Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1948-1952

1948

59

13. Az unitárius egyház nevében dr. Csiky Gábor püspöki helynök mond üdvözlő szavakat:

„A történelmi unitárius egyház, azt is mondhatnám, hogy a szegények egyházának üdvözletét hozom. Nemcsak udvariasságból jöttem ma Budapestről. Jöttem mindenekfelett azért, hogy az én puszta jelenlétemmel is kifejezést adjak az evangélikus egyház, közelebbről a Főtisztelendő Püspök Ür személye iránt érzett őszinte tiszteletemnek és nagyrabecsülésemnek. Sok drága kapcsolatom volt és van nekem az evangélikus atyafiakkal. Sok tudós professzort hallgattam ifjú koromban hazai és külföldi egyetemen, de az élet egyik legnagyobb tudományát, a Szentírás és helyes gondolkodás tudományát az evangélikus vallású, áldott emlékű Böhm Károlytól, a lelkipásztori hivatást szintén áldott emlékű Schneller Istvántól. Mikor evangélikus, református, unitárius papnövendékek ezt a két nagy embert hallgatták áhítattal, mintha mindig csak templomban szóltak volna, mindnyájunk lelkében megerősödött az a tudat: egy a mi Istenünk, az Atya, egy a mi Üdvözítőnk, az Ür Jézus Krisztus, egy a mi imádságunk, a Miatyánk, egy a mi életünk törvénye, a szeretet, akármelyik fajhoz, valláshoz, vagy társadalmi osztályhoz tartozunk. Kedves szokás volt Kolozsváron evangélikus családokban, hogy fiú-gyermekeiket mindig az unitárius kollégiumba küldték tanulni, az áldott emlékű Gratz Gusztáv is többek között ott tanult. Hívő evangélikus családból kaptam életem társát is, aki az én számomra Isten ajándéka. Mindennek hálás tudatában és soha el nem múló emlékével szívemben kérem a jó Istent, hogy Főtisztelendő Püspök Urat áldja meg szent szolgálatában.“

14. " Az izraelita hitközség képviseletében Krausz Miklós üdvözli Túróczy Zoltán püspököt:

„Főtisztelendő Püspök Ür! Ünneplő Gyülekezet! Mindenekelőtt szíves elnézésüket kérem, hogy újonnan megválasztott lelkipásztorunk nem tartózkodik Győrött s nem vehet részt ezen beiktatáson és személyesen nem adhatja át üdvözletét. Rövidesen Győrbe jön s akkor minden bizonnyal első kötelessége lesz ezt a mulasztást pótolni. Akkor, mikor küldött-társammal együtt ide eljöttünk, kérem ne vegyék egyszerű udvariassági gesztusnak. Vegyék kifejezőjének annak a társadalmi, emberi békének, amely okvetlenül szükséges ahhoz, hogy itt ebben a szerencsétlen országban a régi. elpusztult társadalmi, rend helyett egy új társadalmi rend alakuljon, az az új rend, amiről államtitkár úr szólt. Főtisztelendő Püspök Ür! Rövid leszek: az egy igaz Istent kérem, mindnyájunk Istenét, hogy ön vállalt esküjéhez méltóan állammal, egyházával, de az egész magyar néppel szemben teljesíteni tudja feladatát békével, hogy ne csak Isten alázatos szolgája, hanem ennek az egész magyar népnek alázatos szolgája lehessen.“

15. Az Evangélikus Hittudományi Kar nevében, a professzori küldöttség élén dr. Jánpssy Lajos dékán köszönti az új püspököt:

„A pécsi Tudományegyetem rector magnificusa, kiváltképen az evangélikus Hittudományi Kar nevében igaz mély tisztelettel köszöntiük Dunántúl új föoásztorát ebben az ünnepélyes órában, amikor az egyházkerületi közgyűlés őt szent szolgálatába beiktatta. Nem új embert köszöntünk, hanem evangélikus egyházunk régi kipróbált követét, prédikátorát, akinek több mint 33 esztendős papi szolgálat és ebben közel tíz esztendő főpásztori áldott szolgálat a ió bizonysága. Éppen ezért telies bizalommal tekintünk dunántúli főpásztori szolgálata elé, mert hisszük, hogy ez nemcsak egyházkerületének, hanem az egész magyar Sionnak, sőt az egész magyar egyháznak javára lesz. Ebben a felelősségtel ies szolgálatában boldog örömmel ajánljuk fel Hittudományi Karunknak minden szolgálatkészségét. Az Anyaszentegyház Ura és Királya áldja, vezérelje Főtisztelendőségedet az evangélium szolgálatában itt ezen a drága magyar földön!“

16. Dr. Hőfer Vilmos egyházközségi felügyelő a győri egyházközség nevében mondja el üdvözlő szavait:

„A győri egyházközség, annak minden intézménye, minden tisztviselője kfván azok sorához csatlakozni, akik ma örvendező lélekkel üdvözlik egyházkerületűnk új főpásztorát. Nem restellem azonban bevallani — és ez talán megbocsátható önzés részünkről, — hogy a mi örömünkbe valamelyes féltékenység vegyül. November 14-én, mikor Főtisztelendöségedet ismét lelkészünknek hívtuk, attól kezdve a mai napig úgy éreztük, hogv Isten jósága kegyelmi időt szerez nekünk. Ez alatt élhettünk abban az illúzióban, hogy Túróczy Zoltán egyedül a mienk s most ez az illúzió foszlott szerte. Illúzió volt, tudnunk kell. És tudjuk azt a megnyugtató örvendetes valóságot, hogy Túróczy Zoltán nem lehet csak egy egyházközségé, aminthogy nem lehet csak egyházkerületé és nem lehet csupán a magyarhoni evangélikus egvházé. A mindenható Isten Túróczy Zoltánt arra hívta el, hogy az ö egész nagy evangélikus egyházának szolgáljon, ebben a szolgálatban égien el az ö lelkének erre vágyó, boldogító hajlandóságával. Minden mai ünnepségünkhöz csatiam kozó öröm a mi örömünk is.

Van még egy mellékförrása is örömünknek. Persze, ez megint csak önzés, de ezt az önzést tradíció parancsolja. Mert az a győri evangélikus egyházközség, amely nem egy