, ágygarniturákban és vásznakban, úgyszintén konfirmáló gyermekek részére szükséges ru- ::: hákban. Elvünk: jó minőség, olcsó árak, ki­fogástalanul figyelmes kiszolgálás t A. Zamminer Manufadur B r a § o v, Piafa Libériáéi No. 12. \hmoll Pasta _ L

Next

/
Thumbnails
Contents